A Dózsa-ölő Franckkel beszélgettek.

– Rég volt már, hogy utoljára beszéltünk és interjút készíthettünk veled, így rögtön adódik a kérdés: hogy érzed magad, milyen az élet Mexikóban?
– Igen, valóban nem most volt az utolsó alkalom, hogy interjút adtam a FradiMédiának, de visszaemlékezve olyan, mintha csak tegnap történt volna, sok szép emléket megéltünk együtt. Köszönöm a kérdéseteket, nagyon jól vagyok, jól érzem magam, élvezem a mexikói életet. Nagyon szép ország, szeretem felfedezni és megismerni az ehhez hasonló különleges helyeket a világban. Természetesen jóval másabb, mint amihez Európában hozzászoktam, de a szépsége mindenért kárpótol.

– Igen, több mint két éve már annak az utolsó interjúnak. Emlékszel még arra, illetve az utolsó napokra?
– Nagyon gyorsan megy az idő, hihetetlen, hogy mindennek már ennyi ideje. Rengeteg meccs után beszéltünk, szerencsére sok fontos gólt szereztem, de talán a 6-0-s Újpest-derbi lehetett az utolsó interjú. Az utolsó napok? Emlékszem, nagyon nehéz döntés volt, hosszú és kiváló éveket töltöttem el Budapesten és a Fradiban. Sok dolgot megéltünk együtt a csapattal, a szurkolókkal, közösen sikerült történelmet írnunk. Ilyen évek és élmények után érthető, hogy nem volt egyszerű a váltás. Voltunk az Európa Ligában, játszhattunk a Bajnokok Ligájában, ezek olyan dolgok, amelyek örökre ott maradnak az ember szívében. Minden percét élveztem a Ferencvárosban töltött időszaknak, a körülmények professzionálisak voltak: az edzőpályák, az edzőközpont, a stadion és a meccseken lévő atmoszféra. A csapat és a klub mellett a főváros, Budapest is hihetetlenül gyorsan magával ragadott. Nem tudom, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb, de amikor Európában leszek, biztos vagyok benne, hogy Budapest is ott lesz a listán, ahova újra el akarok menni.

– Ahogy említetted, sok-sok megannyi élményt megélhettünk együtt. Van kedvenced, amit ki tudnál emelni?
– Nehéz egy, de akár tíz emlékezetes pillanatot is kiemelni, mind-mind különleges valami miatt, mindegyiknek megvan a maga varázsa és története. Nyilván a legszebb emlékek között lesz, amikor kétgólos hátrányból álltunk fel a Dinamo Kijev ellen a Bajnokok Ligájában, azon a találkozón ráadásul gólt is szereztem. Aztán ott van a Slovan idegenbeli kiütése, a derbi-győzelmek egytől egyig olyan pillanatai a pályafutásomnak, amelyekre évek múltán is emlékezni fogok. Számomra a legkülönlegesebbek között van a Juventus elleni mérkőzés, a hazain gólt is lőttem, Torinóban pedig csak percekre, talán másodpercekre voltunk a pontszerzéstől. És ott van még a Suduva elleni találkozó is. Itt jutottunk be először az Európa Liga csoportkörébe 25 év után. Ez volt az első évem a Fradiban, ráadásul ezen a meccsen fontos gólt is szereztem, ezzel is segítve a társakat, a klubot. Nagyon jó visszaemlékezni.

– Ez volt az első csoportkörötök, de egy évvel később ezt sikerült megfejelni egy Bajnokok Ligájával, ráadásul nem is kis csapatok ellen.
– Talán a legtöbb labdarúgó nevében is mondhatom, hogy egy álom a Bajnokok Ligájában játszani, és nekem is ez volt az álmom. Gyerekként mindenki arról álmodozik, hogy egy ilyen sorozatban szerepelhessen. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Ferencvároshoz igazoltam. Bajnoki címre törő csapat, évről évre megvan az esély, hogy ott legyen valamelyik európai sorozat főtábláján. Emlékszem arra a napra, amikor leültem tárgyalni a vezetőséggel, azt mondták, hogy közösen elérhetjük ezeket a célokat. Tudjuk, hogy ez valóban így is lett: az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában is pályára léphettem, ezzel pedig nem is csak egy álmom vált valóra. Ezeket az emlékeket és mérföldköveket mind-mind a Ferencvárosnak köszönhetem.

– Van valaki, akivel még tartod a kapcsolatot az akkori csapatból?
– Persze, ez természetes. Nem tudunk minden nap beszélni, hiszen mindannyian más-más helyen játszunk, sokszor az időeltoltódás is bele tud szólni, de amikor csak van rá alkalmunk, írunk a másiknak, hívjuk egymást. A legtöbbször Tokival. Időről időre sikerül összehozni, hogy tudjunk beszélni. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, nem csoda, hiszen ő volt az egyik fő oka annak, hogy a Fradiba igazoltam, ráadásul rengeteg sikert éltünk meg együtt, ez pedig összekovácsolt minket.

– Folyamatosan emlegetjük ezeket a felejthetetlen pillanatokat, ezeket a mérkőzéseket és eredményeket. Ha ezeket félre tudjuk tenni, mi az, amire mindig emlékezni fogsz a Fradival kapcsolatban?
– Ez nagyon könnyű: a szurkolókra. Nem is tudom, hogyan tudnám a legjobban kifejezni, hogy mennyit jelentett a támogatásuk az ott töltött évek alatt. Az biztos, hogy különleges kapcsolata volt minden egyes játékosnak a fradistákkal, nem csak nekem. Ahogy mindenkinek, úgy nekem is voltak olyan pillanataim, amikor nem ment a legjobban a játék, és mégis hihetetlen szeretetet kaptam tőlük. Először nem is értettem, hogy miért. Én csak tettem a dolgom, küzdöttem minden egyes meccsen minden labdáért. Örökké hálás leszek nekik mindenért, és sosem fogom őket elfelejteni.

– Te is átéltél két Európa Liga- és egy Bajnokok Ligája-csoportkört, azóta pedig további remek eredményeket tudunk felmutatni. Követed a csapat jelenlegi teljesítményét?
– Természetesen. Az időeltolódás ugyan nem mindig kedvez nekem, de amikor csak tehetem, leülök és megnézem a csapat meccseit. Folyamatosan követem, hogy mi a helyzet, nézem az eredményeket, a bajnokságot, az Európa Ligát, még a social médiát is, talán utóbbit a legkönnyebb, így naprakész lehetek a legtöbb történéssel. Idén is követtem a meccseket, főleg az Európa Ligában, ott a Tottenham elleni tetszett a legjobban, még akkor is, ha vereség lett a vége. Egy Premier League-ben szereplő top klubbal szemben is meg tudta mutatni a klub, hogy mire képes, azon a meccsen nagyon összeállt minden, kár, hogy a vége nem az lett, amit érdemeltek volna a srácok. Boldog vagyok, hogy ilyen magasra jutott a csapat, hogy egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben is maximálisan megállta a helyét.

A teljes interjú: Fradi.hu