Az Üllői129 és az új építészeti, helytörténeti portál a hely.hu együttműködése révén az első, soroksári úti Fradi pálya történetéről olvashattok – hogy került oda a Fradi, milyenek voltak a viszonyok, mennyibe került a jegy, no és hogy történtek az első lelátói botrányok? Minden kiderül a cikkből!

Ha Fradi, akkor Üllői út, ha Üllői út, akkor Fradi – így van ez immár több mint 110 éve. Ám sokan nem tudják, hogy az FTC legelső pályája messze a városon kívül, a Soroksári út menti Báránylegelőn volt, ahol egy igencsak szűk telken megannyi Fradi-legenda bontogatta szárnyait.

A Tűzoltó utcától a Soroksári útig

Az FTC története közismert: a Tűzoltó utcai Sturza-gyártelep udvarán gyakorló „Tizenegyek bandája” hamar kinőtte magát, a ferencvárosi fiatalok pedig klubalapításra adták fejüket. Ebben Gráf József pékmester volt segítségükre, aki dr. Springer Ferenc ügyvédet, a Ferencvárosi Polgár Kör köztiszteletben álló vezető alakját kereste meg. Springer felkarolta az ügyet, és 1899. május 3-án a Polgári Kör Bakáts téri helyiségében elfogadták az alapszabályukat – megalakult a Ferencvárosi Torna Club!

Az Üllői úttól ekkor azonban még messze vagyunk. Ahogyan arról a kihelyezett emléktábla is mesél, a legelső kinevezett gyakorlótérként a VIII. kerületi Rezső tér szolgált, ide a kapufákat állítólag a közeli Gebauer kávéházból vitték ki edzések alkalmával, nemsokára pedig átköltöztek a Hadik-laktanya melletti lágymányosi, állítólag remek minőségű gyepre, ahol már közönségük is volt.

Kellett tehát egy elkerített, saját pálya, lelátóval és a labdarúgás összes többi kötelező kellékével.

Legelőször a Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1899. évi július 5-ei közgyűlésén tárgyalták az FTC első állandó otthonának az ügyét. Ekkor dr. Bárczy István jegyző – Budapest későbbi főpolgármestere terjeszti elő a klub kérését, mely a Soroksári úti népiskola mellett található, 2387 négyszögöl (azaz kb. 8585 négyzetméter) kiterjedésű telket „torna- és szabadtéri társasjátékok czéljaira átengedni kérte”.

A telket állítólag Uhmann István ferencvárosi illetőségű városi mérnök találta meg – aki ilyen minőségben a székesfőváros hivatalában is dolgozott, így a feladat elvégzésére ő bizonyult legalkalmasabbnak – és az ő útmutatásai nyomán kezdődött meg a használati jog átvétele is.

Süvít a labda, a bérház falára varrva

A Külső-Soroksári út adminisztratíve Budapesthez tartozott, ám annak körforgásán már kívül esett. Sportpedigréje mindenesetre volt, hiszen a közelben rendezték meg az első magyar lóversenyt 1827 júniusában. A sebes ipari fejlődés korszakában egyre másra települtek a város ezen részére a különböző gyárak, a Soroksári út Duna-felőli részén, azaz a Báránylegelőn volt a századfordulón gőzfűrész és spódiumgyár, lejjebb pedig a jégtársulat raktárai mellett egy ásványolajgyár is.

Ősfradi a Postástól kölcsönkért, csillagos mezben / Hungaricana: Fradi Múzeum-gyűjtemény

Az út másik oldalán, az Alsó-Bikaréten légszeszgyárat, festéküzemet találunk a korban, de volt itt honvédek számára fenntartott menedékház is. A Fradi-pályától távolabb ugyan, de a még a környéken állt az „első magyar petróleumfinomító gyár”, a Hungaria műtrágya- és vegyigyár, illetve egy sertésvágóhíd is.

A lényeg: a nem túl barátságos környéken valószínűleg nem volt túl jó a levegőminőség.

Magát a telket a „zimonyi vasút” pályája és a Soroksári út fogta közre. Felfelé elemi iskola, míg lefelé bérház helyezkedett el, ami valószínűleg főleg munkásszállóként működhetett. A bérház tűzfala pont kapóra jött. Ahogy Schlosser Imre évekkel később visszaemlékezett: „Nagy szorgalommal rugdostunk kapura. A labda persze gyakran a kapu fölött vagy mellett süvített el, ilyenkor nagy csattanással pattant vissza a ház faláról. Mi pedig kapásból, igazítás nélkül lőttünk újra kapura. Aztán rájöttünk, hogy a háló sem kell, mert akkor a ténylegesen kapura ment lövések nyomán is visszajön hozzánk a labda” – nyilván a lakók legnagyobb örömére.

Emléktábla a Rezső téren, a Fradi legeslegelső gyakorlóterén / FTC Baráti Kör

A Soroksári úti sivatag

Már a magyar labdarúgás hajnalán beizzították a kifogásgenerátort: „Fv.T.C.: Úgy csatársora, mint védelme igen szépen dolgozott, hogy mégis 5:1 arányban szenvedtek vereséget, okát egyrészt abban kell keresni, hogy rendes pályájuk (soroksári úti) jóval kisebb, mint a millenáris versenypálya, melyen a B.T.C. játékosai teljesen otthon vannak”.

Ezt a Tornaügy írja egy 1902-es meccsről, ám abban igazuk volt, hogy a Fradi-pálya valóban igen szűkre volt szabva.

Az Uhmann István által tervezett pálya ugyanis mindössze 90×45 méteresre húzott játéktérre adott lehetőséget, „mely 15 méterrel rövidebb és 5 és fél méterrel keskenyebb a Millenáris-pályánál.” Érdekesség, hogy vélhetően egy félrefordításnak köszönhetően eredetileg a kapukat is arányaiban annyival kisebbre készítették, amennyivel maga a pálya is kisebb volt a szabályosnál, ez azonban hamar szemet szúrt Horváth Ferencnek, aki a labdarúgás szabálykönyvét eredetileg magyarra fordította.

Maga a talaj is megér egy misét, amin nem segített, hogy az NBI-es meccsek előtt a klub tartalékcsapatai is rendszeresen megmérkőztek a szövetségi díjért. Az egyébként is ingovány, állítólag kissé lejtő talaj a klub legendáinak is emlékezetes volt:

„A régi Soroksári úti FTC-pálya melletti iskolába jártam. A délutánokat a homoksivatagnak beillő FTC pályán töltöttem” – nyilatkozta 1955-ben Blum Zoltán. A színvonalról Pataky Károly sportújságíró is hasonlóan számolt be, aki fiatalon maga is futballozhatott az FTC színeiben a Soroksári úton: „Ma a legkisebb vidéki faluban is különb sporttelepek vannak, mint amilyen ez volt”. A Fradi Üllői útra történő költözése után a KAOE kapta meg a telket, de a talajjal nekik is meggyűlt a bajuk, így hiába portalanították azt teljes egészében 1911-ben, a 20-as években már csak vonakodva kapták meg az MLSZ-től az engedélyt a használatára.

Csapatkép és kerítés a hőskorból / Hungaricana: Fradi Múzeum-gyűjtemény

A pályát mindenesetre más klubok is igénybe vették, illetve nemcsak labdarúgó-meccseknek adott otthont. Az FTC rendezett itt atlétikai és a soroksári országút segítségével kerékpárversenyeket is, míg a futballszezonon kívül, télen a telken jégpályát létesítettek.

Infrastruktúra, illetve annak hiánya

Hasonló viszonyok uralkodtak a pálya szélén is. Schlosser említést tesz arról is, hogy a korban természetesen még nem volt klubház, mely szerepet elsősorban a Polgári Kör Bakáts téri helyisége és a tagok által frekventált kávéházak töltötték be. Öltöző viszont volt, egy primitív faház, ám ennek is igen ósdi előzményei voltak, hiszen Nagy Béla szerint megépülte, azaz 1900 tavasza előtt rövid ideig ezt a szerepet egy kiürített lóvasúti kocsi töltötte be.

A legenda úgy járja, hogy ekkor a játékosok az edzések és mérkőzések után a pálya melletti patakban fürödtek meg.

Az FTC első bajnokcsapata (1903), illetve az Antony-féle öltözőbódé / Hungaricana: Fradi Múzeum-gyűjtemény

A pályát három oldalról körbevevő kerítésre vonatkozólag írja a Sporthirlap, hogy a vasúti töltésen legelő jéggyári kecskék alkalmanként a pályára is bemerészkedtek. Ennek az oka az volt, hogy a kerítést a vasúti töltés oldalán nem állították fel, ugyanis ide kerültek a tribünként szolgáló, földbe vert cölöpökre szegezett deszkák. Az öltöző, a kerítés és a kezdetleges tribün is Antony Tamás, természetesen ferencvárosi kötődésű ácsmester keze munkája volt. A komplexum összesen nagyjából 12 ezer koronába került, ám Antony, Lányi (akinek a vízvezeték körüli munkákat köszönhették) és a többi közreműködő állítólag a költségek felét gálánsan elengedte. Elmondható, hogy az FTC legelső otthonát a klubtagok saját kezűleg, legnagyobb részt saját zsebükből építették meg.

Fradi-meccs 20 fillérért?

Viszont természetesen bevételt is kellett valahogy generálni. A korabeli újságok közölték a jegyárakat, így kiderül, hogy a kevésbé fontos meccsekre, illetve egyéb sporteseményekre gyakran csak tréningjegyet kellett váltani, ami természetesen olcsóbb is volt; egy 1901-es BEAC elleni találkozóra például 40 filléres egységáron lehetett bejutni. Ugyanabban az évben viszont a MUE ellen már más volt a helyzet: a számozott ülőhelyre szóló jegy 2 koronába, az „I-ső” helyre szóló jegy 1 koronába, míg a „II-ikra” szóló jegy 40 fillérbe került. Csupán összehasonlításképp: a korban a Népszínházba legolcsóbban 1 koronáért lehetett bejutni, ám a jó helyekért már akár 7-et is elkérhettek, míg 1 kilogramm soroksári fehér kenyér nagyjából 30-40 fillérért volt kapható.

Belépőjegy Nagy Béla gyűjteményéből / Hungaricana: Fradi Múzeum-gyűjtemény

Több kiadványában is visszatér az alábbi, 20 fillért kóstáló belépő, amit a Soroksári úti pályán adtak ki, ám Nagy Bélával ellentétben maga a szelvény nem árulkodik arról, hogy egyáltalán Fradi-meccsre vonatkozott-e. Információgazdagabb forrás az 1900. április 25-ei Műegyetem-FTC „football match”-et hirdető meghívó, melyen tájékoztatják az érdeklődőket a jegyárak mellett az ideális megközelítésről (villamos a közvágóhídi végállomásig), valamint arról is, hogy a pályán büfé üzemel majd – készpénzes fizetésre ekkor minden bizonnyal még volt mód.

Meghívó egy 1900-as Soroksári úti találkozóra / Hungaricana: Fradi Múzeum-gyűjtemény

A cikk további része, amiből kiderül mik voltak az első botrányok és meddig tartott a Fradi Soroksári úti korszaka a hely.hu-n olvasható.