Mini Menottival, azaz Kiss Lászlóval beszélgettek.
Mi volt az első futballal kapcsolatos emléked?
Az első emlékem a Haller térről származik, ahol gyerekként Verebes Józsival futballoztunk. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején csodálatos volt ott az élet, igazi futballközösség alakult ki. Ezek a pillanatok örökre megmaradnak az emberben.Később a Mágussal együtt dolgoztál. Milyen edző volt?
Fantasztikus, egy igazi zseni. De nem kapta meg azt az elismerést, ami járt volna neki. Gegenpressing? Ő már több évtizede alkalmazta, megelőzve a korát. Ő egy Jürgen Klopp-szintű edző volt.Melyik volt az első igazán nagy meccs, amit élőben láttál, akár gyerekként?
Az első konkrét mérkőzésre nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy 1960-tól szinte minden Fradi-meccsen ott voltam, egészen 14-15 éves koromig. Az Üllői útra rendszeresen kijártam. Nagyon jó játékosnak tartottak, fiatalon el is jutottam az utánpótlás válogatottságig. Az MTK tartalékcsapatában játszottam, de egy sérülés megakadályozott abban, hogy tovább haladjak ezen az úton. Mindez azonban nem tett tönkre, hiszen amit elértem, arra nagyon büszke vagyok. Az elkötelezettség és a futball iránti szeretet mindig is az életem középpontjában állt, és ma is ez tart engem életben.Nyilasi Tibor másodedzője voltál a Fradinál. Emlékszel az első találkozásotokra?
Még futballistaként találkoztam vele, nagyszerű ember és barát volt. Különleges élmény volt a Fradinál együtt dolgozni vele, ő egy nagyon komoly szakmai vezető.Mi az első dolog, ami eszedbe jut a magyar foci jelenlegi helyzetéről?
Nagyon sötéten látom. Rengeteg külföldi edző és játékos érkezik, de sehol a világon nincs olyan arányban külföldi, mint nálunk. Ha minőséget jelentenének, az más lenne, de sajnos nem ez a helyzet. Nagyon kevesen vannak, akik valóban minőséget képviselnek. Emiatt a magyar játékosok háttérbe szorulnak, és ezt előbb-utóbb meg fogjuk érezni. Nagyon nagy hibának tartom ezt az irányt.Hogyan látod a magyar futballisták helyzetét?
Ha őszinte akarok lenni, nem igazán tudok kiemelkedő magyar játékost mondani. Talán Dibusz Dénes az egyetlen, aki hosszabb idő óta stabilan nemzetközi szinten teljesít. Nagyon gyenge a magyar futballisták utánpótlása. Nincsenek fiatal tehetségek, akik helyet követelnének maguknak a csapatokban. Ezt pedig az idősebb, gyakran középszerű külföldiek foglalják el, ami nem viszi előre a magyar focit.Miért alakult így szerinted a helyzet?
Egyszerűen nem látni szakmai koncepciót. A magyar labdarúgásban nem egyértelmű, hogy mit akarunk elérni, milyen irányt követünk. Én látom, mi zajlik Európában és a világban, de Magyarországon ebből nem sokat tapasztalunk. Az edzők nagy része nemzetközi szinten nem jegyzett, és úgy tűnik, nincsenek hosszú távú tervek. Ezért nem tudják megfelelően támogatni a fiatalokat, akik nélkül nincs jövő.Mi jut elsőként eszedbe a mostani szurkolókról, amikor kint vagy egy-egy meccsen?
Néha még elmegyek egy-egy Fradi-meccsre vagy egy kisebb találkozóra az NBII-ben. De az az igazság, hogy a nézőtéri hangulatot már nem nekem találták ki. A 76 éves bölcsességem mondatja velem, hogy ne keressem a problémákat. Nem bírom azt az anyázást, ami ott folyik. Egyszerűen nem bírom elviselni, amikor a szurkolás nem a csapat hajtásáról szól, hanem egymás szidalmazásáról. A futball ennél sokkal többet érdemel. Én mindig azt vallottam, hogy a drukkolás a csapatról szóljon, ne pedig arról, hogy ki tudja jobban a másikat sértegetni. Ezért csak ritkán megyek meccsre.
