A Sepsinél szereplő Dáviddal beszélgettek, szóba került a Fradi is – a jelenlegi csapatról is elmondta a véleményét, valamint arról is szót ejtett, hogy visszatérhet-e clubunkhoz.

Öt és fél évet húzott le az FTC-nél, 2018 és 2024 között alaposan kivette a részét a sorozatban megnyert hat bajnoki címből, szerepelt a Konferencia Liga, az Európa Liga és a Bajnokok Ligája csoportkörében. Valamivel több mint egy évvel a távozása után mennyire hiányzik a ferencvárosi közeg?
Azt az érzést nem lehet megunni, az felemelő, amikor Fradi-játékosként fontos szereped van, jól mennek a dolgok csapatszinten is. Viszont rengeteg áldozatot kell hoznod, az egész éves menetrend és utazások miatt sokat vagy távol a családodtól. Többen, akik bizonyos szituációkban bírálnak minket, elfelejtik, hogy a focisták is emberek. Nekünk is van magánéletünk, ahol szintén helyt szeretnénk állni. Nagyon nehéz az egyensúlyt megtalálni. A sportolói léthez szerintem elengedhetetlen az erős ego, mindennap arra kell törekedned, hogy a lehető legjobb formában legyél, mindent a sportnak kell szentelned, ugyanakkor ott van a magánélet, ami egyénenként változó, kinek mit takar. Bennem például a gyerekvállalásnál kezdtek főként változni a dolgok. Igyekszem továbbra is mindent megtenni azért, hogy minél jobban menjen a játék, de teljes mértékben szeretnék jelen lenni a családom életében is.

Ritkán beszélnek ennyire nyitottan és őszintén erről a témáról a sportolók.
Utólag visszagondolva, s nemrég a feleségemmel is erről beszélgettünk, ez a létforma azért nagyon sokat elvett, több mindent megélhettünk volna ketten, de a kisfiam születését és vele az első hónapokat, éveket is említhetném. Félreértés ne essék, gyönyörű időszakot tudhatok magam mögött, nagyon hálás vagyok a karrieremért és a felemelő pillanatokért amiket átélhettem. De mivel már a családi életem is szépen kibontakozott a két gyerekkel – a nagyobbik fiam négyéves, a kisebbik egy –, no meg persze a korom miatt is egyre többet gondolok a foci utáni évekre. Amivel kapcsolatban úgy érzem, egyelőre sokkal inkább változott a megítélésem, mint a teljesítőképességem. Szóval így vagy úgy, de meg vannak számlálva a profi fociban eltöltött éveim, ezt el kell fogadnom. Pontosan még nem tudom, mivel foglalkoznék, de szeretnék valami olyat találni, amit hasonló odaadással végeznék, mint a futballt. Szerintem az a kulcs az életben, hogy olyan elfoglaltságot találjunk, amit szeretettel, nem robotként végzünk, így könnyebben maradhatunk mentálisan egészségesek.

Ha már szóba hozta a visszavonulás utáni életet, terveket, visszatérne valamilyen pozícióba a zöld-fehérekhez?
Nyitva hagytuk a kaput, úgy váltunk el, hogy Hajnal Tamással és Kubatov Gáborral is szóba került ez a lehetőség. Nem kell túlgondolni, annyi hangzott el, hogy amennyiben a fociban képzelem el a jövőmet, beszéljünk, és ha megtaláljuk a közös utat, akkor szívesen visszavárnak.

A Fradinál Thomas Doll-lal, Szerhij Rebrovval, Peter Stögerrel, Sztanyiszlav Csercseszovval, Máté Csabával és Dejan Sztankoviccsal is együtt dolgozott. Melyik edző volt a legnagyobb hatással Önre?
Egyértelműen Rebrov, akivel szinte egyidőben, pár hét eltéréssel érkeztünk a klubhoz, ráadásul nála játszottam a legtöbbet. Rebrov felépített egy szigorú szisztémát. Rengeteget voltunk meetingeken, hogy minél jobban átadja azt az elméletet, amit látni akart tőlünk. Már az érkezése előtt, a kezdeti építkezéstől fogva kódolva volt a Fradi sikertörténete, a kérdés csak az volt, ez mikorra jön el, és nagyon jókor jött a képbe Rebrov mester. Vele ténylegesen elindult a felemelkedés a pályán is, a nagy ugrás, ami főként a sokak számára oly rég óta áhított rendszeres nemzetközi szereplést hozta magával. Azért is tartom kiváló szakembernek, mert vele viszonylag folyamatos volt az eredményesség és a fejlődés. Az irányításával először elértük az Európa-liga csoportkörét, majd a BL-t is, közben az NB I-ben rendre már áprilisban eldöntöttük a bajnoki cím sorsát. Ha jól emlékszem, úgy nyertünk zsinórban három bajnoki címet, hogy évről-évre egyre kevesebb vereségünk volt (az OTP Bank Liga 2018/19-es idényben ötször, a 2019/2020-as évadban háromszor, míg a 2020/21-es kiírásban csupán egyszer kaptak ki– a szerk.). Rebrovnál tehát nem csak az új edző okozta kezdeti lendület, varázs volt meg, az új játékosokat a rendszerbe beépítve fejlesztette a csapatot. Rengeteget videóztunk, a hibákat folyamatosan kielemeztük, ez az elméleti tudás nagyon nagy hatással volt ránk, meg is lett az eredménye a pályán.

A mostani Ferencvárosról mi a véleménye, talán valami hasonló szisztéma kiépítése kellene az újabb szintlépéshez?
A foci nem csak egyféleképpen működik, van élet a Rebrov-féle felfogáson túl, más edzővel is volt sikeres időszaka a Fradinak. Láttam olyan stílust is, amiben mondjuk én játékosként annyira nem mozogtam otthonosan és talán kevésbé is voltam hasznos. A folyamatos kupaszerepléssel, az egyre magasabb pozícióval, egyre jobb játékosoknak lett vonzó a klub, ezáltal a minőség, a merítési lehetőség bővült. Amikor ezek a játékosok megrázzák magukat és élvezik a játékot, olykor nagyon jó meccseket láthatunk. Sok olyan mérkőzés volt az elmúlt időszakban, ahol a Fradi felvette a kesztyűt a legalább hasonlóan rangsorolt külföldi csapatokkal, és talán nem csak a kidolgozott taktika, hanem inkább a játékosok egyéni kvalitása döntött. Jelenleg nagyon meghatározó Varga Barnabás személye, amikor együtt játszottunk, már egy-egy mérkőzésen is érződött a hiánya. Van olyan, amikor gyengébben játszik a csapat, amikor nem működik az összjáték, amikor az ellenfél nagyon jól felkészül belőled és csak el akarja rontani a játékod. Sok esetben ilyenkor jön Barni és a semmiből szerez egy gólt, ezzel megváltoztatva az egész meccs képét, ezzel együtt a legtöbbször a végkimenetelét is, de ugyanilyen meghatározó szerepe van Dibusz Dénesnek is a kapuban, aki pedig stabilitást és biztonságot nyújt a csapatnak.

Ön 2018-ban a kieső Balmazújvárostól, míg Varga 2023-ban a Pakstól érkezett a Ferencvároshoz. Talán közös kettejükben, hogy a szkeptikusok előzetesen nem feltétlen látták Önökben a kulcsjátékossá válás lehetőségét, idővel mégis közönségkedvencek lettek az Üllői úton. Mennyire könnyű elfogadni a kezdeti bizalmatlanságot?
Visszagondolva, valószínűleg én is így kezelném a helyzetet, ez egy teljesen normális reakció. Ettől szép a sport, be lehet bizonyítani, hogy igenis tudsz fejlődni, el tudod érni azt a szintet, amit nem néztek volna ki belőled. Személy szerint nagy szerepet tulajdonítok annak, hogy pont akkoriban érkezett a Fradihoz Rebrov, amikor én. Valahogy mindig is abban a szisztematikusságban éreztem jól magam, amit ő képviselt. Tudtam, mit kell csinálnom, mit várhatok a társaktól, kevesebbet kellett improvizálnom az általa eltervezett rendszerben. Úgy gondolom az, hogy pont akkor és ott dolgozhattunk együtt, számomra nagyon szerencsés csillagállás volt.

A teljes interjú: M4 Sport