Tóth Alexszel készítettek nagyinterjút.

Először került be a magyar válogatott keretébe. Hogy tudta meg, hogy ott lehet majd a törökök ellen készülő csapatban?
Hétfő reggel a válogatott csapatmenedzsere hívott, hogy meghívót fogok kapni. Természetesen nagyon örültem neki, el sem tudtam hinni, hogy ez megtörténik, fenomenális érzés volt.

Ismerős volt a szám, amiről keresték?
Nem, nem ismertem a számot. Szinte kora reggel volt, fél kilenc körül ébredeztem és még le volt némítva a telefonom. Láttam, hogy volt két nem fogadott hívásom, visszahívtam, és akkor derült ki, hogy ki keresett. Így utólag vicces történet, hogy így kaptam meg az első meghívómat.

Mit szóltak a csapatnál, hogy máris behívták a válogatottba?
Mindenki örült. Úgy érzem, hogy szeretnek a csapattársak, nagyon jó a közösség nálunk, mindenki tud örülni a másik sikerének.

Az mekkora segítség, hogy Varga Barnabás és Dibusz Dénes személyében két klubtársa is ott lesz a válogatottban?
Nagy segítség, mert úgy tudok Telkibe menni, hogy tudok fordulni valakihez, ha bármi kérdésem lenne. Ott lesz Botka Endre is, akit szintén ismerek. Tényleg jó dolog, hogy ők is ott lesznek, és ők is örültek, hogy én is mehetek. Már kérdezgettem őket korábban is, hogy milyen a válogatott és most is kérdeztem azért pár dolgot tőlük, nagyon segítőkészek. Csak jó dolgokat tudtak mondani, olyanokat, amiket szerintem a pályán is lehet látni, hogy nagyon jó a közösség ott is, hogy nagyon egyben van a csapat.

Olyan játékosokat tud kiszorítani a Fradi kezdőjéből, akik nyertek Bajnokok Ligáját vagy éppen komoly átigazolási díjat fizetett érte a klub. Mi az, amivel ezt el tudta érni?
Keményen kell edzeni, türelmesnek kell lenni, ugyanakkor szerintem nem csak rajtam múlt a dolog. Ha nincs mögöttem egy olyan stáb, egy olyan klubvezetés, egy olyan edző, aki nem ad bizalmat és nem tesz be, akkor nem tudom megmutatni, hogy mit tudok. Ez az egész dolog nagyban köszönhető annak is, hogy be mertek tenni a csapatba, én pedig tudtam élni a lehetőséggel.

Robbie Keane az első olyan Fradi-edző, akitől nem olyan meccseken kapott lehetőséget, amiknek már nem volt tétje a bajnoki cím szempontjából vagy nem voltak előre lefutottnak tekinthetőek. Mi történt a téli edzőtáborban, hogy meg tudta győzni az ír szakembert, hogy a kezdőben van a helye?
Igazából semmi különös. Jól ment a játék, igyekeztem, hogy megmutassam a legjobb arcomat az edzőnek, aki hála Istennek jól fogadta ezt az egészet, onnantól pedig tényleg rajta múlt, hogy betegyen, mert neki kell meghoznia a döntést, hogy megbízik-e egy fiatal játékosban. Nagyon jól ment edzésen a játék, nem csak jó formában éreztem magam, hanem azt meg is tudtam mutatni a pályán. Különösebb dolog nem történt, az edző azt mondta, hogy igen, akkor én most játszatni fogom őt. Berakott és végső soron ezzel ő kockáztatott és szerencsére jól sült el. Az edző mindig próbál jó tanácsokkal ellátni, mindig elmondja, hogy mit vár tőlünk a következő meccsen, sokat tanulunk tőle.

Más a kapcsolata vele, mint korábbi edzőivel?
Igen, mert ő is másképp kezel engem. Mondhatjuk, hogy sokat játszó játékos vagyok, úgyhogy ő is úgy kezel engem. Többet beszélünk taktikáról, elmondja, hogy mit kér, hogyan kéri. Más a viszonyom vele.

A Fradinál a szurkolók az utóbbi években azt kifogásolták, hogy a bajnoki címek és a szép nemzetközi sikerek mellett örülnének, ha több magyar tehetség szerepelne a csapatban. Most éppen Tóth Alex tölti be ezt a szerepet a csapatnál. Ez mekkora terhet vagy éppen kiváltságot jelent?
Nem élem meg ezt teherként, mert úgy gondolom, hogy ezt az embernek élveznie kell. Szeretnek a szurkolók, ez még több pluszt ad a teljesítményemhez. Ez a sok szeretet engem csak előre visz. Érzem én is, hogy a szurkolók örülnek annak, ha berobban a csapatba egy fiatal magyar játékos.

Ez egy folyamatnak a kezdete lehet? Vannak még fiatal tehetségek a csapat körül?
Abszolút. Az én példám is jól mutatja, hogy itt a Fradiban most már tényleg kezd beérni az utánpótlásban is, amit eddig építettek a vezetők. Én is végigjártam a lépcsőfokokat, türelemmel kivártam mindent és most itt vagyok. Nagyon remélem, hogy a nálam fiatalabb srácokat ez ösztönzi és megmutatja, hogy kitartással, türelemmel és kemény munkával ide lehet kerülni.

Milyen egy tinédzser focista élete egy ilyen komoly munkahelyen?
Idén érettségiztem le, a továbbtanulásról idén még lemondtam, de lehet, hogy jövőre belekezdek valamilyen egyetembe, de most egy évet biztosan pihenek ilyen tekintetben. Otthon lakom a szüleimmel, Pesttől nem messze élünk, onnan járok be kocsival az edzésekre és a meccsekre. Egyelőre ez a legkényelmesebb, mégiscsak szülőkkel vagyok, jó környezetben. Sokan nem jól ítélik meg ezt a labdarúgó létet. Kívülről az látszik, hogy csak egy edzés van egy nap, de ez sokkal összetettebb. A pályán kívüli élet szerintem majdnem ugyanannyira befolyásolja a pályafutásunkat, mint az, amit a pályán csinálunk. Az is előre visz, ha a pályán kívül minden rendben van, mindenre odafigyelsz. Nekem az étkezésre oda kell figyelnem, mert kisebb koromban azért voltak problémáim.

Amikor először bekerült a Fradiba, akkor a védekezés volt a legfontosabb feladata a középpályán, de az új edző előrébb játszatja. Hol érzi magát a legjobban a pályán?
Én ott játszom, ahová az edző berak a csapatba. Nekem ilyen a mentalitásom. Tényleg csak az érdekel, hogy játszhassak. Ott játszom, ahol kell, ott teszem bele a száz százalékot, ahol azt az edző kéri. A középpályán úgy gondolom, hogy elboldogulok minden poszton. Voltam már hatos, nyolcas, de tízest is játszottam már. Szeretem bejátszani az egész középpályát. Az, hogy előrébb kerültem, új dolog, de nem teljesen ismeretlen, mert amikor Soroksáron szerepeltem kölcsönben, Lipcsei Péteréknél már megtapasztaltam ezt. Ott is hasonló szerepet töltöttem be. Fontos volt az a lépcsőfok is a pályafutásomban, rengeteget fejlődtem ott is.

Az elmúlt meccseken azt láthattuk, hogy nagyon bátran játszik. Vállal cseleket, kockázatos passzokat, amit 19 éves játékosoktól nem mindig látunk. Ez gyakorlás kérdése vagy valami más van a háttérben?
Persze, nagyon sokat gyakorolok edzések után is, de ez is felfogás és mentalitás kérdése. Ha bízik bennem az edző és jól megy a játék, akkor nekem is van önbizalmam, ami hatalmas különbséget jelent. Egy játékos egészen meg tud változni, ha bíznak benne és van önbizalma is. Ezért is megy most ilyen jól a játék.

Van valaki, akivel a jövőben szívesen játszana együtt, esetleg várja, hogy a válogatottban találkozzanak?
Most a válogatottban Szoboszlai Dominikra tényleg nagyon kíváncsi leszek, hogy edzéseken mit mutat, hátha el tudok tőle lesni egy-két dolgot. Vele még nem találkoztam soha, nagyon várom, hogy végre ez megtörténjen. Zseniális, amit eddig elért. Ő is nagyon fiatalon vette a lépcsőfokokat, majd Salzburgban, Lipcsében és most a Liverpoolban is meghatározó játékos lett, úgyhogy tényleg nagyon kíváncsi leszek rá, és arra, hogy hogy telnek a napjai.

Mi az, ami a következő években még mindenképp szeretne elérni?
Nagyon szeretnék a Bajnokok Ligájában pályára lépni. Szeretnék a válogatottban is pályára lépni, mert a meghívó már megvan, de pályára is kell lépni, és az is célom, hogy ez meglegyen. Szeretnék a válogatottal világeseményen is részt venni.

A teljes interjú: Origo