Labdarúgóink korábbi mestere azt is elmondta, mire a legbüszkébb a Fradinál eltöltött időszakából.

– Igaz, hogy péntek délután döntötte el, vasárnap ott lesz a Ferencváros felcsúti rangadóján?
– A moszkvai lakásunkban éppen a magyar bajnokság hétvégi programját nézegettem, amikor megláttam, hogy a Fradi a Puskás Akadémia otthonában játszik, és tíz perc múlva már meg is volt a repülőjegyünk – mondta lapunknak adott interjújában Sztanyiszlav Csercseszov, ügynöke, Varga Sándor társaságában. – A feleségemmel egyébként is terveztük, hogy elutazunk Innsbruckba, ahol házunk van, így útba ejtettük Magyarországot.

– Mit szólt a mérkőzéshez?
– Nem volt egy jó meccs. Öt perc után mondtam a mellettem ülőknek, sajnos a Fradi ezen a napon nem győz… Nem láttam a játékosokban azt a tüzet, ami elengedhetetlen az ilyen rangadón. Persze senkit sem szeretnék kritizálni, ha valaki, én is jól tudom, hogy a Puskás Akadémia ellen mennyire nehéz játszani. Ezúttal Fradi-szurkolóként voltam ott a lelátón, nem tehettem mást, drukkoltam a csapatnak.

– Nem volt olyan régen, jó másfél éve, amikor távozott a Ferencvárostól, a keret mostanra alaposan kicserélődött. Erről mit gondol?
– Amióta elmentem, négy vezetőedző dolgozott a csapattal. Máté Csaba, Dejan Sztankovics, Pascal Jansen, most pedig Robbie Keane. A vasárnap pályára lépő együttesből nálam Ibrahim Cissé és Adama Traoré volt alapember, Tóth Alexet akkoriban hoztam fel az első csapathoz, Mohammed Abu Fani első meccse pedig az én utolsóm volt…

– Na igen, a Klaksvík elleni, sokat emlegetett három-nullás vereség. Megfejtette már, miért kaptak ki, mi történt aznap este?
– Nem. Talán csak a Jóisten tudja, miért kellett így történnie. A Mindenható az egyik kezével elvesz, a másikkal pedig ad.

– Mit gondol, idén is bajnok lesz az FTC?
– A Puskás Akadémia elleni mérkőzés előtt átböngésztem az összeállításokat, a Ferencváros kispadja is elképesztően erős. Ezzel a csapattal idén is bajnoknak kell lennie.

– Kubatov Gábor elnökkel találkoztak Felcsúton?
– Igen, odajött hozzám. Köszöntünk, és átöleltük egymást. Az is jólesett, amikor a stadion teraszán álltam, és néztem a bemelegítést, a Fradi szakmai stábjából a volt kollégák mosolyogva integettek.

– Szóba került a múlt, a különös elválás?
– Nem. Pedig azóta most először találkoztunk személyesen. Azonban egyetlen szót sem ejtettünk az elválás okairól. Nem kérdeztem, az elnök annak idején így döntött, én meg elfogadtam.

– Korábban sokszor nyilatkozta, hogy a Ferencváros különleges klub. Mire gondolt?
– Amikor Magyarországra érkeztem, első dolgom volt felmérni a Népligetben a terepet. Rögtön tudtam, le kell győznöm az egómat, teljesen más arcomat kellett mutatnom, mint odahaza, Oroszországban. A stábom tagjai kérdezgették is, mi van velem, én pedig felvázoltam nekik, ha úgy viselkedem, mint a válogatottnál, itt egy hét múlva megköszönik a munkámat. Ott kőkeménynek kellett lennem, ahogy az oroszok mondják, „banditának”, itt viszont úriemberként kellett viselkednem. Egyszerűen adaptálódnom kellett a Fradihoz.

– Tényleg hívták akkoriban a török válogatott kispadjára is?
– A moszkvai Szpartak és a török szövetség vezetői is kerestek, Szaúd-Arábiából pedig olyan ajánlatot kaptam, amit százból kilencvenkilencen elfogadtak volna. Engem nem lehet csak úgy megvenni, nem egy kiló krumpli vagyok… Olyan munkát még sosem vállaltam el, amihez nem volt kedvem. Utólag elmondhatom, edzői pályafutásom alatt Magyarországon kerestem a legkevesebb pénzt. Legutóbb kazah szövetségi kapitányként négyszer annyi volt a fizetésem, az orosz válogatott kispadján pedig egyetlen győztes mérkőzésért több pénzt kaptam, mint a Ferencvárosnál eltöltött teljes időszakom alatt. Szóval higgye el mindenki, nem a pénzért voltam Magyarországon!

– Mire a legbüszkébb ferencvárosi időszakából?
– A három trófea, az EL-csoportkör elsőség és a tavasz megélése csaknem ötven év után feledhetetlen emlék, mégis két mérkőzést emelnék ki: a Slovant négy-egyre győztük le Pozsonyban, a másik pedig az Újpest elleni hat-nulla. Ezzel a két meccsel történelmet írtam a Fradinál.

A teljes interjú: NSO