Labdarúgónik korábbi vezetőedzőjével, László Csabával készített nagyinterjút az M4 Sport.
Három kontinensen dolgozott, hazánkban volt a Ferencváros és az MTK vezetőedzője is, két ország válogatottjának volt szövetségi kapitánya – László Csaba igazi világpolgár. Itthon két esemény ugrik be vele kapcsolatban a szurkolóknak: ő volt Lothar Matthäus segítője a válogatott mellett, illetve a 2005-ös Magyar Kupa-döntő, amelyen a Ferencváros vezetőedzőjeként vett részt és a találkozó után súlyos vádakkal kellett szembesülnie, azt állították, hogy arra biztatta játékosait, törjék el a soproniak lábát.
„Lothar azért nagyobb hatással volt az életemre, ő tényleg egy nagy egyéniség. A kupameccsen pedig nem hangzott el soha, amivel megvádoltak, sosem bizonyították be, csak azért büntettek meg, mert elküldtek a kispadról. Azon a mérkőzésen olyan események történtek, amelyek sok mindent felülírtak. Én is benne voltam abban, hogy olyan hangulat alakult ki azon a találkozón amilyen. Amikor elküldtek a kispadról, akkor én is felmehettem volna a lelátóra, de nem tettem. Három nappal a meccs után megkeresett egy újságíró, hogy hallott valamit, amit megír majd. Akkor is elmondtam, hogy ez nem igaz. A játékvezető kiállította három játékosunkat, engem elküldött a padról. Akkor valaki kiszámolta a kispadon, hogy ha még egy piros lesz, akkor vége a meccsnek. A futballisták sem buták és tudták ezt a lehetőséget. Ott aztán már minden volt, épp csak a bíróba nem rúgtak bele. Aztán volt egy csúnya szabálytalanság, ami után azt mondtam, hogy nyugodjon meg mindenki, fejezzék be, nem kell eltörni senkinek a lábát.”
László Csaba ebben az interjúban és korábbiakban sem mondta ki a horvát játékvezető, Edo Trivkovics nevét. „Nem is fogom!” – zárta rövidre a szakember a sporival kapcsolatos kérdést. Az MLSZ akkori vezetése igen alapos vizsgálatot folytatott az ügyben, még olyan szakembert is bevetettek a felvételek elemzésére, aki szájról tud olvasni, de végül nem bizonyították rá László Csabára, hogy durvaságra bíztatta a csapatát. Az ügy sokba került az edzőnek, hiszen akkor nemcsak a Fradi vezetőedzője volt, hanem a válogatott pályaedzője is és erről a posztról le kellett mondania. „Hordoztam egy ideig ezt a terhet, de nem befolyásolta negatív irányba a pályafutásomat, mert tovább tudtam lépni. Nem bántam meg semmit és jó irányba ment el minden.”
