Csapatunk korábbi kapitányával, Lovrencsics Gergővel beszélgettek.

Mi járatban volt itthon?
Tavaly október végén elvégeztem az UEFA C-edzőképzést, majd novemberben jelentkeztem a B+A licencet adó tanfolyamra. Kétnapos turnusokra járok haza havonta. Úgy gondolom, ez lehet a következő lépés, ami segíthet a további céljaim elérésében. Nagyon jó a gyerekekkel dolgozni, megtaláltam a számításaimat, de idővel, ha úgy alakul, felnőttekkel szeretnék foglalkozni. Ugyanazzal a lelkesedéssel, maximalizmussal végzem a munkám, mint amit játékosként megszokhattak tőlem.

A Ferencvárossal 2016 és 2021 között három bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett, bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe, csapatkapitány és közönségkedvenc lett. Visszavonulásét követően nem ajánlottak munkát a IX. kerületben?
Nem. Szerintem tisztában voltak vele, hogy Horvátországban képzelem el a jövőmet.

Feltételezem, hogy ettől függetlenül a mai napig követi a klub mindennapjait. Miben tér el a mostani Fradi a „korábbitól”?
Bővebb a keret, de nem létszámban, hanem minőségben. Mi akkor elindítottunk valamit, amit azóta nagyszerűen, tudatosan továbbépítettek. Hiába vezeti most a Puskás Akadémia a tabellát, a Fradi be fogja húzni a bajnokságot. Nemzetközi szinten évről évre jók az eredmények, jó látni, hogy nemzetközileg elismert csapatokkal is felveszik a versenyt.

Ugyanakkor talán éppen a fejlődés áldozatául estek a magyar játékosok. Megnéztem, az első idényében a pályára lépő 30 játékosból 17 magyar volt, a következő évadban 28-ból 18, míg a jelenlegi keretben 29-ből összesen kilenc a hazai játékos, de rendszeresen csak ketten-hárman szerepelnek. Jogos a kritikusok részéről, hogy felróják a légiósok számának növekedését?
Nyilván nem azonos szint, de a Manchester Citynek sem teszik szóvá, hogy kevés az angol játékos. Persze, fájó, hogy magyar csapatban kevés a magyar, de az eredményesség megkérdőjelezhetetlen. Mindemellett a magyar válogatott játékosok olyan csapatokban szerepelnek, amelyekkel nem lehet felvenni a versenyt.

Rengeteg pletykát hallani, de a játékosok közül is volt, aki elismerte, hogy a közeg, az öltöző nem egyszerű a Fradinál. Mire vezethető ez vissza? Lehet benne szerepe a külföldieknek?
Nálunk nem volt ilyen probléma. Minden le volt tisztázva, főleg Szerhijnél, aki kijelentette, hogy ha valami nem tetszik, el lehet menni. Nekem, mint csapatkapitánynak és Dibusz Dénésnek fent kellett tartani a rendet. A külföldiek is megértették, mi a cél, innentől senkinek sem lehetett kifogása. Az edző személye kulcskérdés, neki kell lennie a főnöknek.

Mostanában gyakrabban adják egymás kezébe a kilincset a ferencvárosi edzők. Önöknél öt év alatt két, jelentősen eltérő karakterű és eredményességben sem összehasonlító tréner fordult meg. Thomas Dollt „bratyizós” típusnak tartották, s a bajnokságban, illetve a BL-selejtezőben leszerepeltek. A helyére érkező Rebrov rideg és távolságtartó volt, de zsinórban szállította a bajnoki címeket, az El- és a BL-csoportkör is összejött az irányításával. Melyiküket kedvelte jobban?
Doll éppen a nagyon barátságos hozzáállása miatt nem tudott kiteljesedni. Szerhij az ellenkezője volt, nekem szimpatikusabb volt a felfogása. Félreértés ne essék, szerettem Thomasszal dolgozni, lehetett vele beszélni, voltak jó ötletei, jókedvű és vicces ember. Rebrov stílusa az elején furcsa volt mindenkinek, meg kellett szokni, de az eredmények folyamatosan jöttek. Átlagosan körülbelül két szót szólt hozzánk, de bizonyította, ha megfelelünk az elvárásainak, sikeresek leszünk. Tényleg nem beszéltünk sokat, de hamar összeszokott a csapat.

Rebrov azóta is hivatkozási alap, egy-egy gyengébb periódusnál rögtön feljön, hogy bezzeg vele mennyire jól teljesített az együttes. Minek köszönhető a kultusza?
Rengeteget videóztunk, elemeztünk, tisztában volt mindenkinek a képességeivel, mindent megtett a kitűzött célok eléréséért. Igen, sokszor kemény volt, szóvá tette, ha nem úgy csináltál valamit, ahogy gyakoroltatta, sőt, rákényszerített, hogy a kérésének megfelelően cselekedj, viszont így tudtunk fejlődni. Idővel realizáltuk, hogy ha úgy cselekszünk, ahogy kéri, és mégsincs eredménye, akkor magára vállalja a felelősséget. Mindent próbált kontrollálni, mindent ő akart csinálni, csak kevés feladatot bízott a segítőire, mellette hihetetlenül precíz volt. Emlékszem, már a hazafelé úton kétszer visszanézte az akkor lejátszott meccsünket.

Úgy hírlik, Önt kifejezetten kedvelte. Mivel nyerte el a szimpátiáját?
Egyszer rákérdeztem, miután kinevezett csapatkapitánynak. Az sem a megszokott módon történt, nem ült le velem külön beszélgetni, csak megüzente. Éppen az első tavaszi meccsünkre készültem, a Honvéd ellen. A gyúrópadon feküdtem, amikor Dini bejött, és megkérdezte, hogy felvegyük-e a melegítőfelsőt a kivonuláshoz. Azt válaszoltam, ez a te döntésed, Böde Dani és Leo távollétében te vagy a kapitány. Erre mondta, hogy nem, Szerhij üzente, hogy te vagy a cséká. Hirtelen nem hittem a fülemnek, Lipcsei Gabi is annyira meglepődött, hogy abbahagyta a masszírozást. Egy vagy két héttel ezután odamentem Szerhijhez azzal, hogy hálás vagyok a bizalomért, de minek köszönhetem? Erre csak annyit reagált, hogy te olyan mentalitású vagy, mint én, majd hátat fordított és elment. Komolyra fordítva a szót: hatalmas megtiszteltetés volt Magyarország legnagyobb klubját csapatkapitányként képviselni.

Dollnál lett támadóból jobbhátvéd, de többször elmondta, hogy Rebrovnál tanulta meg a poszt lényegét, sajátosságait.
Poznanban szélső és csatár voltam. A 2016-os Eb után igazoltam a Fradihoz, az első fél év nem úgy alakult, ahogy terveztem, mindössze egy gólt rúgtam és három gólpasszt adtam. Ezt szóvá is tette Thomas, elárulta, azon is elgondolkodott, hogy kellek-e neki, de a téli szünetről visszaérve ismét leültünk beszélgetni. Vázolta, hogy 70-80 százalékban nálunk van a labda, képes vagyok fel-alá futni, jól adok be, jók a befejezéseim, de szerinte sokkal hasznosabb lennék hátul. Elfogadtam, úgy álltam hozzá, hogy megpróbálok azon a poszton száz százalékot nyújtani, ahová éppen tesznek. Taktikailag tudtam, mi a dolgom, de az nem volt meg, mi az elvárás egy jobbhátvédtől. Szerhij megérkezett, és nemcsak nekem, hanem minden egyes játékosnak olyan tanácsokat, tiszta utasításokat adott, amiket előtte nem tanultunk, melyeknek köszönhetően sokkal összeszokottabban mozogtunk a pályán. Varga Rolival összenézés nélkül is tudtuk, mit fog csinálni a másik.

Zöld-fehérben is küzdött az első pillanattól az utolsóig, adott esetben a testi épségét sem féltette, dobbant Önben a szurkolók által sokat emlegetett Fradi-szív, pedig Szolnokon született. Gyerekkorában kötődött a Ferencvároshoz, vagy csak azután alakult ki a klub iránti szeretet, hogy odaigazolt?
Idővel alakult ki, előtte semmiféle kötelék nem volt. Lehet valamelyik szurkoló rossz néven veszi, de nekem nem volt álmom, hogy a Fradiban játsszak, más céljaim voltak. Tudtam, hogy nagy klubhoz igazolok, de akkor tudatosult bennem, milyen sajátosságai vannak, amikor oda kerültem. Azonosultam, egyesültem a „Küzdeni mindig, feladni soha”-elvvel – mindegy, ki az ellenfél, mindegy hol, vagyunk, mindegy, milyen az idő, rá kell szolgálni a szurkolók és az edző bizalmára.

Kemény, de sportszerű játékos volt, talán egyetlen kirohanása maradt emlékezetes, az is a pályán kívül történt: 2020-ban a paksi szurkolók beszólogatásaira csendre intéssel válaszolt az M4 Sportnak adott meccs utáni interjúja közben. Megbánta?
Nem, mert igazam volt. Senkinek nem kívánom, amit akkor mondtak a két kisfiaimra, ahhoz képest még visszafogottan reagáltam.

Nem neheztelt a Fradira, amiért 2021-ben nem hosszabbították meg a lejáró szerződését?
Szerintem a teljesítményemen nem látszódott, de nehéz fél éven mentem keresztül, miután 2020 decemberében közölték, hogy a szezon lejártával nem számítanak rám, de elfogadtam. Semmivel nem lett volna jobb, ha nekiállok veszekedni, bizonygatni az igazamat. Tudtam, a lehetőséget megkapom Szerhijtől, úgy fogtam fel, ha mindent kiadok magamból, akkor lecsap majd rám egy jó csapat. Az is segített, hogy a Poznannál volt már részem hasonlóban, ott három hónappal a kontraktusom lejárta előtt közölték, hogy véget ér az együttműködésünk. A Fradi döntésével utólag sem tudok vitatkozni, a távozásom után is felfelé ment a klub. No meg kárpótolt, hogy később, a Splittel kétszeres kupagyőztes lettem.

Öccse, Balázs is több szállal kötődik a Ferencvároshoz, 2014 és 2019 között a klub játékosa volt, egy időszakban egyszerre tettek a klubért. Van rá esély, hogy a jövőben ismét együtt dolgozzanak?
Jelenleg a Fradi fiókcsapatának számító Soroksár csapatkapitánya. Pályafutása végefelé jár, de két-három évig még biztosan szeretne focizni. Örülök, hogy továbbra is végzi a dolgát, rugdossa a gólokat. Hiába szerepel a másodosztályban, próbálja magából kihozni a maximumot. Másfél évig dolgoztunk együtt, nem volt egyszerű dolga, beleadott mindent, de két válogatott csatár, Priskin Tomi és Böde Dani volt előtte. Azt nem tudom, hogy a visszavonulása után kijön-e mellém dolgozni. Szerintem inkább játékosmegfigyelőként dolgozna.

A teljes interjú: M4 Sport