A volt szövetségi kapitány mellett Csapó Károly és Máté Pál nyilatkozott legendánkról.
– Óriási játékos volt, mindent tudott, amit a futballban tudni kell – fogalmazott Mezey György, a ’86-os válogatott szövetségi kapitánya. – Az egy dolog, hogy nagyon érezte a kaput, szenzációsan cselezett, remekül fedezte a labdát, kiválóan fejelt, de látott is a pályán. Vérében volt a futball. Abban viszont nem osztom Marci véleményét, hogy ő lett volna az összekötő kapocs a csapat és közöttem. Arra ő a visszahúzódó, túlságosan óvatos természete miatt alkalmatlan volt. A szószólót Nagy Antinak hívták, aki bár nem volt akkora klasszis, mint Nyíl, de hatékonyan tudta és merte képviselni a csapat érdekeit. Ellenben Tiborból kiváló szövetségi kapitány lett volna, kár, hogy nem állt bele ebbe a kihívásba. – Ismerve Mezey hiperérzékenységét, azt a kérdést, hogy miként emlékszik vissza az elindulásra a lienzi edzőtáborba, inkább nem feszegetem. Jól is teszem, mert amikor futólag szóba hozom, ezt a különös választ kapom Mezeytől: – Autóbusz? Hogy valaki leszállította volna Tibort? Nem is tudom, miről beszél…
– Nyíl kiváló labdarúgó volt, korának egyik legjobb magyar középpályása. Több alkalommal is volt szerencsém játszani vele a válogatottban, bár én főleg akkor kaptam szerepet a nemzeti csapatban, amikor ő valami miatt nem szerepelhetett. Nagyon jó volt a kapcsolatunk a pályán, megértettük egymást, ismertük egymás gondolatait. Ellenfélként már kevésbé volt kellemes ellene játszani. Amellett, hogy a Fradi egyik legjobbja volt, kiváló csapatember is volt egyben. Nagyon kellett figyelni rá, előfordult, hogy két ember fogta – mondta Csapó Károly – A korábbi válogatott játékosok karácsony előtti találkozóin rendszeresen beszélgetünk, bohóckodunk, ugratjuk egymást. Az egyik legjobb labdarúgó volt, akivel együtt, vagy aki ellen futballoztam, megtiszteltetés volt vele játszani. Ez a tisztelet a mai napig megvan kettőnk között – beszélt a személyes kapcsolatról Karcsi bácsi. – A legjobbakat, elsősorban jó egészséget, emellett még sok-sok élményt kívánok neki, ahogyan ezt ő is megtette, amikor én lettem 70 éves.
– Tibi is ott volt a legutóbbi Prima Primissima díj jelöltjeinek rövidlistáján, de szólt nekem, hogy vegyük le onnan a nevét, mert ő nem szorul rá az ezzel járó 50.000 svájci frankra. Bárki más lesz a nyertes, egészen biztosan jobb helye lesz a pénznek, mint nála. Pedig esélyes volt. Hát ilyen ember ő… – mondta Máté Pál.
forrás: kemma.hu, index.hu
