Folytatás ma délután Franciaország ellen.

Férfi vízilabda, Világkupa selejtező, A-csoport, 1. mérkőzés
Spanyolország 11-12 Magyarország
Negyedek: 3-4, 2-2, 1-4, 5-2
Fradista gólok: Manhercz 6, Vigvári 3, Nagy Ákos 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Manhercz Krisztián

Két megközelítés van, azt gondolom. Az egyik, és nyilván ez a hangsúlyosabb: nagyon örülünk, hogy sikerült megverni a spanyolokat. Ez a világ egyik legjobb csapata, annak ellenére, hogy voltak hiányzóik – ahogy nekünk is. Ok az örömre, hogy ez a csoport rangadója volt ez, ráadásul a negyedik negyed közepén vezettünk 12:7-re. Ez szerintem megsüvegelendő dolog. Ami miatt bosszúsnak kell lennünk, az az, hogy 12:7-ről nemcsak a spanyolok ellen, de senki ellen nem engedhetjük meg, hogy négy gólt kapjunk zsinórban. Gyermeteg hibákból, nyilvánvalóan. A végén volt egy kis szerencsénk is, hála Istennek, de azt kell hogy mondjam, hogy elégedett vagyok a mérkőzéssel, büszke vagyok a csapatra, mert ha a meccs egészét nézzük, azt gondolom, hogy teljesen megérdemelten nyertünk. Ez a meccs azonban itt véget ért, innentől múlt. Holnap kora délután a franciák ellen meg kell szerezni a csoportelsőséget.

Vigvári Vendel

Láttuk, hogy ők is fiatal csapattal vannak, de ennek ellenére magunkkal akartunk foglalkozni és azzal, hogy jól játsszunk. És igazából ez sikerült, aminek nagyon örülök. Sikerült teljesítenünk azt, amit Zsolt kért, hogy az elejétől gyors, dinamikus játékkal, veszélyes lövésekkel, jó védekezéssel rukkoljunk ki. Kristóf is nagyon jól védett, mi pedig jól védekeztünk előtte. Ami miatt lehet hiányérzetünk, az a meccs vége. Talán rutintalanság miatt, talán azért, mert nem voltunk elég koncentráltak, nagyon magunkra húztuk az ellenfelet, amit nem szabad. Azt gondolom, hogy ez egy jó eredmény, örülök a győzelemnek.

Varga Zsolt

Azért is meg kell becsülnünk ezt a sikert, mert többen maradtak a remek spanyol együttesből az olimpiáról, mint nálunk. Három és fél negyeden át nagyon jól ment, stabilak voltunk, elsősorban védekezésben. Az utolsó percekre kissé megbillent a belső egyensúly, ebbe persze belejátszott az is, hogy ők minden mindegy alapon kezdtek támadni, aztán meghúzták a hét a hat elleni játékot, amivel zavart okoztak nálunk – viszont a végére ők is kicsit belezavarodtak, gondolok itt arra az ellőtt labdájukra. Elégedett vagyok a mai meccsel, természetesen megint voltak olyan hibák, amelyek kijavításán dolgoznunk kell, de tetszett, ahogy játszottunk, mert sokszor ez tényleg játék is volt, nem csak harc. Fontos, hogy elöl-hátul összedolgoztak a játékosok, úgy gondolom, az egész ismét jól nézett ki. Ami tanulság, hogy meg kell tanulni kezelni az ötgólos előnyt, nagyon fontos, hogy megtartsuk a támadási struktúrát fegyelmezetten, és így a védekezés is ugyanolyan feszes maradhat.