Zoli arról is mesélt, mikor döntötte el, hogy befejezi az aktív pályafutását.
Milyen érzés a visszavonulásodra gondolni?
Magán a visszavonuláson először egy szezonzáró Balmazújváros elleni meccsen gondolkoztam el. Ha ott nem játszom, akkor lehet, hogy még egy évet próbálkozom, de ott, azon a meccsen elbizonytalanodtam. Ezután elmentünk a családdal Horvátországba nyaralni, ahol kellett volna edzenem, hogy a következő héten induló felkészülésre formába lendüljek. Oda úgy utaztam el, hogy azon töprengtem, visszavonuljak-e vagy sem. Ez nagyon megnehezítette a pihenést, sőt nem is pihentem, mert végig őrlődtem, hogy mi lesz ebből. Első nap: „Hát mondom, ezt kihagyom.” Következő nap: „Ezt is kihagyom.” Harmadik nap: „Kell ez nekem? Kell ezt erőltetni?” És mivel vége lett a nyaralásunknak, akkor már úgy jöttem vissza, hogy eldöntöttem: vége, nem fogok erőltetni még egy évet. Jól is döntöttem, mert az utolsó év valószínűleg tele lett volna frusztrációval.Hogy fogadták ezt a Fradinál, amikor visszamentél és bejelentetted?
Már a legelső edzés után jeleztem a klubnak, hogy abbahagyom a focit, és nem erőltetem. Lehet, hogy ők is azt gondolták, jobb ez így. Viszont azt beszéltük meg a Fradinál, hogy mindenben támogatnak, bármit is szeretnék csinálni. Nagyon korrektek voltak, Kubatov Gábor elnök úr is támogatott mindenben. Akkor egyből átálltam „a sötét oldalra.”Milyen volt ez a gyors váltás?
Rögtön nagy lendülettel belevágtam, besegítettem a stábnak. Akkor még nem volt edzői papírom, akkor kezdtem el, de támogató volt mindenki. Így utólag lehet, hogy talán pihenhettem volna egy kis időt, de úgy voltam vele, hogyha valaki abbahagyta a futballt és túl sokáig nem csinál semmit, abból csak baj lehet. Éreztem, hogy tétlenül nem tudok sokáig megmaradni egy helyen. Élveztem, ez egy teljesen új szakma, új dolog, de a focitól nem szakadtam el az elején, mert állandóan beálltam játszani az edzéseken. Gyorsan történt is egy edzőváltás, jött Szergej Rebrov, és egy évet ott dolgozhattam vele. Közben már a Mistert, Marco Rossit is kinevezték a válogatott élére, és ő is hívott, hogy nála is pályaedző legyek, úgyhogy egyből két ilyen kaliberrel tudtam együtt dolgozni. Érdekes módon mindig ezek a külföldi emberek voltak azok, akiktől nagyobb bizalmat kaptam. Tényleg élveztem ezt az időszakot, idehaza a két legjobb edző kezei alatt dolgozhattam. Teljesen jól indult ez a fajta pályafutásom, annak ellenére, hogy gyorsan történt minden. Nem úgy kezdtem el, hogy biztosan edző leszek, hanem úgy, hogy meglátjuk, van-e hozzá érzékem, egyáltalán szeretem-e, hogy bírom azt az edzői stresszt, ami más, mint a játékos stressz. Nagyon nehéz feladatot vállaltam el kezdésként. Egy év után jött a lehetőség az U21-es válogatottnál. Akkor ez egy nagy lehetőség volt, viszont utólag belegondolva, kicsit türelmesebbnek kellett volna talán lennem, de ez már a múlt. A lényeg az, hogy most a helyemen vagyok, és szeretem az edzői szakmát. Egyre jobban belejövök, egyre jobbnak érzem magam benne.Melyik edzőid voltak rád a legnagyobb hatással?
Nagyon sok jó edzőm volt. Talán Tony Mowbray gyakorolta rám a legnagyobb hatást, és persze Roy Hodgson. 29 évesen olyanokat tanultam meg, amiket előtte nem tudtam csinálni. Nagyon jó csapatunk volt, nagyon jó focit játszottunk a West Brommal, nagyon-nagyon élveztük a futballt, és ő óriási hatással volt rám. Hodgsontól a játékintelligenciát, a szervezettséget, az úriemberséget és a játékosokkal való kapcsolatot lestem el. Egészen különlegesen bánt a játékosokkal. A mai napig szoktunk üzenni egymásnak. Hogyha megyek Londonba, gyakran találkozunk is, ő egy mentor az angol edzők közül a számomra. Garami Józsi bácsi is egészen elképesztő, ő látja a futballt, ahogy összerakta a szálakat és kiszúrta a játékosokat. Zseniális edző. Nagy hatással van még rám az első pécsi edzőm, Róth Antal is, akit a mai napig szintén a mentoromként tartok számon. Ő egy nagy tudású edző, sokat szoktam vele beszélni, és jó tanácsai vannak. Mellette most bármelyik edzőmet mondhatnám, mindenkitől tanultam valamit. Kiemelném még talán Gellei Imrét, aki az U21-es válogatottban volt az edzőm, egy igazi úriember, nagyon jól bánt a fiatalokkal, a felnőtt válogatottba is ő hívott meg. Úgyhogy ő is egy különleges személy volt nekem. Ahogy elkezdtem az edzői szakmát, egyből eszembe jutott, hogy melyik edzőtől mit hallottam. Rengetegféle edzővel dolgozhattam együtt, tőlük mind el lehet valamit csipegetni, amihez közben hozzárakod a saját személyiséged, a saját edzői felfogásod.
