A bronzpárharcban Franciaországgal találkozunk – Janurik Kinga, Klujber Katrin és Simon Petra is értékelt a meccs után.

Női kézilabda, Európa-bajnokság, elődöntő
Magyarország 22-30 (11–13) Norvégia
Fradista gólok: Klujber 5, Simon 4

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Janurik Kinga

Nehéz mit mondani, hiszen kikaptunk. Mégis boldog vagyok, mert itt vagyunk, átélhetjük ezt a csodát. Vasárnap mindent meg fogunk tenni, hogy ezt a csodát még megfejeljük, és elhozzuk a bronzot, nem tudhatjuk ugyanis, mikor állunk majd ismét ennek a kapujában.

Klujber Katrin

Ennyi hibával egy ilyen csapatot nem tudunk legyőzni. Csalódott vagyok és ideges, mert nem ezt beszéltük meg a meccs előtt. Amikor visszazárkóztunk, egy-egy bravúros védésből vagy jó védekezésből tudtunk erőt meríteni. Most is megkaptuk azt a szeretetet, amit Debrecenben is megkaptunk, de a pályán nem tudtuk feltenni az i-re a pontot.

Simon Petra

Meg akartuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek, és egy félidőig tartottuk is a lépést a norvégokkal. Helyeként jól működött a védekezésünk, tudtuk vinni a lerohanásokat, de a második félidő tizedik percére elfáradtunk, és elkezdett kinyílni az olló. Lunde meg természetesen elkezdett védeni, ahogy szokott. Sajnálom, hogy ez így alakult. A magyar szurkolók rengeteget segítettek nekünk a norvégok ellen is, hallottuk az egész csarnokban a hangjukat. Menni kell tovább, hiszen van még egy mérkőzés vasárnap. Nagyon fogunk küzdeni a bronzéremért, azzal szeretnénk hazatérni. Meg akarjuk mutatni, hogy ott van a helyünk Európa három legjobb csapata között.

Golovin Vlagyimir

Nagyon nehezen kezdtük a mérkőzést, ütközések nélkül játszottunk. Nem vagyunk hozzászokva ehhez a sebességhez, amelyen a norvég válogatott kézilabdázik, ritkán találkozunk olyan riválissal, amelyik ennyire gyorsan adogatja a labdát és ilyen gyorsan dönt a helyzetekben. Az első tizenöt perces teljesítményünk nem tetszett, nem volt jó a védekezésünk. Utána valahogy sikerült rendezni a sorokat, próbáltuk kihasználni, hogy egyszer-egyszer kikapcsoltuk Henny Reistadot a támadásokból. Ekkor már az ellenfélnél is előfordult, hogy elkapkodott lövésekkel fejezte be az akcióit és ezekre tudtunk építkezni. Az első félidő végén úgy tűnt, hogy visszajöttünk a meccsbe, megtaláltuk a ritmust, működött a támadójátékunk és javult a védelmünk. A szünet után, a második játékrész elején nem tudtunk megoldani bizonyos szituációkat, hiányzott a tempó, amikor pedig sikerült helyzetbe kerülni, akkor ott volt Katrine Lunde a rivális kapujában. Úgy éreztem, hogy elment a csapat önbizalma. Tudtuk, hogy melyik a jobb csapat, amely győzött is, ugyanakkor ebből a mérkőzésből is sok tapasztalatot szereztünk a következő időszakokra. Meg kell érteni, hogy a csereként beszállók nem játszottak még ilyen meccset, biztos vagyok benne, hogy idegesség is volt bennük, a második félidőben több is volt a technikai hiba, néha rossz döntések születtek, de ebből a találkozóból nagyon nehéz kiindulni, hogy pontosan milyen formában vannak az eddig kevesebb lehetőséget kapók. Most több játékidőt kaptak, valaki élt vele, más kevésbé, de nem ebből a meccsből kell kiindulni. Még mindig sok a fiatal kerettagunk, nekik meccsről meccsre kell tapasztalatot szerezniük, a norvégok sokkal rutinosabbak, ez is nagy különbséget jelentett. Tizenkét év után jutott be a válogatott újra az elődöntőbe, büszke vagyok a csapatomra, mindent megtett, amit csak lehetett. Örülök annak, hogy eljutottunk idáig, de most a sokkal tapasztaltabb együttes győzött, megbízható játékkal.