A négy között Norvégiával csapunk majd össze Bécsben – Klujber Katrin, Márton Gréta és Simon Petra is értékelt a meccs után.

Női kézilabda, Európa-bajnokság, középdöntő, I-es csoport, 4. forduló
Magyarország 27-30 (13-13) Franciaország
Fradista gólok: Klujber 9, Simon 4, Márton 3

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Klujber Katrin

Óriásit küzdöttünk ma is. Egyáltalán nem vagyok csalódott, azért elég jó sorozatot mentünk. Tudtuk, hogy sok sztár van a franciák között, rutinosabbak még nálunk, ez látszott a pályán is a vége felé. Ráadásul egy rossz kezdés után is megmutattuk, felálltunk és iksszel mentünk a szünetre. Végig küzdöttünk, ez sajnos ma nem volt elég, de megyünk Bécsbe. Nem tudom, ha valaki szomorkodik, miért teszi, szerintem vidámnak és boldognak kell lennünk. Nem volt könnyű bírni, de azt gondolom, a kapitány jól forgatta a csapatot. Akinek pihenőre volt szüksége, megkapta, utána frissebben tért vissza. Azt gondolom, a tempót nagyjából tartottuk. A probléma az volt, hogy amikor lőttünk egy gyors gólt, kaptunk is egyet. Azért volt itt egy nagyon nagy iram. Most felülkerekedtek rajtunk, de megyünk tovább. Nem tudtam, hogy megszereztem az 500. válogatott gólomat nem követem. Ilyenkor, ha tájékoztatnak, akkor vagyok ezzel tisztában, de nem is járna a fejemben. Sajnálom, hogy nem tudtunk hétből héttel Bécsbe menni, de kint vagyunk és ott vagyunk. Akivel kell, azzal felvesszük a kesztyűt. Legyen bárhogy, én már most nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen menetet hoztunk össze, és ott vagyunk a négy között. Ez szerintem egy hatalmas nagy csoda és egy szép álom, amit teljesítettünk. De fontos lesz, hogy a norvégok ellen is száz százalékot nyújtsunk, aztán meglátjuk, hogy a küzdés, az akarás és a csapatmunka mire lesz elég.

Márton Gréta

Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a vereség ellenére is ilyen támogatást kaptunk a szurkolóktól útravalóként. Annak örülünk, hogy hat mérkőzésen keresztül ki tudtuk szolgálni a közönséget, sajnáljuk, hogy rossz szájízzel távozunk Bécsbe. Mindkét félidő elején nagyobb előnyt adtunk a franciáknak, akik ettől lélektani fölénybe kerülhettek. Sikerült viszont mind a kétszer visszakapaszkodnunk, erőt meríthetünk abból, hogy nem lett belőle nagy különbségű vereség. Mindent megtettünk a csoportelsőségért, ennek most valamiért így kellett történnie, de a záró hétvégén szeretnénk jól szerepelni.

Golovin Vlagyimir

Egyértelmű, hogy most is büszkék lehetünk, de ilyenkor azért fáj a vereség. Tisztában voltunk vele, hogy a románok legyőzése után a következő három meccset az elitbe tartozó riválisokkal szemben vívjuk. Mi is erre a szintre szeretnék eljutni, már kopogtatunk az ajtón, de ez a meccs azt is megmutatta, hogy erre még nem állunk teljesen készen. A legfontosabb, hogy most sem adtuk fel, küzdöttünk, szerettük volna megfordítani az állást. Az az igazi erőssége a csapatunknak, hogy vesztett helyzetben sem hagyja magát, most viszont végül a rutinosabb együttes győzött. A franciák jobban kihasználták a hibáinkat, mint mi az ő hibáikat. A második félidőben nagyon nehezen kerültünk helyzetbe, és ha sikerült is, nem tudtuk gólra váltani az akciókat. Ez sem vitte el azonban a lendületünket, mentünk előre végig, ez a legfontosabb. Hálásak vagyunk a közönségnek, a vereség után is mindenki maradt a helyén a lelátókon és megtapsolta a csapatot: biztos vagyok benne, ez erőt ad nekünk ahhoz, hogy a következő mérkőzésnek is ugyanolyan elánnal menjünk neki, mint az eddigi feladatoknak. Tudtuk az elején is, hogy minden eladott labda vagy technikai hiba olyan, mint egy öngól. Az első időkérést követően összeszedtük magunkat, kevesebb hibával játszottunk, labda nélkül is egyre többet kezdtünk el mozogni, sikerült helyzeteket kialakítani és be is fejezni. A második félidőben néha a nagy akaratnak nyögés lett a vége, de nem lehet bántani őket, mindent megtettek a lányok, hogy ezúttal is győzelemmel zárjanak. Még sok tapasztalat kell, hogy az ehhez hasonló csatákat meg tudjuk nyerni.