Középpályásunk állítja, nem mondott semmit a tartalék játékvezetőnek.

Kady az a típus, aki a médiában adott interjúi helyett a pályán mutatott teljesítményével hívná fel magára a figyelmet, de az m4sport.hu-val kivételt tett.

„Mint minden csapatot váltó játékosnak, nekem is időre volt szükségem, és csak nemrég nyertem vissza százszázalékosan az erőnlétemet. Amikor megérkeztem a Fradihoz, hirtelen minden más lett: megváltozott az otthonom, másmilyenek az edzések, a vezetőedző elképzelései. Nem csak az új körülményekhez kell tudni alkalmazkodni, a legfontosabb, hogy a pályán is lehetőséget kapj a bizonyításra. Hiába edzel keményen, ha nincsenek játékperceid, képtelen leszel jó teljesítményt nyújtani a tétmeccseken, azokon gyorsabban történik minden. Ráadásul a mentális állapotodra is hatással van, ha nem kapsz esélyt” – avatott be a 28 éves támadó, aki családjával Oroszországból költözött hazánkba.

„Nehéz helyzet volt, 2023 januárjában, a háború kitörése után igazoltam a Krasznodarhoz. A távolságok hatalmasok voltak, több órát kellett busszal és repülővel utazni ahhoz, hogy eljussunk a kívánt úticélhoz, a családom is megszenvedte ezt. Ők a mindeneim, hiába a pénz, a hírnév, nélkülük semmi vagyok. Szerencsére Magyarországon sokkal kényelmesebb az életünk. Az egyik lányom Brazíliában van, a másik velem és a feleségemmel él. Budapest nagyszerű város, sokan beszélnek angolul és segítőkészek” – vélekedett Kady, aki nagyszerű kapcsolatot ápol ferencvárosi csapattársaival, főleg két honfitársával, Matheus Saldanhával és Raul Gustávóval.

Kiteljesedésben segíti még, hogy Pascal Jansen 4–2–3–1-es rendszerében főként (61 százalékban) az általa preferált poszton, támadó középpályásként számolnak vele. Mint elmondta, nem zavarja, ha a széleken kell játszania, de Oroszországban szinte csak ott számoltak vele.

„A 2021-es Qarabaghoz igazolásom előtt sosem játszottam szélsőként. Ugyanakkor az azeri edzőmnek szüksége volt egy ballábas jobbszélsőre. Vállaltam, de hozzátettem, hogy nem olyan a mozgásom, mint egy szélsőnek. Hallgatott rám, kialakított egy olyan rendszert, ahol nem a védők mögé kellett befutnom, hanem a labdát a szélen felvéve befelé húzhattam, és középről osztogathattam. Aztán eligazoltam a Krasznodarhoz, és folyamatosan szélsőként szerepeltettek. Nem voltam boldog, néha tudok ott játszani, de a tízes az igazi pozícióm, ott érzem magam igazán jól, ott tudok százszázalékos teljesítményt nyújtani. Az zavart a legjobban, hogy mások a saját posztjukon szerepelhettek, de én másfél év alatt sosem” – vallotta meg, és egyetértett abban, hogy az oroszoknál nyújtotta eddigi legrosszabb teljesítményét (44 tétmeccsen hét gól és négy gólpassz).

Ráadásul tavaly áprilisban, a Szpartak Moszkva elleni vesztes rangadón brutális sérülést szenvedett: a levegőben összeütközött Georgij Dzsikijával, majd elveszítette az eszméletét, az azonnali kórházba szállítás után pedig műteni kellett. Sőt, mint kiderült, a karrierje is veszélyben forgott.

„Karrierem során eddig mindössze kétszer sérültem meg. Portugáliában, az Estorilnál nagyon hasonló sérülésem volt, annyi különbséggel, hogy ott »csak« egy helyen, míg Oroszországban négy helyen tört el az arccsontom. A második esetből nem emlékszem semmire, később videón néztem vissza. Az orvos azt mondta, lehetséges, hogy a jobb szememre megvakulok. Nagyon megijedtem, féltem, hogy véget ér a karrierem, de sokat imádkoztam Istenhez, ő pedig meghallgatott és segített.”

Ha már szó esett a legrosszabb periódusáról, a pozitivitást szem előtt tartva, essék szó a legjobbról is, ami kétségtelenül a Qarabagnál töltött másfél évéhez köthető. Az azeri klubbal bajnoki címet és kupát nyert, 75 meccsen 28 gólt és 28 gólpasszt hozott össze, a szurkolók imádtak, a mai napig írnak neki a közösségi médiában. Emlékezetes, hogy a Fradi igazolásokért felelős személyzete 2022-ben szúrta ki, amikor a magyar rekordbajnok elleni BL-selejtezős visszavágón (1–3) két assziszttal járult hozzá a Qarabag továbbjutásához.

Érdekesség Kadyról, hogy nagyapja révén lengyel állampolgársággal rendelkezik. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a brazíliai Paraná állam fővárosában, Curitibában született, ahová 1850 után nagyobb hullámokban érkeztek európai bevándorlók, Chicago után állítólag a világ második legnagyobb lengyel közössége él a városban. A brazil-lengyel futballista elmondta, szívesen játszana Robert Lewandowskiékkal, amíg Azerbajdzsánban futballozott a kapcsolatfelvétel is megtörtént, de azóta sem kapott meghívót a nemzeti csapatba, szerinte részben azért, mert a Fradihoz igazolásáig Oroszországban szerepelt.

Gyerekkoráról nem szívesen beszél, sok nehézséggel kellett megküzdenie.

„Brazíliában a gyerekek kilencven százalékának sanyarú sorsa van. Nekem volt mit ennem, volt mit viselnem, de nem volt meg az, amire igazán vágytam. Viszont az utcán megtanultam, amire szükségem volt, a foci körül forgott minden gondolatom. Ha elmentem volna orvosnak, csak harmincévesen jutottam volna oda, hogy segíthessem a családom, de focistaként sokkal hamarabb.”

Az OTP Bank Liga legutóbbi két fordulóját eltiltás miatt kihagyó Kadyt – akit jó eséllyel csütörtökön, a Debrecennel vívott bajnokin láthatunk ismét – a Kecskemét ellen kapott piros lapjáról is kérdeztük.

„Ez volt pályafutásom első kiállítása. Többször szabálytalankodtak ellenem, szerintem az első eset után nem kellett volna sárga lapot kapnom. Nem értettem, miért tiltottak el két meccsre, az edző mondta, hogy állítólag azért, mert mondtam valamit a negyedik játékvezetőnek – ez nem igaz! Ha mondtam is volna bármit, akkor azt portugálul teszem, azt pedig nem értették volna. Elfogadtam a döntést, viszont az, hogy ki kellett hagynom a derbit, olyan volt, mint egy tőrdöfés a szívembe. Augusztusban játszottam az Újpest ellen, asszisztot is adtam, most is ott akartam lenni. Ezeket, a nagy téttel bíró összecsapásokat szeretem a legjobban, a szurkolók kitettek magukért, sajnálom, hogy csak itthonról láthattam.”