Rájuk is számolhattunk – a győzelem után Klujber Katrin és Simon Petra is értékelt.

Női kézilabda, Európa-bajnokság, A-csoport, 2. forduló
Svédország 25-32 (13–16) Magyarország
Fradista gólok: Klujber 8, Simon 6

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Klujber Katrin

Úgy érzem, itt fel kell vállalnom ezt a feladatot is. Többször is észrevettem már, hogy a fiatalok elfogadják a véleményemet, a segítségemet – nem mintha én olyan öreg lennék… De tényleg vannak fiatalabbak nálam, és amikor a többi rutinos játékossal együtt tudunk átadni energiát, akkor az sokat érhet. A Fradiban nálam jóval rutinosabb játékosok is vannak, de itt több szerepet próbálok ebben vállalni. Teljesítményben nincs különbség, mert otthon is mindig a legjobbat szeretném nyújtani, de fontos, hogy lelkileg támogassuk egymást, energiát adjunk át a másiknak, hogy mindenki hozzátegye a maga részét, mert csapatként tudunk ilyen eredményeket elérni. Ebben egyébként szerintem megint előre léptünk, jobbak voltunk ebből a szempontból, mint korábban, ezért is sikerülhetett így ez a mérkőzés. Az is sokat számított, hogy emlékeztünk az április élményekre, sőt, meg is néztünk az olimpiai selejtező felvételét, tudtuk, hogy képesek vagyunk rá.

Simon Petra

Eleve jókedvűen ébredtem. Meccsnapokon délelőtt séta és kondi közül lehet választani, és utóbbi mellett döntöttem, úgy terveztem, hogy csinálok két sorozatot, aztán a guggolás közben éreztem, hogy nagyon megy, hogy jó erőben vagyok, úgyhogy ott kezdődtek a jó érzések a meccsel kapcsolatban. Nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült minden, csapatként tudtunk sikeresek lenni. Védekezésben kompaktak voltunk, ha pedig nem sikerült megállítani a svédeket, akkor a kapusainktól jöttek a védések, támadásban pedig szinte minden sikerült. Emlékszem, az ötvenedik percben kiabált Niki, hogy gyerünk tovább, ekkor néztem fel a táblára, és alig hittem el, hogy tíz góllal vezetünk… Nem jó, hogy kiengedtünk a végére, de egyelőre nem foglalkozunk a középdöntővel, hiszen sok lépést kell még megtennünk ahhoz, hogy eljussunk Bécsbe, még akkor is, ha ez fontos lépcsőfok volt. A kisujjam fáj most, védekezésben történt, az ellenfél irányt váltott, és valahogy beleakadt, de nem tűnik vészesnek az orvosok szerint sem, meg kell még alaposabban vizsgálni, de bízom benne, hogy rendben lesz.

Golovin Vlagyimir

Hát, közepes-gyenge volt… A viccet félretéve, nagyon jó lányaink vannak, megmutatták, hogy mit tudnak. A legfontosabb, hogy betartottuk azt, amit elterveztünk, ilyenkor az edző is nagyon boldog. Hiszen látszik, hogy nem hiába dolgozunk, most is végig, hatvan percig nagyon keményen melóztunk, de nem gondoltam volna, hogy így alakul a mérkőzés. Az öltözőben arról beszéltünk, hogy csak csapatként nyerhetünk, mindenkinek közelítenie kell a csúcsteljesítményéhez. És ez a másik lényeges elem, hogy minden időszakban volt olyan a csapatban, aki nagyot villant támadásban is, és így már a svédeknek is egyre nehezebb dolga volt, hogy összerakják a védekezésüket. Ahol terület nyílt, ott fejeztük be az akciókat – tényleg nagy munkát végeztünk. Mi nem csak a svédekkel foglalkoztunk, nem is akartuk túltolni, hogy ez ne legyen teher nekünk. Ennek szellemében is készültünk, a kezdés előtt is elmondtam a csapatnak, hogy ez egy háromesélyes mérkőzés lesz, bármi történhet. Ha úgy fogjuk fel ezt a rangadót, mintha élet-halál kérdése lenne, akkor ezt a teljesítményt biztosan nem tudják kihozni magukból a játékosok. Úgy voltunk vele, csak játsszunk és a végén majd látjuk, mi alakul belőle. Játszottuk a kézilabdát a szó szoros értelmében, de sokat is tettünk érte, hogy így legyen. Támadásban összesen három eladott labdánk és technikai hibánk volt, ez edzői pályafutásom csúcsa, szerintem még soha nem volt ilyen. Ez is azt mutatja, hogy mennyire élesek voltunk.