A Diósgyőr elleni bajnokiról ment a szakértés.
A Diósgyőr hamar megszerezte a vezetést Acolatse révén, Edomwonyi előkészítését követően. A Fradi játéka nem romlott, viszont sok párharcot veszített, ezért nem tudta irányítani az első negyedórában a játékot. Komoly problémát jelentett a hazaiak rest defence-e, a vendégek könnyen mögéjük tudtak kerülni a labdaszerzést követő azonnali indításokkal. A Ferencváros területvédekezésének egy típushibája eredményezte a DVTK második gólját. Az egyik ilyen típus az, amikor a középső belső védő ragad be. Látható, hogy Botka nagyon csúnyán beragadt, nem centimétereken múlott a sikeres lesre állítás, hanem kb öt méterrel hátrébb helyezkedett, mint legközelebbi társa. Edomwonyi mélységi visszalépését leköveti Gartenmann, Botkának automatikusan követnie kellett volna őt mélységben. Gruber már hátrányban van Huszárral szemben, aki végül a kapuba talált – Gruber csatárként cseperedett fel, kérdéses, hogy a jobb szélen mennyire lehet hatékony hosszú távon. Acolatse lerázta Botkát, átadását követően pedig Huszár az üres kapuba lőhetett. 0-2-t követően a Fradi tudta már irányítani a játékot, képes volt a vonalak között vertikális passzokkal előre juttatni a labdát (Abu Fani), de nem tudtak a játékosok a veszélyből (xT) lövéseket generálni (xG).
A teljes elemzés: M4 Sport
