Fiatal játékosunkkal beszélgettek, többek között azt is elmesélte, hogy milyen hobbijai vannak.

– A Ferencváros első csapatát irányító Pascal Jansentől milyen tanácsokat szoktál kapni?
– Tréningezzek keményen és legyek türelmes, eljön az én időm. Bátorságra biztatja a fiatalokat és neveli őket. Természetesen igyekszem a tanácsaiból tanulni, és napról napra jobb futballistává válni.

– Soroksáron egy Fradi-legenda, Lipcsei Péter a vezetőedződ. Mit jelent ő számodra?
– Amilyen támogatást tőle és a soroksári klubtól kapok, arról csak pozitívan tudok nyilatkozni. Elképesztően hálás vagyok mindenért. Nemcsak jó, hanem rossz mérkőzéseim is voltak ugyanis Soroksáron, ahol a nehezebb időszakban is végig bíztak bennem, és lehetőséget kaptam, amikor nem voltam jó formában.

– Ezt a bizalmat leginkább a hozzáállásodnak és a küzdeni akarásodnak köszönheted?
– Úgy érzem, biztosan nagy szerepet játszik benne. Igyekszem fejben mindig erősnek maradni, ami átsegít a nehezebb periódusokon a pályafutásom során. Soroksár a szívem csücske, a karrierem szempontjából egy hatalmas mérföldkő számomra.

– Az U21-es válogatottnál is számítanak rád. Mit jelent ez számodra?
– Egy újabb motivációt, egy újabb célt, hogy a szűkített keret tagja is legyek. Kellemes meglepetés volt, hogy meghívót kaptam. Bevallom, az elmúlt időszakban nyújtott teljesítmény alapján nem számítottam rá. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra a hazámat képviselni.

– Mik a legfőbb erényeid?
– Elsősorban a kitartásomat és az elszántságomat emelném ki. Mindig alázatos vagyok, képes vagyok áldozatokat hozni. Muszáj elkötelezettnek és maximalistának lenni, hogy sikeres legyél abban, amit csinálsz.

– Mindig is labdarúgó szerettél volna lenni?
– Nálunk családi hagyomány a futball. Apukám a Ganz-MÁVAG csapatát erősítette az NB II-ben, a nővérem pedig Olaszországban, a Lazióban focizik. A testvéremmel, amikor piciként már járni tudtunk, azonnal előkerült a labda. Egészen a kezdetektől a futballhoz voltunk hozzászokva. Esetünkben igaz a mondás, hogy nem esett messze az alma a fájától.

– Mikor kerültél a Fradihoz?
– Ötévesen kezdtem a Ferencvárosban futballozni, és azóta is itt vagyok. Remélem, hogy még jó sokáig itt lehetek.

– Milyen célokat fogalmaztál meg az elkövetkezendő időszakra?
– Szeretnék minél több időt pályán tölteni a Fradiban. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem szabad túlságosan előre szaladni, de minden erőmmel azon leszek, hogy elérjem a céljaimat. Szeretnék akár már a tavasztól, vagy a következő szezontól nagyobb szerephez jutni a Ferencvárosban.

– A Fradiban minden poszton, így a jobbhátvéd pozíciójában is nagy a konkurenciaharc a csapatba kerülésért.
– Ezzel maximálisan tisztában vagyok. Fiatalként nem lehetek annyira naiv, hogy azt higgyem, felkerültem a felnőtt csapathoz, és ezzel együtt automatikusan játszani is fogok. Minden egyes pályán töltött percért keményen meg kell dolgoznom. Rengeteg türelemre van szüksége egy fiatal játékosnak. Azt látom, hogy mindig van fény az alagút végén, de hogy így legyen, azért nagyon sokat kell tenni.

– Mennyi lemondással jár az élsport?
– Rengeteggel. Időben leginkább. Képtelenség annyi programra elmenni a szeretteiddel és a barátaiddal, mint amennyire szeretnél. A bulik is kimaradtak, de szerencsére ezek az események engem soha nem vonzottak. Azon a véleményen vagyok, hogy megéri a sok lemondás. Főleg, amikor van egy olyan mérkőzés, mint a Dinamo Kijev elleni.

– Mi ad motivációt neked a mindennapokra?
– Mindig jobb akarok lenni, mint előző nap. Ha esetleg nem is sikerül úgy valami, ahogy szerettem volna, akkor is igyekszem kiemelni a pozitívumokat, és persze tanulni a hibákból.

– Úgy tudom, nagyon szeretsz olvasni. Milyen kötetet fogtál legutóbb a kezedben?
– Elsősorban az önmegvalósításról, az önmenedzselésről szóló könyvek állnak közel a szívemhez. David Goggins az egyik kedvenc alkotóm, aki haditengerészként és ultramaratoni futóként is sikeres lett. Tavaly az őszi szezonom nem sikerült jól, ezután kezdtem el Goggins-könyveket olvasni. Egy nagyon kemény férfiról van szó, az ő történetei segítettek átlendülni a nehéz időszakon. Ráébresztett arra, miben kell változtatnom ahhoz, hogy meg tudjam valósítani önmagamat.

– Más hobbid is van?
– Imádok horgászni. Ha szabadnapunk van, Botka Endrével megyünk is a vízpartra. Kikapcsol ez a tevékenység, a horgászbot fölött ülve teljesen lecsendesedik és letisztul minden. Nagy szükségem van rá. Augusztus óta nem sok szabadnapunk volt, így nagyon megbecsülöm, amikor el tudok menni horgászni.

A teljes interjú: Fradi.hu