Az EHF-nek nyilatkozott a közelgő EB kapcsán Klujber Katrin.
Őszintén szólva még ifi világbajnokként sem gondoltam volna, hogy 25 éves koromra nyolc világversenyen leszek már túl. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szép lenne egyszer érmet nyerni felnőttként is. 2018-ban az akkori kapitány, Kim Rasmussen meghívott a keretbe, 2019-ben részt vehettem a japán VB-n. Az idő gyorsan telik és boldogan mondhatom, hogy 25 éves koromra 75 válogatott meccsen és két olimpián is játszhattam.
Fradista csapattársam, Márton Gréta mindig megoszt a közösségi médiában nosztalgikus posztokat a 2018-as sikerről. A junior VB-címünk felejthetetlen, életemet végigkisérő élmény. Amikor a Fradival vagy a válogatottal Debrecenbe utazunk, elhaladunk a Főnix-csarnok mellett. Mindig bevillan, hogy itt akasztották az aranyakat a nyakunkba.
Nagyon jó szívvel emlékszem a svédek elleni győztes olimpiai selejtezőre is. Meg kell ismételnünk az okos, céltudatos játékot, amit a selejtezőkben mutattunk. Remélhetőleg újra sikeresek leszünk ellenük az idei EB-n is. Jó lenne bosszút állni a párizsi olimpián elszenvedett hosszabbításos vereségért.
Mindent megteszünk azért, hogy az EB-n a nyolcba kerüljünk, de titokban még többre vágyunk. Általában a nagy tornák előtt nem tűzök ki egyéni célokat. A csapat az első számomra. Ha a védekezésemmel segítem a lányokat, akkor az is lehet nagy teljesítmény. Bármit megtennék, hogy segítsek a csapatomnak. Néha a feszes védekezés többet segít, mint tíz gól és néhány gólpassz. Segíteni akarom a társaimat. Ha pedig bekerülnék a torna csapatába, az lenne a hab a tortán.
Az olimpián is megtapasztaltuk, hogy ha egymásért küzdünk és mindent a csapat érdekeinek rendelünk alá, akkor szinte bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. A döntős franciák ellen nagyon szoros, éles, jó meccset játszottunk például. Picit több is lehetett volna abban, mint a szűk vereség. Észrevettem, hogy a csapattársaim is egyre inkább kezdenek hinni abban, hogy mindenki ellen lehet esélyünk.
Nagyon várom már az EB-t. Hazai pályán játszani mindig különleges. Mindig élmény megtapasztalni a közönség szeretetét és támogatását. Nagyon sokban tudnak segíteni, a szurkolók a rosszabb teljesítmény esetén is tudnak minket előre tolni. A közönség jelenléte hatalmas erő. Amikor halljuk őket, sokkal motiváltabbak leszünk. Szavakkal leírhatatlan, hogy milyen hangulatot képesek teremteni a kézilabda csarnokban.
A fogadóirodák szerint a török és a macedón csapat gyengébb játékerőt képvisel. De nincs kétség afelől, hogy ellenük is a legjobb teljesítményre kell majd törekedni. A napi teljesítmény nagyon sokat jelent ebben a sportban. Persze a sikerhez szerencse is kell. A szurkolóink előtt nem is tehetünk mást, minthogy a legnagyobb akarattal menjünk csatába. A svédek elleni meccs, ahogy már említettem, fantasztikus lehetőség arra, hogy visszaadjuk a párizsi kölcsönt. Talán ha picit tapasztaltabbak vagyunk a végjátékban, az olimpiai negyeddöntőben, akkor képesek lettünk volna megtartani az előnyt. A körülmények ismeretében, ma érettebben játszunk már, mint pár éve. Látom a fejlődést a csapaton.
Nem szeretek jósolni, nem az én világom. Minden meccset meg akarok nyerni, akkor világos lesz a pályán, hogy elértük-e a céljainkat vagy sem. A vetélytársakat tekintve, az EB mindig sokkal nehezebb, mint a VB, hiszen a legjobb csapatok európaiak. Az idei sem lesz könnyű, de jó eredményt kell elérjünk. A legutóbbi két alkalommal a tizedik és tizenegyedik helyen végeztük. Idén sokkal többet akarunk ennél és hiszek benne, hogy el is érhetjük. Optimista vagyok, nagyon várom a kezdést. Gyerünk!
– Klujber Katrin
