Bemutatjuk mai ellenfelünket, a Tottenham Hotspurt.

Tottenham, az észak-londoni városrész, Haringey kerülethez tartozik. A Westminstertől épp olyan távolságra van, mint a Parlamenttől az M0-ás. A Budapestnél területében több, mint háromszor nagyobb, 9 milliós Londonnak azonban ma már nem is igazi külvárosa, a hatból (az 1-es a belváros, a 6-os a legkülső kör) csak a harmadik zónában található. Ezzel együtt a város keményebb környékei közé tartozik, ahogy arról annak idején Szergej Rebrov is beszélt. Európa és a világ egyik fővárosát bemutatni ebben a cikkben lehetetlen és talán felesleges is.

Tottenham térképe 1619-ből

Tottenhamet először a Domesday Bookban avagy a Liber de Wintoniában említik, amely 1085-86 egy országos felmérésének/leltárának leirata, ezt a normál, Hódító Vilmos által rendelt összeírást az angolszász nemesség nevezte el „Ítéletnapi könyvnek”. Itt Tota falujaként, Tota’s Hamletként említik a települést, melyben mintegy 70 család lakott, egy régi római út oldalában. Tottenham Middlesex megyéhez tartozott, hivatalosan egész addig, míg az Londonba nem tagozódott 1965-ben.

Tottenhami malom 1848-ban

A település egy csendes falucska volt, mint Anderlecht, a Tudor-kortól a gazdagok kedvenc nyári lakjainak egyike. A települési múzeumot befogadó Bruce kastélyban VIII. Henrik is szívesen időzött. A település egy gazdag falucska volt, kvéker lakókkal, majd a vasút 19. századi megérkezése mindent megváltoztatott. Kispolgári- és munkáscsaládoknak épültek lakótelepek, akik a „munkásjeggyel” innen tudtak bejárni a belvárosi gyárakba – így a lakosság kicserélődött. 1894-re városi rangot kapott a település. Tottenhambe a századfordulón jelentős számú kelet-európai zsidó érkezett, s noha jelentős részük a második világháború után kiköltözött, mind a kerületre, mind az azt otthonának választó klubra nagy hatással voltak, vannak. A helyükre karibi bevándorlók, a Windrush-generáció érkezett. Ma Tottenhamet 130.000-en lakják. Ma már mindössze 2-3%-uk zsidó származású, 22% a britek, 27% a feketék, 11% az ázsiaiak aránya.

Bruce Grove vasútállomás – 1950

A terület, ahogy erre Rebrov is felhívta annak idején a figyelmet, London egyik legveszélyesebbje, jelentős ebben a (főleg jamaikai és török) bűnbandák, a fegyveres bűncselekmények szerepe. A Spursön kívül még egy kultúrtermékről is nevezetes, egy 19. századi kvéker pék találmányáról, a Tottenham sütiről. Az eperfa gyümölcsével színezett és ízesített sütinek van spursös kötődése is, amikor a klub első FA-kupáját nyerte 1901-ben, a helyi gyerekek ingyen kapták a finomságot.

Tottenham süti

A Tottenham Hotspurt a Hotspur krikett klub 13-14 éves iskolás tagjai alapították 1882-ben, hogy legyen mit játszani télen is. A nevet Sir Henry Percytől kölcsönözték, aki egy 14. századi lázadó volt, William Shakespeare tette híressé a IV. Henrikben. Percy beceneve Harry Hotspur volt, azaz forró sarkantyú, a legenda szerint azért, mert lovai olyan gyorsak voltak, mintha forró sarkantyúval vette volna rá azokat a vágtára. Az sem véletlen nyilván, hogy a fiúk bejáratosak voltak a Percy-házban működő ifjúsági klubba, amely a Hotspur első nemhivatalos főhadiszállása is volt – a mai és a korábbi stadiontól mintegy száz méterre. Innen két év múlva kellett elköltözniük, amikor a klub egyik vezetőjét fejbetalálták egy labdával. A következő otthonukból, a Red Houseból kártyázásért kellett kiköltözniük, újabb két évre rá. A csapat a meccseit a helyi láp erre alkalmas részein játszotta.

Az első tétmeccsüket 1885-ben játszották 400 néző előtt, egy gyári csapat ellen a londoni szövetségi kupában. 1888-ban már 4000 fizető néző előtt játszottak a Northumberland Parkban. A belépő 3 penny volt, a kupameccseken pedig hat. 1894-ben épült egy apró, száz fős lelátó és egy öltöző is.

Az első években rendszeresen más-más színösszetételű szerelésben játszottak, a mai fehér-kék kombináció 1899-ben mutatkozott be. Ekkor a klub már profi volt – hogy azzá vált, abban szerepe volt a helyi amatőr szövetségnek. 1893-ban leigazoltak egy tartalékjátékost a Fulhamből, Ernie Payne-t, aki felszerelés, és ami fontosabb, cipő nélkül érkezett – mondván, azt ellopták. A klubtól ezért kapott tíz shillinget (fél fontot), ez az inflációval is számolva ma mintegy 30.000 Ft lenne – egy pár futballcsukára. A Fulham emiatt professzionalizmusért feljelentette a klubot – a szövetség pedig kizárta a Spurst, azaz Sarkantyúkat az amatőr kupából. Az ügynek a sajtóban híre ment, a nézőszám nőtt, egy helyi üzletember, John Oliver pedig úgy gondolta, hogy akkor legyenek is profik. Hamar a klub elnöke lett, amely 1895 végén profivá vált, 1898-ban pedig részvénytársaságot alapítottak, a 8000 kibocsájtott 1 fontos részvényből 1558-nak lett gazdája. Az első évben 500 fontos veszteséget termeltek, Oliver lemondott, helyét Charles Roberts vette át, aki egészen 1943-ig irányította a klubot. 1900-ban előbb a déli ligát nyerték meg, egy évre rá az FA-kupát is az első osztályú Sheffield United ellen, 110.000 néző előtt, ami korabeli nézőcsúcs volt.

Az 1901-es csapat

Ekkor a klub már a későbbi White Hart Lane-en játszott, miután egy 1898-as meccsen a Northumberland Parkban 14.000 néző alatt összedőlt a lelátó. Az új stadion egy sörgyári bölcsi helyére épült. 1908-ban pályáztak a Football League másodosztályába – először sikertelenül, de a Stoke visszalépése után mégis elindulhattak a másodosztályban. Az első évben feljutottak, másodikként, majd egy évre rá elkezdték a White Hart Lane fejlesztését – mikor az 25 évvel később elkészült, a stadion 80.000-es lett.

Az első Fradi – Spurs meccset már 112 éve, 1912 májusában lejátszották, a túrázó vendégek 4-1-re győztek az Üllői úton, nyolcezer érdeklődő előtt – a lapok a Fradiból csak a kapus Fritzet tudták dicsérni. Másnap egy Fradi-BAK-MAC vegyes már egy 2-2-re volt képes.

Az 1914-15-ös szezonban utolsóként kiestek, a háború alatt a stadion gázmaszkgyárként üzemelt. Az újrainduló első osztály (First Division) csapatainak számát 1919-ben 20-ról 22-re emelték. Az egyik új helyet megkapta a 19. Chelsea, a másikat a másodosztály hatodikja, az Arsenal. Ez, valamint az, hogy hat évvel korábban a közeli Highburybe költözött Arsene Wenger későbbi klubja, megalapozta a két klub rivalizálását, amelyet ma már Észak-Londoni derbiként ismerhetünk. A másodosztályból könnyedén jutottak fel az első osztályba és egy évvel később, 1921-ben megnyerték második FA-kupájukat, a Wolverhampton ellen – ezt ünneplendő kezdték a klub emblémáját, a sarkantyús kakast a mezükön hordani. 1921-22-ben a Liverpool mögött másodikok lettek, ez volt addigi legjobb szezonjuk. Ezt nem követték újabb sikerek, sőt, 1928-ban ki is estek. Egy kétszezonos intermezzot kivéve másodosztályúak is maradtak egész 1950-ig, amikor első helyen jutottak fel az élvonalba. Az egy évvel korábban kinevezett menedzser, Arthur Rowe új, egyérintős játékot bevezetve érte el a feljutást. Ez a játék annyira bevált, hogy az első élvonalbeli szezonjukat meg is nyerték, köszönhetően többek közt egy nyolcmeccses győzelmi sorozatnak – a szezon végén 3 pontot vertek a második Manchester Unitedre. Rowe gyors passzjátékában kiemelt fontossága volt a kényszerítőknek és a játékosok szabad posztjainak.

A második Fradi – Spurs, pontosabban a kommunisták miatt Kinizsi – Spurs meccsen, 1955 májusában már nem Rowe volt a menedzser, hanem a segédje, Jimmy Anderson. Az 1954-55-ben 16. helyen végző Spurst a Gulyás – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó, Ombódi – Kertész, Láng, Orosz, Vilezsál, Fenyvesi csapat fogadta a Népstadionban és Orosz Pál mesterhármasával, valamint Láng találatával 4-1-re nyert.

Pillanatkép a 4-1-es győzelemről

1958-ban Andersontól a klubnál akkor már 22 éve futballozó, illetve dolgozó Bill Nicholson vette át a menedzseri stafétát. Nicholson minden idők legsikeresebb Spurs-menedzsere lett. 1955-ig 314 meccsen lépett pályára, 1958-tól pedig 16 éven át irányította a Tottenhamet. 1960-61-ben bajnoki címet nyert, 1961-ben, 1962-ben és 1967-ben FA-kupát, 1963-ban KEK-et (Atlético ellen, 5-1), 1972-ben UEFA-kupát nyert. Ebben olyan legendás játékosok segítették, mint Dave Mackay, Jimmy Graeves vagy Pat Jennings. A klub szurkolói ekkoriban, a hatvanas években kezdték magukat Yideknek hívni – reagálva riválisaik antiszemita rigmusaikra.

Az 1963-as szezon a második nemzetközi kupás szezonjuk volt, az elsőben a Górnik Zabrze (10-5), a Feyenoord, a Dukla Prága (4-2, 4-2) úton jutottak a BEK-elődöntőbe, ahol a Benfica két szoros meccsen (2-1, 1-3) verte ki őket. Az 1971-72-es UEFA-kupáig a nemzetközi kupákban nem volt újabb érdemleges eredmény, akkor viszont a Keflavikon (15-1), a Nantes-on (1-0), a bukaresti Rapidon (5-0), az Aradon (3-1) át jutottak az elődöntőbe, ahol a Milant verték ki (2-1, 1-1). A döntőben a négy között épp minket kiverő Wolverhampton ellen nyertek (1-1, 2-1).

A következő évben egy másik angol csapat, a Liverpool verte őket ki az elődöntőben (2-1, 0-1, idegenben lőtt több góllal), majd 1974-ben a döntőben a Feyenoord győzte le őket (2-2, 0-2). A rotterdami találkozó után komoly balhé tört ki, Nicholson lemondott, a csapat pedig 3 évre rá, 1977-ben kiesett – igaz, rögtön vissza is jutottak az élvonalba. 1978-ban két argentin világbajnok leigazolásával újítottak, Ricardo Villa és Osvaldo Ardiles került a klubhoz. A bajnokságban az 1982-es negyedik hely volt a legjobb, azonban 1981-ben és 1982-ben is megnyerték az FA-kupát. 1981-82-ben a KEK elődöntőjébe jutottak (Ajax [6-1], Dundalk [2-1], Frankfurt [3-2]), de a Barca ellen a döntőbe jutás nem sikerült (1-1, 0-1).

Ellenben az 1983-84-es szezonnal. Az előző évben negyedik Spurs az UEFA-kupában indult, ahol a Drogheda Uniteden (14-0), Feyenoordon (6-2), Bayernen (2-1), Austria Wienen (4-2, már Nyilasival) és a Hajduk Spliten (2-2, idegenben lőtt több góllal) keresztül jutottak a döntőbe – ahol múlt heti ellenfelünket, az Anderlechtet győzték le tizenegyesekkel (1-1, 1-1, bü.: 4-3). Ezekben az években az argentinok mellett Chris Waddle és Glenn Hoddle volt a klub sztárja.

1987-ben Terry Venables vette át a klub menedzselését. 1988-ban Paul Gascoigne-t igazolta le rekordösszegért, egy évvel később a Barcelonából Gary Linekert is. A klub tulajdonosa ekkor Irving Scholar volt, a klubnak pedig hatalmas adósságai (20 millió font 1991-ben). Scholar kölcsönt vett fel Robert Maxwelltől, aki később a klubot is megvenné, de Venables ezt megakadályozta, így a ma inkább TV-sztárként ismert Amstrad-alapító, Alan Sugar meg tudja venni a klubot 2 millió fontért – épp a Premier League éra hajnalán. 1990-ben a harmadik helyen végeznek, majd egy évre rá megnyerik immár nyolcadik FA-kupájukat – ez a két Ligakupa-sikeren (1999, 2008) kívüli utolsó trófeájuk.

A Premier League első évtizedében, bár nagy sztárokat igazolnak (Klinsmann, Sheringham, Ginola, Les Ferdinand), komoly eredmények nélkül maradnak (7-14. hely közt mozognak). A Ligakupa sikernek köszönhetően elindulhatnak az 1999-es UEFA-kupában, de csak a Kisinyovot tudják legyőzni (3-0, 0-0), a Kaiserslauternt a második körben (1-0, 0-2) már nem.

2001-ben az addigi klubrekord duplájáért, 18 millió euróért egy bizonyos Szergej Rebrovot szerződteti a klub új tulajdonosa, a Lewis-családhoz köthető ENIC (amely 3 évvel korábban minket is meg akart venni), de ő sem hoz megváltást. Az új évezredben először a 2005-06-os szezonban végez a csapat a 9. helynél előrébb, ötödikként. 2006 nyara óta aztán csak kétszer, a 2009-10-es, majd a tavalyi szezonban nem indultak a nemzetközi kupák valamelyikében, mindkétszer egy-egy nyolcadik helyezés után.

Az UEFA-kupában a negyeddöntőbe jutottak 2006-07-ben – Sevilla a végállomás (3-4). Egy évre rá a tizenhat közé jutottak (PSV, tizenegyesek), 2008-09-ben pedig a Saktyar ejti ki őket (1-3). Az első BL-szereplésüket a 2010-11-es szezon hozta el, a tizenhat közt a Milant kiverik (0-0, 1-0), de a negyeddöntőben a Real kiüti őket (0-1, 0-5). 2011-ben az EL-ben a PAOK és a Kazany mögött végeznek a csoportban, csak a Shamrock Roverst tudják oda-vissza verni.

Az újkori történetük első komoly nemzetközi szereplésére a 2018-19-es szezonig kell várni. A csoportkör nem alakul fényesen, 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség – a 16 közt a Dortmund ellen könnyed sikert hoz az akkor már a csapatot irányító Mauricio Pochettino. A nyolc közt a Manchester City ellen, az elődöntőben az Ajax ellen jutnak tovább idegenben lőtt több góllal (4-4, 3-3), a döntőbe Jürgen Klopp Liverpooljától szenvednek vereséget.

2021-ben az Európa Liga nyolcaddöntőjéig jutnak (a 32 közt a Wolfsberger AC-t legyőzve), de ott a Dinamo Zágráb veri ki őket. A 2021-22-es szezonban a Konferencia Liga csoportköréből nem jutnak tovább, csak 7 pontot gyűjtve, többek közt a Murától is kikaptak. A 2022-23-as szezonban az előző évi negyedik helynek köszönhetően Antonio Contéval a BL-ben indulhattak, a csoportkört meg is nyerték (a Frankfurt, a Sporting és a Marseille előtt), de a tizenhat közt a Milannal már nem bírtak (0-0, 0-1). A szezon végén csak a nyolcadikok, Conténak felmondanak, a helyére az Üllői úton a Celticcel már megfordult Ange Postecoglou érkezik, a csapat sztárját, Harry Kane-t pedig eladják a Bayernnek.

A Spurs (a Sarkantyúk), avagy Lilywhites (Liliomfehérek) London egyik legnépszerűbb csapata, annak ellenére is, hogy az angol foci meghatározó csapataihoz képest kevés sikert értek el – a múzeumuk trófeamentessége sok poén tárgya. Ma már a klub szurkolóinak mintegy 5%-a zsidó származású, szemben a világháború előtti 30-40%-kal.  Ennél jóval nagyobb arányban vannak ma – elsősorban a mai meccset kihagyó Szon miatt a koreaiak. Kérdés, hogy miután kiderült, a játékos kihagyja a mai meccset, a hírek szerint többszáz koreai közül, aki klubkártyát kiváltva a hazai szektorokba vett jegyet, kijön-e. A klub szurkolói magukat ennek ellenére rendszeresen Yid Armynak nevezik – az angol jogtörténet kabaréba illő pillanataiként emiatt több Spurs-szurkoló ellen is eljárást akartak indítani – a józan észnek hála végül sikertelenül. 2019-ben nyílt új, ultramodern, 62.000-es stadionjuk, mely talán leginkább száz méteres bárjáról leghíresebb – illetve arról, hogy 1.2 milliárd euróba került. Annak elkészültéig két éven át a Wembleyben játszottak. A stadion mindig tele van, a jegyárbevétel és a magas TV-s jogdíjak miatt a klub úgy sincs igazán nehéz helyzetben, hogy azt 1 milliárd eurós adósság terheli. A BL-döntőjük óta eltelt öt évben 960 millió euróért igazoltak és „csupán” 325 millióért adtak el játékosokat – Harry Kane egymaga 95 millió volt ebből.

A csapat vezetőedzője a görög származású ausztrál, Ange Postecoglou, aki játékosként a South Melbourne-ben játszott a ’80-as és ’90-es években. Puskás Ferenc utolsóelőtti edzői megbízatásaként volt ennek a klubnak a vezetőedzője 1989-92 közt. Postecoglou tegnap is beszélt arról, hogy a találkozás nagy hatással volt rá, mind emberileg, mind szakmailag.

A védőként játszó görög játékosként eljutott az ausztrál válogatottig, azonban külföldön nem próbálta ki magát, edzőként először a South Melbourne-nél dolgozott, az 1997-98-as és az 1998-99-es szezonban bajnokok lettek. 2000 után hét évig az ausztrál ifiválogatott kapitánya volt, mígnem 2008-ban első külföldi szárnypróbálgatásaként a görög másodosztályú Panacsaikit veszi át, ám fél év után visszatér Ausztráliába.

Itt három klubcsapat és a Brisbane-nel elért két bajnoki cím után kinevezik szövetségi kapitánynak, négy évig dolgozott a Soceroosnál. A 2014-es VB-n három vereséggel zártak, 2015-ben megnyerték Dél-Korea ellen az Ázsia kupát. Kijuttatta a válogatottat a 2018-as VB-re is, de 2017 végén lemondott, hogy átvehesse a japán Yokohama Marinos irányítását. Nem kezdett jól, a kiesés szele is megcsapta a csapatot és bár a kupában a döntőbe jutottak, a bajnokságban a 12. helyen végeztek. A 2019-es szezonban azonban 15 év után bajnokságot tudott nyerni a Yokohamával. A következő szezonban a kilencedik helyen végeztek, majd 2021 nyarán aláírt a Celtichez. A Celticnél a Midtjyllandtól kikapott a csapata a 2021-es BL-selejtezőn (1-1, 1-2), majd a Jablonecen (7-2) és Pascal Jansen AZ Alkmaarján (3-2) keresztül az EL-be bejutottak, a csoportkörben azonban „csak” minket tudtak megelőzni, majd az EKL-be átkerülve a Bodo simázta le őket (1-5).

A következő szezonban a BL-ben szerepelt a gárda, selejtezők nélkül, két ponttal a negyedik helyen zártak (a Real, a Lipcse és a Saktyar mögött). A skót bajnokságot 2021-22-ben és 2022-23-ban is simán nyerték, utóbbi szezonban a kupát is behúzva. Ez elég volt a Spursnek, hogy négyéves szerződést ajánljon a szakembernek.

A Spurs fantasztikusan kezdett a bajnokságban, az első 10 meccséből 8-at megnyert két döntetlen mellett, a 8-10. kör közt az első helyen is álltak. Az ezután következő 28 fordulóban már csak további tizenkettő győzelmet arattak, a Manchester City mögött 25 ponttal lemaradva, 66 ponttal végeztek az ötödik helyen, 3 ponttal megelőzve a Chelseat, hattal a Newcastle-t és a Manchester Unitedet és két pontra lemaradva a BL-indulást jelentő negyedik helytől (Aston Villa).

A Postecoglou iránti korai hatalmas bizalom megrendült picit, még ha játékstílusa, amelyből nem ad alább (még kettős emberhátrányban sem), méltán népszerű a szurkolók közt.  4-3-3-as felállásban, agresszív, gyors támadójátékra (17.9 passz/perc), nagy labdabirtoklásra (60% tavaly a PL-ben) és letámadásra épít (8.2 PPDA), a középső területeket tölti „túl”, a középre lépő „fordított” szélsőhátvédekkel. A csapat magasan támad le, a védelem a félpályánál helyezkedik el, hogy a távolságok kicsik legyen a csapatrészek közt, azonban  kontrákból viszonylag sok gól kaptak. Tavaly 38 bajnokin 74 gólt (1.88 xG, 1.95 gól) szereztek és 61-et kaptak (1.78 xG, 1.61 gól).

Az eddigi idei egyetlen nemzetközi meccsükön, hazai pályán a Karabah ellen is 4-3-3-ban kezdtek, a Vicario – Gray, Dragusin, van de Ven, Davies – Sarr, Bissouma, Bergvall – Johnson, Solanke, Szon összeállításban. Dragusin korai kiállítása után 4-4-1-re álltak át. Így a meccsen „csak” 51.5%-ban birtokolták a labdát, a vendégeknek több helyzete volt (Spurs: 9 / 5 / 1.52 xG – Karabah: 13 / 6 / 1.92 xG), azonban gólokat csak hazaiak szereztek Johnson, Solanke és Sarr révén – a Karabah lövéseinek xcG-je csak 0.63 volt.

A Spurs vasárnap a közvetlen rivális Brightonhoz látogat (a Tottenham 6 meccs után a 8., a Brighton a 9. helyen áll), nem lenne meglepetés, ha a mai összeállításnál ennek lennének nyomai – Udogie és Szon hiányzása mellett is. A Karabah ellen nem számolt Postecoglou a bajnokikon alap belső hármassal, Bentacurral, Maddisonnal és Kulusevskivel sem és sokan azt várják, hogy a meccset kihagyó Szon helyén a Brentford, a Karabah és a United ellen 7, 9 és 21 percet kapó 17 éves Mikey Moore mutatkozhat be – ha nem ő, akkor a német Timo Wernerre eshet a választás.

A szezon legeredményesebb játékosa eddig az elmúlt négy meccsén négy gólt szerző jobbszélső, a walesi válogatott Brennan Johnson, őt egy éve igazolták a Nottingham Foresttől 55 millió euróért. Őt a center Dominic Solanke követi 3 találattal, ő az idei nyár sztárigazolása – 64 millió euróért vették meg a Bournemouthtól – tavaly 19 bajnoki találatig jutott. Ő kiemelkedően hasznos a letámadásban is, ez is egy fontos szempont volt szerződtetésekor. Neki Richarlison és Szon sérülése miatt nem nagyon van alternatívája, nagy meglepetés lenne, ha nem kezdene. Várhatóan sokkal inkább a Karabah elleni, mint a Manchester United elleni csapatra kell készülnie ma Pascal Jansennek.