Több elemzés is készült a belgák elleni nemzetközi kupameccsről.

A Ferencváros, amely a Borac Banja Luka elleni dupla döntetlen után jutott be az Európa Liga főtáblájára, idáig nem tudta meggyőzően előadni a Pascal Jansen által Hollandiából importált pozíciós futballt, leginkább annak gyenge másolatát láthattuk a mérkőzéseken. Idegenben a holland edző úgy gondolkodott, hogy lemond a labda birtoklásáról, és papíron gyengébb csapatként inkább 4-2-3-1-es, emberfogásos védekezéssel próbálja a belgákat semlegesíteni. A mélyen ülő ferencvárosi védekezés többnyire elég volt a belgák megállítására, akkor is, ha az ellenfél hat-hét játékost is át tudott pakolni a ferencvárosi térfélre. Ha sikerült labdával átérni az ellenfél térfelére, akkor is visszaköszöntek az eddigi mérkőzéseken már látott hiányosságok: a ferencvárosi játékosok statikusan, lineárisan, többnyire szigorúan a saját pozíciójukat elfoglalva futballoztak. A két szélső, Traoré és Kady többnyire a vonal mellett futballoztak, a félterületből induló Ramírez hajtott csak időnként végre mögékerüléseket a brazil balszélső mellett. A védelembe való dinamikus beindulások azonban ilyenkor is gyakran hiányoztak, így minőségi helyzeteket a magyar bajnoknak sem sikerült kialakítani. A Ferencváros szinte minőségi helyzetek nélkül hozott le kilencven percet egy krízisben lévő ellenféllel szemben, miközben a Pascal Jansen által előirányzott, karakteres játék még mindig nem látszik kialakulni.

A teljes elemzés: Sport24

Az Anderlecht ellen tovább folytatódott az útkeresés. Nehéz lenne ezt másnak titulálni, hiszen megint történtek változások a kezdő tizenegyben, amire Cebrail Makreckis sérülését és Raul Gustavo eltiltását figyelembe véve sem lehet azt mondani, hogy állandó lenne. De nem csak a kezdőcsapat formálódik, hanem a taktika is. A Ferencváros most sem támadott le intenzíven magasan és a kontroll sem volt meg. A zöld-fehérek a mérkőzés nagy részében egy középpályás blokkal próbálták megfékezni az Anderlechtet, amit a belgák sokszor képesek voltak manipulálni. Nem is volt kifejezetten nehéz dolguk, mivel a ferencvárosiak nem gyakoroltak nyomást a labdára. Részint a nyomás hiánya, részint a nem megfelelő védekezési struktúra miatt egyetlen átadással a saját támadóharmadába tudta juttatni a labdát az Anderlecht. Ez pedig kifejezetten kellemetlen volt, hiszen a négyvédős rendszer nem teremti meg annak a lehetőségét, hogy az utolsó vonalban létszámfölényt tudjon a Fradi kialakítani, vagy úgy tudjon tolódni ezekben a helyzetekben, hogy megmaradjon a csapat szélessége. Éppen emiatt Botka Endrének és Ramíreznek is sokszor egy az egyben kellett védekeznie. Egyiküknek sem ez az erőssége, ám főleg Botka oldalán jelentett ez problémát. Tízből mindössze három párharcát nyerte meg a földön, emellett ötször szabálytalankodott és csak a játékvezető jóindulatán múlt, hogy nem kapott hamarabb sárga lapot. Viszonyításképp: egyetlen játékosnak sem volt ennyi faultja, sőt az Anderlecht teljes csapata 12-ig jutott. Ennek ellenére Botka nem lett rosszabb játékos, mint három hónapja vagy két éve, mindössze olyan szerepkörben kellett megfelelnie most, amiben a gyengeségei erősödnek fel. Emiatt is volt különösen rossz, hogy a Ferencváros ilyen sokszor beengedte a saját védekező harmadába a brüsszeliek villámgyors és remekül cselező szélsőit. Mindezek ellenére a Ferencváros méltó ellenfele volt az Anderlechtnek. Bár minden téren egy kicsit a belgák voltak jobbak, nem lehet azt állítani, hogy bántóan a Fradi fölé nőttek volna.

A teljes elemzés: Büntető

Az Anderlecht a Fradi bal oldalán kezdeményezett leginkább. A gólok előtt azonban a másik oldalon folyt a játék, az első találat előtt a Ferencváros jobb oldali védelmének kellett volna tisztázni, a büntető előtt szintén ennek az oldalnak akadt volna dolga a támadókkal. A Ferencváros elsősorban a bal oldalon igyekezett veszélyt kialakítani az xT-vizuálja alapján. Némi veszély a jobb oldali félterületben is kialakult a pálya középső zónájában, de egyértelműen a belga csapat jobb oldalát támadta a Ferencváros. A mezőnyben a Ferencváros felvette a versenyt a hazaiakkal. A párharcokban Abu Fani volt a legaktívabb a csapatból. Érdekesség, hogy ezen a meccsen a zöld-fehérek támadója Varga Barnabás is összetett feladatot kapott, a védekezésből is alaposan ki kellett vennie a részét. Érdemes még kiemelni Kristoffer Zachariassent, aki nagyon hatékonyan volt a védő párharcokban. Az Anderlecht többször is lövőhelyzetbe került a legveszélyesebb zónában, ez egyébként a Ferencvárosnak is sikerült. Az kijelenthető, hogy a Fradi kezdeményezőbb játéka hosszú távon sikeres lehet Európában is, nem csak a magyar bajnokságban, vagyis a szándék, az elgondolás jó, de a kivitelezésen még van mit csiszolni.

A teljes elemzés: M4 Sport