Új támadónkról Szokolai László is elmondta véleményét.
Titokzatos fickó Matheus Saldanha. Nem lehet tudni, hogy éppen milyen kedve van, ha jó, ha rossz, mindig mosolyog. Nemcsak a pályán, a hétköznapokban is laza, nem stresszel rá a dolgokra, és ami csatárként legalább ilyen fontos tulajdonsága, nem ijed meg a kihívásoktól, irigylésre méltó az önbizalma. Már a kilenc nappal ezelőtti, az NBIII-as Balatonfüred elleni gálamérkőzésen is látszott, hogy „turbó” sebességben közlekedik a pályán. A lelátón üldögélő füredi drukkerek többször is felszisszentek, milyen elképesztő az indulósebessége, és hogyan vert két méter hátrányból három métert a hazai védőkre. A 25 éves brazil első tétmeccsén is letette a névjegyét! Vasárnap, az NBII-es Budafok ellen 3–0-ra megnyert Magyar Kupa-találkozón megmutatta, a Ferencváros remek vásárt csinált vele. Pascal Jansen a 60. percben küldte pályára, egy perc alatt a kapuba talált, nem sokkal később magyar pályákon egészen ritkán látható módon, „rabonázva”, jobb lába mögül ballal lőtte be erősen középre a labdát, amely után Mohammed Abu Fani lőtt a kapuba, következő zicceréből pedig újabb gólt szerzett, végképp eldöntve a továbbjutást. Tizenegy perc (!) alatt villant hármat, amivel meg is roppantotta a becsülettel küzdő budafokiakat.
Matheus Saldanha a mérkőzés másnapján fülig érő szájjal (hogyan máshogy…?!) elevenítette fel az első ferencvárosi mérkőzésén történteket. „Tudtam, hogy csereként szállok be, és ennek szellemében készítettem fel magamat a játékra – mondta a brazil csatár, akit az átigazolási időszak utolsó napján több mint hárommillió euróért vásárolt ki szerződéséből a szerb Partizantól a Ferencváros. – Csakis arra koncentráltam, ha meglesz az első helyzetem, azonnal gólt lőjek. Örülök, hogy egy perc alatt a kapuba találtam, tényleg úgy álltam be, hogy minél hamarabb jöjjön a gól. Egy csatár számára mindig különösen fontos, hogy új klubjában a lehető leghamarabb megszerezze első találatát. A mély talaj miatt nehéz volt futballozni, de ehhez is jól sikerült alkalmazkodni. A vasárnapi duplám lendületet ad a folytatáshoz!” A támadó frissen, dinamikusan szállt be a mérkőzésbe, és jó volt látni, hogy magyar pályákon valaki ennyire lazán futballozik. Matheus Saldanha erre mosolyogva csak annyit reagált: „A játékstílusomnak több sajátossága is van, vasárnap ebből csupán néhányat mutattam meg.”
Ahogy a mérkőzést közvetítő televíziós kommentátor, Hajdú B. István fogalmazott a találkozó alatt, a játékos más dimenzióban futballozott a többiekhez képest. Kétségtelen, a brazil légiósnak nem csupán az indulósebessége átlagon felüli, a labda is ragad a lábához, magabiztossága pedig már-már a nagyképűség határát súrolja. De alighanem ettől ér 8 millió eurót, ezen tulajdonsága is hozzájárul ahhoz, hogy magasan az NBI legértékesebb futballistája legyen. „Még be kell illeszkednem a csapatba – folytatta Matheus Saldanha. – Rövid ideje vagyok a klubnál, a bajnoki szünetben a keret többi tagja néhány napot pihenhetett, én azonban végig edzésben maradtam, mindennap kint voltam a Népligetben. Noha első mérkőzésemen dupláztam, igazából még formába kell lendülnöm, erre pedig leginkább a közös edzéseken lesz lehetőségem. Jó erőben érzem magam, ám ahogy telik az idő, úgy leszek még inkább veszélyes. Megszokom a társakat, kitől milyen átadásra számíthatok. Jólesett, hogy a vasárnapi két gólom után mindenki odajött hozzám gratulálni, vállon veregettek, örültem, hogy hozzájárultam a továbbjutáshoz.”
A közeljövő egyik legkellemesebb (legkellemetlenebb?) problémája Pascal Jansené. A zöld-fehérek holland vezetőedzőjének kell megálmodnia, hogyan fér meg a legveszélyesebb magyar csatár, Varga Barnabás és Matheus Saldanha egymás mellett a pályán. Még akkor sem lesz könnyű megtalálni a leghatékonyabb megoldást, ha a két támadó teljesen más típusú csatár. Előbbi magas, erős, remekül fejel, utóbbi robbanékony, trükkös, jól cselez, ami mindkettőjükre igaz, az a gólérzékenység. Előfordulhat, hogy Varga Barnabás továbbra is egyedüli csúcsékként marad elöl, Matheus Saldanha pedig egy sorral hátrább segíti őt, de az sem elképzelhetetlen, hogy az FTC a bajnokságban átáll a kétcsatáros játékra – bár erre kisebb az esély. A brazil játékos elárulta, rendkívül vallásos, és jól bevált babonái is vannak, ám ezeket a világ összes pénzéért sem árulná el, mondván, szerinte ezek csak akkor működnek, ha titokban maradnak.
– Azért nyugtával dicsérjük a napot – figyelmeztet Szokolai László, az FTC egykori klasszis támadója, aki 167 bajnokin 73 gólt szerzett zöld-fehér szerelésben. – Nálam akkor érdemli ki a jelest, ha ebben az idényben rúg 16 gólt, és az Európa Ligában is kitesz magáért.
Szokolai persze nem fukarkodik a dicsérettel, amikor emlékeztet rá: a Partizan Beogradtól érkezett legutóbbi szerb gólkirály brazil az első gólja előtt a jobb szélen tájfun módjára viharzott el, majd spiccel éles szögből az ellenkező, jobb alsó sarokba lőtt. A második esetben, Abu Fani találata előtt elmésen passzolt, a harmadik gólnál példás labdaátvételét követően küldte a labdát a hazai hálóba. Szokolai annak különösképpen örül, hogy Saldanha érkezésével Varga Barnabás, Alekszandar Pesics és Gruber Zsombor közül bőven válogathat támadói között a hosszú ősz előtt Pascal Jansen vezetőedző.
– Az is egy remek ötlet, hogy a Saldanhával egyetemben a 60. percben pályára lépő Adama Traoré ezúttal a bal szélen kapott szerepet – emeli ki Szokolai –, mert beadásai életveszélyesek. Traoréval korábban az volt a gondom, hogy a rendre a jobb oldalon szerepeltetett, úgynevezett „tükörszélső” a bal lábára kevergetett, majd lőtt, holott a középen helyezkedő Varga éppen az ő beadásaiból próbált gólokat szerezni, emiatt aztán gyakran nem működött a játékkapcsolatuk… Ha végleges, a mostani Jansen-húzás valamit helyrebillenthet az FTC-támadások felépítésében.
