Labdarúgóink vezetőedzőjével, Pascal Jansennel beszélgettek.

– Edzőként mi a fontosabb, hogy valaki szakmailag mindent tudjon, vagy hogy emberileg képes legyen kezelni a legtöbb felmerülő problémát?
– Ezen az elitszinten, ahol a Fradi vagy a korábbi klubom is elhelyezkedik, már mindkettőre szükség van. Az is nagyon fontos, hogy ismerd a stábod képességeid, mert ugyan sok mindent tudok én is, de nem annyit, mint 2-3-4 ember együttvéve. Ugyanazon a filozófia mentén kell haladnunk, de mindenkinek megvan a maga nézőpontja, a saját gyengeségei, erősségei. Az biztos, hogy egy vezetőedzőnek sok mindent tudnia kell, hiszen a teljes fejlődés az ő felelőssége, ezért ezen a szinten átlag fölöttinek kell lenni mindenben.

– Hány százalékon áll a csapatépítésben ahhoz képest, amit erre az időszakra eltervezett?
– Továbbra is haladunk az utunkon. Nagyon intenzív két hónap van mögöttünk rengeteg történéssel, meccsekkel, az átigazolási szezonnal, amely során a játékosok jöttek-mentek. Voltak találkozók, ahol tudtunk úgy játszani, ahogy azt szeretnénk, és voltak olyanok, ahol keveset mutattunk az identitásunkból. Azt szoktam mondani, hogy “nincs időnk, mégis muszáj időt szakítanunk”. A csapat fejlesztésével foglalkozni kell, az nem úgy működik, hogy eltelik néhány hét és hipp-hopp készen áll minden. Folyamatosan figyelnünk kell, hogy fejlődünk-e, hogy soha ne legyünk elégedettek.

– Némileg furcsa a helyzete, hiszen ha csak a számokat nézzük, akkor eddigi tíz tétmeccse közül mindössze egyet veszített el, a csapat játéka mégsem olyan, mint amilyet a szurkolók látni szeretnének, ezt az elmúlt találkozókon kifejezésre is juttatták.
– Az én fókuszom mindig a csapaton van, és azon, amire hatással tudok lenni. Tudjuk, hogy nem mindegyik meccsünk felelt meg a saját elvárásainknak, de ha úgy döntesz, hogy egy másik úton indulsz el, akkor meg kell adni az időt a változásra és a fejlődésre. Ha az első tétmeccsünkig visszamegyünk, azon pont az ellenkezőjét hallhattuk a szurkolóktól, mint amit az előbb leírt, de engem nem ez kell, hogy érdekeljen, mert a versenyképességünk ugyanolyan volt akkor, mint az előző két meccsen. Az egyetlen különbség az volt, hogy akkor mindenki frissen állt készen a meccsekre egy nagyon jól sikerült edzőtábor után. De nem szabad alábecsülni a nemzetközi meccsek ritmusát, azt, hogy 3-4 naponta pályára kellett lépnünk, az utazásokat, a nyomást, amit magunkra helyeztünk, és amely alatt teljesítenünk kellett. Persze mindig minden szurkoló a legjobbat várja a csapatától, az nem számít, hogy 3-4 naponta meccsek vannak, csak a jó teljesítményt akarják látni. A Banja Luka elleni párharc jó példa, ahol nem nyújtottuk a legjobbunkat hazai pályán és idegenben sem, szoros volt a menetrend, nagy nyomás volt rajtunk, hiszen be akartunk jutni az Európa Ligába. De ezek mind senkit nem érdekelnek, csak a jó teljesítményt akarják, ahogyan a játékosok és én is. Ha összegezni akarunk, akkor ugyan a BL-be nem sikerült bejutunk, de az EL-be, amely szintén egy nagyon nívós sorozat igen, emellett tettük a dolgunkat a bajnokságban is, ahol voltak jó és kevésbé jó meccseink. Most csak szeretnénk ismét jó teljesítményt nyújtani és tovább menni.

– Az elmúlt meccseken leginkább a frissesség hiányzott, a játékosok igen fáradtnak tűntek.
– Mi soha nem fogjuk azt a szót használni, hogy fáradtság.

– De a játékosokon ez látszik.
– Amíg én vagyok a Ferencváros edzője, sosem fogjuk elfogadni azt a tényt, hogy fáradtak vagyunk. Mert az egy kiváltság, hogy ebben a helyzetben vagyunk, ezeket a meccseket játszhatjuk, ráadásul a Ferencvárosért. Ezért nem engedhetjük meg, hogy fáradtak legyünk. Ha mégis azt látjuk a pályán, hogy valaki így érez, akkor jön a következő játékos, és ugyanazon a szinten kell teljesíteni. Szóval sosem fogjuk kifogásként használni a fáradtságot.

– A túledzettség sem lehet veszélyes? Vannak, akik szerint a játékosok azért nem elég élesek a hétvégén, mert túl kemények a hétközi tréningek, és hogy ez a kérdés feszültséget is okozhat.
– Ez engem nem érdekel. Más megközelítéssel edzünk, mint eddig, az intenzitás nagyobb lesz, ehhez a játékosoknak, az edzőknek, a stábnak, mindenkinek alkalmazkodnia kell. Persze mindig teljesítenünk kell így is. Én a jó edzésekben, a sok edzésben hiszek, mert ahhoz, hogy fejleszd magad csapatként, edzened kell. Fáradtság járhat ezzel persze, de akkor még jobban fókuszálnod kell a regenerációra, hogy készen állj a következő edzésre. Ha azt érzed, ez kemény, nehéz, akkor tudnod kell, hogy erre van szükség, hogy fejlődj, jobb legyél, és a Fradi annyira erős legyen, hogy mindent kezelni tudjon, ami az utunkba áll.

A teljes interjú: Csakfoci