Clubunk korábbi játékosával, edzőjével beszélgettek.
Túl vagyunk egy Európa-bajnokságon, a nemzetközi kupák selejtezőkörén. Hogyan látja most a magyar futballt?
Kívülről nehéz bármit is mondani. Mivel nem vagyok benne, nem tudom, mit akarnak felépíteni a Fradiban, Pakson, Felcsúton vagy bárhol máshol, nem tudom, kinek mi a stratégiája. Megint csak azt tudom mondani, hogy kintről nem akarok beleokoskodni, nem is lenne illő a részemről. Természetesen szurkolok a válogatottnak, szurkolok a kluboknak, örülök, hogy a Ferencváros bejutott az Európa Ligába. Ami a válogatottat illeti, nem vitás, Marco Rossi kinevezése remek döntésnek bizonyult, az együttes jó irányba megy, az építkezés szüntelenül halad. Persze egy folyamaton belül is vannak megtorpanások, a klubcsapatok életében is akadnak jó és kevésbé jó időszakok. A labdarúgásban ez benne van, nem szabad, hogy ez megtörjön bárkit is. Egy csapat életében folyamatos az építkezés, vannak, akik kiöregszenek, vannak, akiket jó pénzért értékesít a klub – új igazolások, vagy ami még jobb, saját nevelésű fiatalok léphetnek a helyükre. Mindig azt szoktam mondani – és ezt saját magamtól is elvárom –, hogy ha építkezel, akkor fontos, hogy lásd a csapatodon a fejlődést. Ha nem látod, akkor baj van, ami értelemszerűen azzal is párosul, hogy elmaradnak az eredmények. Márpedig egy edzőt kétféleképpen minősítenek: eredményes vagy eredménytelen, harmadik verzió nincs.
