Nem vállalt túl nagy kockázatot a Vitray-féle sótlan kommentátorkodás méltó örököse.

– A kisebbik fiad, Bence az NBI-es ZTE-ben véd. Ha egyszer az ő meccsét közvetítenéd, a teljesítményét illetően mennyire tudnál őszinte és elfogulatlan maradni?
– Soha nem fogom a fiam meccsét közvetíteni, ezt megbeszéltük már korábban vele.

– Ha két év múlva elviszi a Fradi és a BL-ben fog védeni?
– Akkor nem fogom a Fradi BL-meccseit közvetíteni. Nem jó, nem lenne egészséges. Ha véd egy nagyot, mit mondok? „Hú, mekkora védés, kinek a fia?” Ha potyagólt kap, akkor meg azt mondom, hogy nem is volt potya? De még ha korrekt is vagyok, akkor is elfogultsággal vádolhatnak és ez már elrontja a néző szórakozását. Az meg nem történhet meg.

– Abban, hogy ő kapus lett, mennyi szereped volt neked, illetve a munkádnak, hogy gyerekként azt látta, az édesapja futballmeccseket kommentál?
– Sokkal inkább annak volt szerepe, hogy a bátyja elkezdett focizni az I. kerületben és 5 évesen neki is kedve támadt, levittük és nagyon megszerette. Egyértelmű volt, hogy ő sportoló lesz, a habitusa, az alkata erre predesztinálta. Nagyon kemény utat járt be, amíg ide eljutott, a magyar utánpótlásképzésről, annak hiányosságairól és minden szépségéről könyvet lehetne írni. 19 évesen Újpesten már 4 meccset védett az NB I-ben, de aztán Vignjevic elfelejtette őt.

forrás: csakfoci.hu