Évekig hallgattuk edzőktől, játékosoktól, sportvezetőktől, újságíróktól, hogy egy bajnoki meccs elhalasztása úri huncutság, a kettős terhelés meg nem fáraszt.

Most, hogy a magyar csapatok egy-egy olyan csapatot legyőztek, hozva az elvárható minimumot (ehhez szívből gratulálunk), amelyeknek hasonló (Paks a ciprusi AEK ellen) vagy jóval kisebb a költségvetése, kezdenek rájönni, hogy nem olyan egyszerű a nemzetközi kupázás, mint azt előre elképzelték.

Az egy dolog, hogy valótlanságokat állítanak (“Magyarországon csak a Ferencvárosnak lehet halasztani”, “Van olyan csapat, akinek lehetett, a Fehérvárnak nem”), hiszen a DVSC – Fradit a debreceniek a Campus-fesztivál miatt halasztották el, mi az augusztus végi ZTE elleni bajnoki halasztását kértük eddig – amikor biztossá vált, hogy ott leszünk valamelyik sorozat playoff körében. A komolyabb probléma az, hogy a nemzetközi kupaindulók nincsenek tisztában sem a halasztási szabályokkal (bizony, lehet halasztani, csak nem mindegy, mikor jut eszébe az embernek); nem voltak tisztában azzal, hogy mire kell figyelni az utazásoknál: nem érdemes például az Erdélybe utazás előtt még Szeged felett ebédelni, úgyis lesz valahogy alapon, mert a helyi utakon majd minden nap dugó van.

A Fradi, amelyik eleve sokat segített a többi klubnak elmúlt 5 éves csoportkörös szereplésével (a Paks EL-indulása például nekünk köszönhető, ahogy az is, hogy a többieknek nem kellett az első körben kezdeni a KL-t, miután a 2019 nyári 10.5-ös országkoefficiens az elmúlt szezon végére 21.875-re emelkedett), szívesen segített volna abban, hogy kell megtervezni egy utazást, hogy kell szállást választani, az utazási program összeállításakor mire kell figyelni – sok év tapasztalata után ez nekünk már rutin.

Hajnal Tamásék még akkor is biztosan segítettek volna, ha az elmúlt években nem azt kellett volna hallgassuk, hogy a Fradi játékosai nem lehetnek akkor sem fáradtabbak, ha kétszer annyi meccs és tízezernyi kilométer van a lábakban. Bognár György, mikor a szezon egyik legnagyobb bírói tévedésének hála megvert minket csapatával december elején, még így nyilatkozott: “Szerintem semmivel sem fáradtabb a Fradi, mint mi… Nyilván számít a kettős terhelés, ami a játékosok lábában van, de azt gondolom, bőven fel lehet készülni három, négy, öt nap pihenővel egy mérkőzésre”. Nekünk az a 32. meccsünk volt, nekik a 18. Most, hogy Zalaegerszegen simán kikaptak, már más volt a nóta: “Jól jött volna most egy hét szünet, hogy keddre teljesen rendben legyünk, de úgy látszik, Magyarországon csak a Ferencvárosnak lehet halasztani…”. Ahogy Pető Tamás szerint hirtelen “abszolút nem normális, hogy két-háromnaponta meccset kell játszanunk”. A felcsúti Hornyák Zsolt szerint pedig “igaza van a paksi vezetőedzőnek: a szövetség a magyar klubok ellen van, amikor nem engedi a pihenőt” – pedig ők az első két meccsüket le se kellett játsszák, miután ukrán ellenfelük gyakorlatilag feloszlott.

Ne legyen kétség, ősszel, amikor csoportkörözünk, megint megmondják majd az újságírók, sportvezetők, hogy minek panaszkodik a Fradi, nyugaton teljesen normális a heti két meccs, ott senki nem sír. Valójában persze panaszkodnak a játékosok, edzők a terhelésre (lásd pl. Van Dijk, Rodri), a sűrű programra (mint pl. Guardiola, Klopp), de amíg a topbajnokságok csapatai nem vagy alig selejteznek, és egy Pool megteheti, hogy a számukra kevésbé fontos EL-meccsen a második sorát játszassa, egy magyar csapat ezt nem teheti meg – és júliusban már kezdenie kell.

Addig, amíg az elmúlt hetek tapasztalatai még élnek, ha átmenetileg is, üdvözöljük Bognár Györgyéket a valóságban. Mi pedig készülünk a heti két rangadónkra és örülhetünk, hogy a másodikat nem péntekre tűzték ki – bizony az is képben volt sokáig.