Férfi vízilabdásaink vezetőedzőjével, Nyéki Balázzsal beszélgettek a klubszezonról és a nyári válogatott feladatokról is.

„Szeretnénk visszavezetni a Fradit Európa trónjára” – említetted tavaly ilyenkor, a Ferencváros sajtótájékoztatóján. A hétvégén sokáig emlékezetes mérkőzéseket megnyerve ez sikerült, az elődöntőben a Novi Beogradot, a fináléban a háromszoros címvédő Reccót felülmúlva Bajnokok Ligája-győztes lett az FTC. Milyen most arról a trónról lenézni?
A sporton belül ennél jobb érzés nem nagyon létezik. Nagyon örülök, hogy sikerült ezt megvalósítanunk. Őszintén gondoltam, hogy ez teljesíthető feladat lesz, de azt hozzáteszem, hogy nagyon sok munka kellett hozzá a csapat részéről. Azért, hogy eljutottunk idáig, nagyon hálás vagyok a vezetőkön kívül a játékosoknak is. Úgy álltak hozzám, elsőéves vezetőedzőhöz, olyan szeretettel, és olyan energiákat mozgósítva, amivel tovább tudott épülni a Fradi játéka, és még szintet tudott lépni az előző évekhez képest is.

Beszéljünk az útról, ami idáig vezetett! 18 fős kerettel dolgoztál, benne öt légióssal, a magyar bajnokikon utóbbiak közül kettőnek mindig ki kellett maradnia, és nyilván ego-menedzseléssel is foglalkoztál. Jól működött a csapat, mutatja ezt az összesen csak egy szezonbeli vereség, a hazai dominancia és a BL-siker. Milyen nehézségekkel kellett megküzdened?
Sokan kérdezték, hogy mi volt a legnehezebb pont a szezon során. Akkor is ezt mondtam, és így is éreztem, hogy nem volt nehézség. A döntések, amelyeket meg kellett hoznom, nem is feszültséget okoztak bennem, hanem izgatottságot, kérdőjelet. De a játékosoknak el kellett fogadniuk, ha épp kimaradtak a meccskeretből. Sokszor megkaptuk azt a kritikát, hogy túl nagy kerettel dolgozunk, túl sok külföldivel, amit elfogadok bizonyos értelemben. De azért tartottam fontosnak és relevánsnak ezt a keretet összehozni, hogy úgy tudjunk az Európa-bajnokságról és a vb-ről visszajönni, hogy a válogatott játékosoknak adódó kevés pihenő ellenére szintet tudjunk tartani. Minden csapat elé kerültünk, ez is bizonyítja, hogy jó döntést hoztunk a vezetőkkel.

A sajtótájékoztatón említetted, hogy különleges helyzet miatt vágtatok neki öt légióssal az előző évadnak, nem ez volt az eredeti terv, csak éppen last minute sikerült szerződtetni Dušan Mandićot.
Az öt külföldi szerepét azért emelném ki, mert nem akartunk ennyi légióssal szerepelni. De Dušan Mandić érkezésére senki nem mondott volna nemet anno. Ahogy ezek után nagyon kevés klub mondott volna igent Luca Damonténak, hogy maradjon a csapatban, mások talán el is küldték volna. Luca ezt meghálálta azzal, hogy tudott nekünk segíteni sok mérkőzésen. A legvégén, a BL-döntőn viszont az volt a jó döntés, hogy ő maradt ki. Hangsúlyozom, hogy egyszer sem gondoltam úgy az öt külföldinkre, hogy mindannyiuknak játszania kell mindig a Bajnokok Ligájában. Nem egy olyan meccsünk volt, amikor négy légióssal álltunk fel.

Úgy nyertétek meg a BL-t, hogy az európai mezőny összes topcsapatát legyőztétek legalább egyszer a menetelés során. A Barcelonetát és a Bresciát a második csoportkörben oda-vissza, az Olympiakoszt ugyanabban a szakaszban otthon, majd a Final Fourban a Novi Beogradot és a Reccót is. Ez alapján is mondhatjuk, hogy kimaxoltátok a Bajnokok Ligáját?
Ez maximálisan így van. De ha azt nézzük, hogy 41 meccsünkből 40-et megnyertünk, már is közel van a kimaxoláshoz. Ez az eredménysor magában rejti azt is, hogy a sikerhez minden nagycsapatot le kellett győznünk. Eleve úgy néztem az előttünk álló feladatokra, hogy a Bajnokok Ligája első csoportkörére sötét lóként érkeztek az ellenfelek. Ősszel is említettem, hogy indokolatlanul alulértékeltnek éreztem azt a négyest.

Több nagy meccset is nyert a Fradi idén. Hazai porondon a Szolnok kétszer is alaposan megszorított titeket, Vigvári Vendel is a Dózsát emelte ki néhány hete a legkellemetlenebb ellenfelek közül, miközben a BL-ben talán csak az Olympiakosz ellen játszottatok gyengén idegenben. Ha meg kellene nevezned a legjobb és legrosszabb meccseket, mit mondanál?
A Szolnokon játszott bajnoki azért tekinthető mélypontnak, mert ott álltunk a legközelebb ahhoz, hogy elveszítsük a 100%-os mérlegünket. Azt láttam a játékosaimon ott is, hogy amikor elveszítettük a labdát fél perccel a vége előtt, minden egyes másodpercben arra koncentráltak, hogy visszaszerezzék azt, megnyerjük a mérkőzést, elkerülve a ciki faktort.
Ennek a hozzáállásnak meglett az eredménye, az, hogy Jansik Szilárd az utolsó másodpercben úgy ment a labdára, hogy elszedje azt az előtte álló játékostól, és belője az éppen üres kapuba, jellemezte azt a mérkőzést. Ha nem is jó játékkal, de óriásit küzdve valahogy megmentettük azt a meccset. Itt tenném hozzá, hogy egyedül a Szolnok hitte el a bajnoki riválisok közül, hogy van keresnivalója ellenünk. Hangay Zoltán csapata nekünk esett, mi pedig két és fél negyedig csak pislogtunk, hogy mi történik velünk, pedig minden taktikai változtatást megpróbáltunk. Én ezt várnám el a játékosaimmal szemben, ha máshol lennék edző, és a Fradi ellen játszanánk! Ezért nem szeretem, ha minket kritizálnak a dominancia miatt. A szolnokiak hozzáállása jó példa, mert nem nézték, ki jön velük szembe aznap és küzdöttek.

Kiemelnél még meccseket?
A bajnoki döntőn is nagyon jól játszottunk. Akkora különbséggel megverni a Vasast nem könnyű feladat. A Novi Beograddal vívott elődöntőn is akadtak olyan fázisok, amikor nagyon jól játszottunk, de picit elveszítettük a kontrollt, talán minket zavart meg a bírói ítélet. Nem voltunk arra fölkészülve, hogy emberelőnybe kerülünk, ott nem kaptunk olyan ellenszelet, mint a döntőben, ahol tovább javult a játékunk. A Recco elleni meccsünk volt a csúcs. A döntőkre ritkán jellemző, hogy taktikai elemek nagy mennyiségben megvalósulnának. Ott viszont sok minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, és ahogy a játékosok megkapták a forgatókönyvet, hogy mit szeretnénk látni a vízben.

Sokáig emlékezetes elődöntőt és finálét játszottatok Máltán. Arról már beszámoltunk, miért volt ez olyan különleges Dušan Mandić felől nézve, aki a Final Four MVP-je lett, óriásit játszott korábbi belgrádi klubja, majd szintén régebbi csapata, a Recco ellen is. Szerinted is úgy kellett lennie, hogy az ő szédületes blokkja legyen a finálé utolsó momentuma?
Igen, ennek így kellett lennie, ez nem kérdés. Nagy sérelem érte őt tavaly Belgrádban, a Ferencváros nem így bánik a játékosaival. Lásd Damonte helyzetét, akit nem engedtünk el, és támogattuk a karrierjét, még ha ezzel sérültek is a magyar érdekek. A sportembert vettük figyelembe. Ezt a szeretetet Manda nem kapta meg a Novinál, tőlünk viszont igen. Önmagáért beszél, ahogy itt teljesített. Hozzá kell tenni, hogy amikor a csoportkör vége felé már láttuk, hogy a belgrádiakkal játszhatjuk az elődöntőt, odajött hozzám, ketten ültünk a szaunában, arra kért, hogy támogassam őt, és sokat kell beszélnünk erről, mivel ez lesz élete egyik legnehezebb mérkőzése. Erre föl voltam készülve, mert amikor anno eligazoltam a Ferencvárosból, 17 év után, 23 esztendősen, miután hét hónapig nem kaptam fizetést, életem egyik legnehezebb meccse jött a Fradi ellen. Nagyjából tudtam, hogy ez milyen érzésekkel jár. Hozzáteszem, Mandić annyival jobb és profibb játékos mindenkinél, olyan jól kezelte ezt a szituációt, hogy az elődöntőben lőtt öt gólt, plusz a büntetőpárbajban is bevágta a magáét. Nagyon támogató légkört kapott a játékosoktól és a klubvezetőktől is.

Ahogy a labdarúgó Bajnokok Ligája idei győztese, a Real Madrid elveszítette egyik legjobb játékosát a visszavonuló Toni Kroos személyében, úgy a Fradi Varga Dénes nélkül folytatja a medencében. A Real szerződtette a világ egyik legjobbját, Kylian Mbappét, az FTC pedig két világklasszist, Manhercz Krisztiánt és Vámost Mártont is megszerzett. Cél volt, hogy ha lehet, inkább kiemelkedő magyar játékosokat igazoljatok, és most ne legyen öt légiósotok?
Alapvetően az volt a cél sikeres Bajnokok Ligája-szereplés esetén, hogy próbáljuk meg ugyanazt a szintet képviselni, amire a Reccón kívül más még nem volt képes BL-címvédőként. A Honvéd, a Szolnok, vagy éppen a Ferencváros előző BL-sikere után valamennyit gyengült mindegyik említett csapat a rákövetkező évre. Ezt mindenképpen szerettük volna elkerülni.
Egyrészt nem tudtuk, hogy megnyerjük-e a Bajnokok Ligáját, de azt igen, hogy a Recco színvonalának eléréséhez még mindig erősítenünk kell. Sokszor kapjuk meg azt a kritikát, hogy a magyar bajnokságnak ez nem jó, de én nem így gondolom.

A teljes interjú: EuroSport