A férfi válogatott edzőtáborában kérdezték Imre Bencét és Lékai Mátét.
Az ötkarikás játékokra tizenkét év után visszatérő együttes rutinos irányítója, Lékai Máté elmondta, már nagyon várja a rajtot, az alapozás nem a legkellemesebb része a kézilabdának, de elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő állapotban utazhassanak. „Voltak olyanok, akik több mint egy hónapig nem nagyon fogtak labdát. Én sem kézilabdáztam, csak futottam és kondiztam. Szerintem mindenki a nulláról kezdi, mindenkit újra azonos formába kell hozni és meg kell szoknunk egymást” – magyarázta a 174-szeres válogatott Lékai. „Felsejlik bennem, mennyire jó érzés olimpián szerepelni, egész más, mint egy Európa-bajnokság vagy világbajnokság, de szerintem a legtöbb sportolónak ez a csúcs – mondta a 36 éves játékos. – Adjunk ki magunkból mindent és meglátjuk, mire elég, nyilván szeretne mindenki továbbjutni a csoportból, aranyérmet nyerni, de a világ legjobbjaival fogunk játszani, az a lényeg, hogy emelt fővel jöhessünk le a pályáról. Az pedig nem lesz sikeres sportoló, aki nem bírja a nyomást” – summázta a célokat az FTC kézilabdázója.
A sikeres kvalifikációban elévülhetetlen érdemeket szerző Imre Bence a jövő generációját testesíti meg. „Egyelőre nincs bennem izgalom az ötkarikás játékokkal kapcsolatban, örülök, hogy itt lehetek a felkészülésen – árulta el a szélső. – Napról napra próbálok gondolkodni, egyelőre arra koncentrálok, hogy elkerüljem a sérüléseket és megtanuljam a szükséges taktikai elemeket. Szeretnék úgy kimenni, hogy jussunk tovább a csoportból, az első meccs meghatározza a sorsunkat.” Imre szerint otthon egyelőre nem az olimpia a téma, egyrészt nem is igényli, másrészt húga volt a középpontban, Imre Szofi a juniorválogatott színeiben ezüstérmes lett a világbajnokságon, akire nagyon büszkék. Mivel nem azonos poszton szerepelnek, az Imre-testvérek keveset beszélgetnek a kézilabdáról, de természetesen telefonon már gratulált a húgának az ezüstéremhez. „Csak nagyon ritkán szoktam írni neki, amikor világversenyen van, és ő is nagyon ritkán üzen nekem, mert ilyenkor mindig hagyjuk a másikat koncentrálni és a csapattal lenni. Nem nagyon igényeljük ilyenkor, hogy a családdal foglalkozzunk” – mesélte.
