A német válogatott edzőtáborában beszélgettek női kéziseink átlövőjével, Emily Bölkkel.

Mi az, ami az előző idény elején nem működött Martin Albertsennel, és minek köszönhető, hogy Allan Heinével megindult a szekér?
Eleinte szinte semmi nem stimmelt, nem is tudnék egy dolgot kiemelni. Nem volt meg az összhang, és az edzések ellenére technikailag és fizikailag sem voltunk azon a szinten, ahol lennünk kellett volna. Mindenképpen változtatnunk kellett, ilyenkor pedig általában a vezetőedző személye változik. Miután Allan átvette a csapatot, nehéz helyzetben voltunk, a BL-döntővel végződő idény után az előző évad elején minden pontért vért kellett izzadnunk a csoportkörben, ami elég éles váltás jelentett. Ám csapatként összetartottunk, Allan sokat beszélgetett velünk, együtt dolgoztunk azon, hogy sikeres idényünk legyen, és végül így is történt.

Ami a következő idényt illeti, ősztől négy klasszis, Darja Dmitrijeva, Laura Glauser, Orlane Kanor, és Valerija Maszlova csatlakozik a Ferencvároshoz. Mondhatjuk, hogy innentől kezdve a final four már nem álom, hanem elvárás?
Igen. Olyan játékosok érkeznek, akik nemzetközi szinten a válogatottjaikban és a klubjaikban is bizonyítottak. Ugyanakkor tudjuk, hogy a nevek önmagukban nem elegek, a pályán is meg kell teremteni az összhangot. Ugyanakkor nem idegeskedem emiatt, elég jól ismerjük egymást, egyedül az jelenthet gondot, hogy az olimpia miatt a felkészülésnél kevesebb idő jut arra, hogy összeálljon a csapat. Mindenesetre nagyon optimista vagyok, mert ha a legjobbat hozzuk ki magunkból, akkor a final four reális cél lehet.

Korábban a távozásáról lehetett olvasni a zuhanyhíradóban, Dániát és az Esbjerget emlegették, végül januárban hosszabbított a Ferencvárossal. Miért döntött a maradás mellett?
Az elmúlt négy év önmagáért beszélt, úgyhogy nem volt nehéz döntés. Egy álom vált valóra, amikor a Ferencvároshoz szerződtem, azóta a sikerek sem maradtak el, ráadásul imádok a Fradi-tábor előtt játszani, ilyen hangulatot egyetlen másik csarnokban sem láttam. A profizmus veszi körbe a klubot, ezzel együtt családias a hangulat, úgyhogy amikor közölték, hogy szeretnének hosszabbítani velem, nem sokat hezitáltam.

A magyar futballal egyébként mennyire van képben?
A Ferencváros sikereivel nyilván naprakész vagyok, amikor a szoros mentrend és az időnk engedi, a hazai meccsekre kimegyünk. Sajnáltuk, hogy a Magyar Kupa-győzelem nem jött össze a bajnoki cím mellé, igaz, Bíró Blanka párja, Böde Dániel ugyebár a Paksban játszik, úgyhogy legalább ennyi öröm volt abban a döntőben.

És mi a helyzet a magyar vízilabdával? Párja, Vogel Simon ugyebár az Eger játékosa, míg vőlegénye testvére, Soma a magyar válogatott és a Fradi világ-és Európa-bajnok kapusa.
Szépen apránként a vízilabdával is egyre inkább képben leszek. Mielőtt a Fradihoz szerződtem, nem sokat tudtam erről a sportágról, de mostmár egyre inkább értem a szabályokat, egyre jobban el tud kapni a hangulat, és persze Soma miatt a Fradi pólómeccseit is igyekszem követni – a Bajnokok Ligája-győzelmet együtt szurkoltuk ki.

Ami a pályán kívüli életét illeti, mennyire változott meg, mióta felhúzták azt a bizonyos gyűrűt az ujjára?
Már kimondhatom, hogy eljegyeztek, és elég szuper ezt kimondani! Az biztos, hogy már eggyel több okom van arra, hogy Budapesten maradjak. Volt egy csodálatos nyaralásom, most az olimpiára készülök, de sok dolog még nem változott.

Meglepte a lánykérés?
Igen! Nagyon is, de nagyon kellemes meglepetés volt.

Bővebben: Sportal

A német női kézilabda válogatott négy éve Magyarországon játszó tagja, Emily Bölk drukkol a magyar futball válogatottnak, hogy a házigazda németek mögött továbbjusson az Európa-bajnokság A csoportjából.

„Igen” – vágta rá magyarul a ferencvárosi átlövő arra a kérdésre, hogy nyomon követi-e a kontinensviadal eseményeit, majd angolul folytatta. – „Hosszú idény volt, és a pihenésem alatt egyáltalán nem foglalkoztam sporttal, így nagyon meglepett mekkora EB-láz tört ki az országban. Az autókat nemzeti zászlók díszítik, a győztes nyitómeccs után pedig mindenki egy emberként ünnepelt”.

A 26 éves Bölk a magyarok szereplésével is „képben volt„, nemcsak azt tudta, hogy 3-1-re maradtak alul Svájccal szemben, hanem azt is, hogy elsősorban a gyenge első félidei teljesítményük miatt kaptak ki.

„Szerencsére éppen nem lesz edzésünk akkor, így meg tudom nézni szerdán a német-magyar meccset. Természetesen a szívem a német csapathoz húz, de örülnék, ha a magyar is továbbjutna a négyesből, mert imádom Budapestet, nekem Magyarország a második otthonom” – mondta az MTI-nek Bölk.

A német női kézilabda válogatott a magyar labdarúgók bázisától, Weiler-Simmerbergtől alig tíz kilométerre fekvő Oberstaufenben kezdte meg közvetlen felkészülését a párizsi olimpiára. A klasszis kézilabdázó elárulta, Dél-Bajorországnál nehéz ideálisabb helyszínt elképzelni az edzőtáborra, mert a rétektől és erdőktől zöld hegyes vidék páratlan nyugalmat áraszt.

„Valószínűleg elsők között kezdtük meg a felkészülést, de szerencsére lesz még pihenőnk, amikor mindannyian felfrissülhetünk. A mostani első szakaszban a fizikális munkáé a főszerep” – mondta Bölk, aki társaival vasárnapig marad a közel 8000 lakosú faluban.

Bölk kifejezetten örülne, ha a németek összeakadnának a magyarokkal az ötkarikás játékokon, mert mint mondta, az azt jelentené, hogy mindkét csapat eljutott a lille-i egyenes kieséses szakaszba tekintve, hogy a két együttes különböző csoportban szerepel majd a francia fővárosban.

„Nagyon különleges mérkőzés lenne számomra, mivel nagyon sok barátom játszik a magyar válogatottban, akiket jól ismerek a pályán és a pályán kívül is” – mondta Bölk.

A svájciaktól szombaton elszenvedett 3–1-es vereséget követően a magyar labdarúgó-válogatott szerdán 18 órától a házigazda és a pénteki nyitányon Skóciát 5–1-re legyőző németekkel csap össze Stuttgartban.