A női vízilabda válogatott, soraiban hat Fradi-játékossal, megkezdte a felkészülést az olimpiára.
Neszmély Boglárka
Mindenki nagyon várta már ezt a pillanatot. Ugye mindenki egy pihenőből érkezett, úgyhogy szerintem mindent megtettünk annak érdekében, hogy most mentálisan frissen érkezzünk bele ebbe a felkészülésbe. Én nagyon izgatott vagyok. Nyilván most nagyon sokat kell dolgoznunk és most még a visszaszokás, meg ugye az erőnek a visszaépítése a kulcs. Szerintem mindenki tudja azt, hogy bennünk van a jó eredmény, hiszen ezt már bizonyítottuk. Nyilván ehhez még keményebben kell dolgoznunk és még jobb csapattá kell összekovácsolódnunk az olimpiára. Mindenkinek egy kellő önbizalmat kell, hogy adjon, hogy mi erre képesek vagyunk és ezért kell mindent megtennünk, hogy tényleg a lehető legjobb eredményt, ami csak tőlünk telik, azt tudjuk nyújtani.
Mihók Attila
Ezt az első hetet rám nem jellemző módon, differenciáltan tartjuk. Tehát az idősebb játékosoknak más jellegű terhelést adtunk. A fiatalok közül volt, aki hétvégén bajnoki mérkőzést játszott az utánpótlásban, ők pár napos pihenőt kapnak, illetve van, aki délelőtt iskolai elfoglaltság miatt hiányzott. Az összecsiszolódást követően a jövő héten fogjuk kezdeni az igazi közös felkészülést. A harmadikon Szegedre tesszük át a székhelyünket, és ott már Keszin kívül mindenki az egységes felkészülési rendszerben vesz részt. Úgy tervezzük, az említett szegedi edzőtábor után szűkítünk a kereten, hogy pontosan mennyit, ez még nem végleges. Akkor érkezik a kanadai válogatott, az ellene esedékes edzőmérkőzéseket követően 16 játékossal vágunk neki az athéni túrának, és onnan utazunk Los Angelesbe. A végleges keretet szeretnénk két héttel az olimpia előtt kihirdetni. A fizikális felkészítésnek az extremitása az a mindennapisága. Ma például a konditeremből úgy jöttünk ki 13 órakor, hogy a rosszullét határán voltak a lányok. De reggel 8 óra 20-kor megyünk futni, és utána úszni, majd ismét a kondiba. Tulajdonképpen ez egy ilyen hadifogoly állapot! Az ember ezt egyszer csak muszáj, hogy megszokja: ez van, és kész. Aztán egyszer csak véget ér, és jön a felkészülés talán élvezhetőbb része, de az még most annyira távoli, hogy erről itt nem is álmodozik senki, nem is beszélünk erről. Ez az időszak mindig halálos, de nem ez a cél, hogy az legyen, hanem ezt meg kell csinálni, mert az ellenfeleink is megteszik. Az egy nagy luxus lenne, ha erőnlétben alulmaradnánk.
