Labdarúgóink korábbi mesterét többek között Dejan Stankovic távozásáról is kérdezték.

– Hallotta, mi történt a Ferencvárosnál?
– Persze. Két évet adtam az életemből a Fradinak, természetes, ha figyelemmel követem a klub sorsát. Így vagy úgy, az én nevem is bekerült a Ferencváros történelmébe, láttam a kupadöntőt is, sajnáltam, hogy nem sikerült a duplázás. Már csak azért is, mert a Ferencváros sokkal erősebb csapat a Paksnál.

– Dejan Sztankovics vezetőedző váratlan távozására gondoltam…
– Sejtettem. Próbáltam úriember módjára kikerülni a témát. Nehéz erre mit mondani… Amíg én voltam az FTC vezetőedzője, egyetlen pillanatra sem inogtam meg. Büszke voltam, hogy ilyen nagy múltú klubban dolgozhatok, és hogy Magyarország legjobb csapatának vezetői bíznak bennem. Részemről ez nem csupán duma volt. Pedig higgye el, akadtak kecsegtető ajánlataim, előfordult, hogy a fizetésem többszörösét ajánlották. Mégsem fordult meg a fejemben egyetlen pillanatra sem, hogy hátba szúrjam a Ferencvárost. Ha dolgozom valahol, szívvel-lélekkel teszem, csak arra összpontosítok, hogy ott érjek el sikereket. De még véletlenül sem szeretnék Dejan Sztankovics fölött pálcát törni. Így határozott, az ő élete, az ő karrierje.

– Az összes moszkvai együttest jól ismeri. Mit gondol, jól döntött a Szpartak Moszkva ajánlatának elfogadásával?
– Nem tudom, és nem is az én feladatom ezt eldönteni. A Ferencvárossal a Bajnokok Ligája-selejtezőben indulhatott volna, a Szpartaknál erre nem lesz lehetősége. Egyébként pedig úgy gondolom, ha a feleség egy másik férfi kedvéért elhagyja a férjét, sohasem lehet tudni, ki a szerencsésebb… A nő vagy pedig a férj, aki megszabadult tőle.

– Jön még valaha Magyarországra?
– Nem udvariasságból mondom, de Budapestbe nemcsak a feleségem, hanem én is beleszerettem. Nagyon jól éreztük magunkat, volt időnk megismerni a magyar embereket, akik rendkívül kedvesek. Akárhányszor sétáltunk a Duna-parton, a szurkolók megállítottak, beszélgettek velünk, közös fotót kértek. Történt, ami történt a Ferencvárosnál, én csak a szépre és a jóra emlékszem.

A teljes interjú: NSO