A Nyíregyházát az élvonalba vezető korábbi játékosunkkal beszélgettek.
Détári Lajos hívására érkezett a Nyíregyházához Tímár Krisztián – no nem vezetőedzőként, még játékosként, bő húsz évvel ezelőtt. Akkor sok időt nem töltött el a klubnál, hiszen innen szerződött a Ferencvároshoz, amelyet egy szezonnal később kizártak az első osztályból.
„Az egy nehéz időszaka volt a klubnak, nagyon furcsa érzés volt. A Ferencváros az Ferencváros, hihetetlen összefogás jellemezte akkor a Fradi-családot. Akármerre játszottunk, mindenhol telt ház fogadott minket, az Üllői úti mérkőzésen még a kandelábereken is lógtak az emberek. Nyilván nem ugyanazok az anyagi körülmények voltak, bőven csúsztak a fizetések, az idősebb játékosoknak adtak kölcsön a fiataloknak, de bajban ismerszik meg, ki milyen ember. Nem azt mondom, hogy pozitív sztori volt, mert pályán kívül történő kizárás volt, de a szurkolóink mellénk álltak” – mesélt a zöld-fehérek 2006-os állapotáról.
A másodosztályú Fradiban mindössze fél évet játszott, hiszen Angliába vezetett az útja, a Championshipben szereplő Plymouthoz – mint mondta, Gera Zoltán remeklése a szigetországban megnyitotta a lehetőséget több magyar játékosnak is, neki is sikerült magára irányítani a figyelmet.
„Óriási ugrás volt. Pár napos próbajáték után fél évre kölcsönvett a Plymouth, utána pedig kaptam egy kétéves szerződést. Szerencsére gyorsan felvettem a ritmust, nekem feküdt a fizikális játék. Mindig is álmom volt kikerülni Angliába, nagyon büszke vagyok, hogy sikerült ott közel öt évet eltölteni” – mesélte az egykori védő, akit az első teljes szezonjában a szurkolók az év játékosának is megválasztották, értékelték az általa képviselt, édesapjától örökölt csupaszív futballt. Ugyanakkor a szezon utolsó meccse nem alakult ideálisan: a Wolverhampton elleni szezonzárón – ami az idényben már 56. mérkőzése volt, mintha itthon két teljes évadot lenyomott volna – egy párharc során összefejelt az ellenfél támadójával. „Szilánkosra tört az arcom, nagyon komoly műtétet hajtottak rajtam végre, egy szilánk majdnem beleállt a szemembe, veszélybe került a látásom. Miután visszatértem, nehéz volt leküzdeni a pszichés gátakat, nem a fejeléssel volt a nehézségem. Jelenleg is 13-14 platinalemez van a fejemben. Azért amikor hazamentem egy pingponglabdányi lyukkal a fejemen, a feleségem meglepődött, nem volt egy szép látvány” – mondta Tímár.
…
S miközben a Merkantil Bank Ligában behozhatatlan előnyre tettek szert, a MOL Magyar Kupában is fantasztikusan meneteltek – az első osztályú Kecskemét kiejtése után a Fradi ellen is sokáig vezettek, az egész meccsen bátor támadójátékot mutattak be a magyar bajnok ellen, amellyel rengeteg szurkoló tudott azonosulni.
„Én ezt úgy fogtam fel, hogy a saját filozófiámat, játékmodellemet tesztelgetem, mik a korlátai bizonyos ellenfelekkel szemben. Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen stabil csapat ellen, mint a Kecskemét, mit tudunk a jelenlegi Nyíregyházával, s miután ez nagyon jól sikerült, jött a Ferencváros, jó kihívásnak tekintettük. Meg sem fordult a fejünkben, hogy feltartott kézzel menjünk ki, s ugyanazzal a munkafolyamattal készültünk a Fradira, mint mondjuk a Szentlőrincre. Az utolsó taktikai edzés előtt megnéztem az Olimpiakosz elleni meccsüket, hogy a görögök milyen agresszívan játszanak a Fradi ellen, s akkor eldöntöttem, hogy ezt nekünk is meg kell próbálnunk. Láttuk azokat a jeleket, hogy ez működhet ellenük, ha okosan csináljuk” – avatott be minket a kupameccsre való felkészülésbe Tímár.
