Honlapunk olvasója és kommentelője, Molnár Attila, fradista közösségünk görögkatolikus papja kérésünkre idén is közvetíti a húsvét örömhírét gondolataival.

„De utálom én a húsvétot!” – Nem, ez nem egy coming out, hanem egy pár évvel ezelőtti emlék felelevenítése. Épp nagyszombat volt, amikor a fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amelyben elhangozott az idézett mondat. Megdöbbentő volt számomra, hogyan mondhat ilyet valaki. Nem részletezném, de azt is elsorolta, hogy számára miért is utálatos ünnep a húsvét.

Miután a panaszkodását végig hallgattam, kicsit megnyugodtam. Nem szidta az Úristent, a keresztényeket, a vallást, így rá kellett jönnöm, hogy igazából nem is a húsvétot utálja az illető. Világossá vált számomra, hogy nem is tudja, mi is a húsvét valójában. Csupán a húsvéthoz tartozó külsőségek voltak nagyon a bögyében. De bármelyik háziasszony mondhatná, hogy utálja a húsvétot, mert takarítani kell és sok a tennivaló a konyhában is. Lehet utálni a húsvétot, mert „leáll az élet”, hiszen két napig zárva vannak az üzletek. Én is utálhatnám a húsvétot, mert nekem nem „pihenőnap”, sőt!

De a húsvét nem pusztán boltzár, nem a hétfői kölni és/vagy vödör víz, ami a lányok fején landol, nem egy hosszú hétvége, amikor el lehet menni kirándulni. A húsvét az emberi élet ünnepe. Amikor a húsvétot ünnepeljük, akkor a saját életünket ünnepeljük. Azt az életet, amit Istentől kaptunk, hogy éljük, hogy vigyázzunk rá, hogy szeressük, s hogy megosszuk másokkal.

A húsvét Jézus föltámadás, a keresztény élet és az üdvösség kezdete. Jézus életét, ahogyan a miénket is, végigkíséri a jónak és a rossznak a küzdelme. Neki ugyan nem volt bűne, de a bűn drámájában mégis főszerepet vállalt: az emberiség bűneinek rajta kellett csattanniuk, hogy halálával megtörje a bűnnek és a halálnak a hatalmát. Jézus meghalt és feltámadt, s ezzel a küzdelem eldőlt: legyőzte a bűnt és halált. Minden bűn, amit elkövetünk, vagy amivel találkozunk, látunk mások életében és ugyanígy minden halál, ami megérint bennünket, már legyőzetett.

A húsvét új kezdet számunkra. Most már tudjuk, hogyan kell megvívnunk életünk harcait. Hányszor éljük át életünk folyamán, hogy képtelenek vagyunk szabadulni bűneinktől, hibáinktól, gyengeségeinktől, amikor belenyugszunk, hogy mi ilyenek vagyunk. Hányszor van olyan érzésünk, amikor bánat, betegség, sikertelenség, elutasítás ér bennünket, hogy nincs visszaút, ebből már nem tudunk felállni. De húsvétkor fegyvert kapunk az efféle beletörődés és elkeseredés ellen is. Az Úr feltámadása bátorít bennünket, hogy számunkra is mindig lesz feltámadás. Nem remény nélküli tehát az ember sorsa. Krisztus mindenki számára biztosította az új kezdet lehetőségét. Erre kell gondolnunk, amikor sötétnek, elveszettnek látjuk a világot, amiben élünk, s benne saját magunkat is. Hinnünk kell, hogy az emberiséget nem fogja igájába hajtani a sötétség és a gonoszság, mert Jézus az ő feltámadásával legyőzte mindezeket. Amen!

Molnár Attila

Attila atya gondolataival kívánunk mi is minden kedves olvasónknak, minden Fradistának és minden jóakaratú embernek Áldott Húsvétot!