Törzskommentelőnk, az Üllői közösségének énekese és stand-uposa félszázados lett. Isten éltessen Boci!

Törzskommentelő, mondjuk azokra, akik régóta tagjai az üllőis közösségének, de aligha van olyan, akire jobban illik ez a név, mint Boci barátunkra, hiszen a kezdetektől gazdagítja kommentjeivel az oldalt. Nála az, hogy gazdagítja nem csak üres szófordulat, hiszen hozzászólásai sokunk kedvencei, amikor egy vicces fél mondattal tud helyre tenni dolgokat.

Több olyan embert volt alkalmunk megismerni az évek során, akik írásban humorosak, de élőben visszafogottabbak. Nos mindenkit megnyugtathatunk, akinek nincs szerencséje ismerni, hogy Bockornál a kommentek széles repertoárjának csak kis szeletei.

Legyen szó vicces történetekről (Anyja neve? Zsuzsa néni!) vagy arról, amikor egy ellaposodó leánybúcsút kell feldobni a „Jégből vagyok” vagy a „Sweet Caroline” eléneklésével, netán egy borkóstolónál kell mindenkinek időben tapsolnia, hiszen „Lesben áll egy cápa!”. És van még jó pár olyan történet, ami maradjon barátai titka… Egy dolog biztos, Bockor társaságában sosincs unalom.

Sokszor volt, hogy a nehezebb időkben, amikor a meccs nem jelentett nagy élményt, inkább a találkozást vártuk, hogy együtt vagyunk mi, akik annyira különböznek, de egy dolog biztosan összeköt minket: a Fradi szeretete rossz és jó időben egyaránt.

Ennek a közösségnek összekapcsolásában meghatározó Bockor és nemcsak azzal, hogy humorával szórakoztat, hanem őszinte barátságával és jó szívével nem okoskodik, nem tesz megfellebbezhetetlennek szánt kijelentéseket. Noha azért nem egyszer volt alkalmunk megtapasztalni, hogy olvasottsága is méltó művész és fantasztikusan műértő (és szintén elkötelezett fradista) testvéréhez.

Boci magától értetődő természetességgel viszi tovább családjából a Fradizmust, persze hogy is lehetne másképp egy olyan nagypapával, aki egy hétig nem állt szóba feleségével, mert az kedveskedve azzal próbálta vigasztalni egy vesztes meccs után, hogy: “Mit csinált az a rossz Fradi?”.

Ahogy neki nem lehetett rossz a Fradi, úgy unokájának sem számít a csillogás, a külföldi BL-csapatok BL-győzelmei, mert “Csapat csak egy van!”.

Személyesen is sokat jelent nekem a barátsága, egymás mellett álltunk a lelátón a Fradi legnehezebb, NBII-es időszakában és sosem felejtem el, mit jelentett ezek után akkor is összekapaszkodni, amikor felcsendült szeretett Clubunk otthonában a Bajnokok Ligája himnusza.

Ő volt az, aki soha nem fordult ellenünk, akire mindig számíthat az ember és elismerő szavai sokat jelenetnek, talán nem is tudja mennyire. Nehéz időkben pedig jó érzés volt arra gondolni, hogy találkozunk vele, és humorával, lendületével, barátságával képes arra, hogy elfelejtesse velünk a nehézségeket.

Köszönjük mindezt Bockor! Isten éltessen, Barátom!