Gyuri bácsi mellett Kásás Zoltán is felidézte emlékeit a héten elhunyt Wiesner Tamásról.

Gerendás György egészen fiatalkora óta jó barátságot ápolt Wiesner Tamással.

– Nem olyan rég beszéltünk, ő hívott fel a születésnapomon, megdöbbenve, hogy ült a tévé előtt, és még ott is rólam beszélnek – árulta el a Sportalnak Gerendás György. – Az első, ami eszembe jut róla, hogy mikor fiatalon bekerültem a Fradiba, ő volt az, aki a szárnyai alá vett. A szüleim jó barátságban voltak az édesanyjával, ugyanabban az utcában laktunk ugyanis, szinte szomszédok voltunk. Aztán amikor a válogatottal vagy a Fradival utaztunk, edzőtáboroztunk, 10-15 éven keresztül ő volt a szobatársam. Az a fajta ember volt, akit ha nem is szeretett mindenki, de senki sem utált, ami szerintem manapság nagyon ritka. Egyébként egy nagyon jó, meghatározó játékosa volt a Fradinak, és kőkemény volt. Amikor a Honvédban játszottam, én is tapasztaltam, hogy fájt ellene játszani, pedig a barátom volt, képzelhetik, milyen lehetett másnak.

Az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok Kásás Zoltán is tartotta a kapcsolatot vele.

– Tamással akkor beszéltem utoljára, amikor Balla Balázs meghalt, ő hívott fel. Borzasztó, hogy bő egy hónapon belül két csapattársamat elvesztettem – mondta Kásás. – Tudtuk, hogy Tamásnak régóta problémája volt a szívével, igaz, erről soha nem beszélt. Nagyon laza, jókedvű ember volt. Rengeteg közös élményünk volt.