Az Origo Sport beszélgetett labdarúgóink sportigazgatójával a nemzetközi és hazai szereplésünkről is.

Az Olimpiakosz ellen lezárult egy újabb európai kupaidény. A Fradi sorozatban ötödször jutott csoportkörbe, ahonnan másodszor lépett tovább, de a következő lépést, ami egy tavaszi továbbjutás lehet, még nem sikerült megtennie. Ön hogy értékeli az idei kupaszereplést?
Nem egy egyszerű kérdés, de az biztos, hogy több oldalról kell megvizsgálni a szereplésünket, kicsit részletekre bontani. Ahogy kezdtünk, az természetes mindenki számára egy hatalmas sokk volt, hiszen a Klaksvíkkal szemben nem tudtunk továbbjutni a Bajnokok Ligája selejtezőjének első körében. Utána viszont egészen december végéig fantasztikus teljesítményt nyújtott a csapat a nemzetközi porondon. Magabiztosan értük el az immár lehetséges legmagasabb célunkat, azaz Konferencia Liga csoportkörébe jutást, majd egy nagyon erős, a tavalyi döntős Fiorentinát felvonultató, minimum Európa Liga erősségű négyesből veretlenül, pontrekordot felállítva vívtuk ki a továbbjutást. Szerintem ez óriási siker. Ráadásul egymás után másodszor sikerült, mindkétszer nagyon színvonalas, nagyon erős csoportból. A folytatásban az már a sorsolás pillanatában egyértelmű volt, hogy az Olimpiakosz a párharc esélyese, hiszen minden szempontból egy erősebb, nagyobb lehetőségekkel bíró csapatról beszélünk. A célunk természetesen ettől még az volt, hogy borítsuk a papírformát, ami végül sajnos nem sikerült. Emiatt van is bennünk hiányérzet, különösen a hazai meccsen nyújtott teljesítmény miatt, mert tudjuk, hogy az nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és ahogy terveztük. De összességében sok nagy csatát megvívva, sok koefficiens pontot szerezve nagyon sikeresen képviseltük a magyar labdarúgást a nemzetközi porondon.

Gyakran hallani, hogy a vereségekből még többet is lehet tanulni, mint a győzelmekből. Az Olimpiakosz elleni két meccsből mit lehetett tanulni, miben kell előre lépnie a Ferencvárosnak, hogy jövőre már meg tudjon nyerni egy ilyen párharcot?
Ha főleg a második mérkőzést vesszük alapul, akkor nagyon sok mindenben, mert ott minden szempontból egy rossz teljesítmény jött ki. Mert ez a csapat már többször is bizonyította, hogy sokkal jobb teljesítményre képes hasonlóan erős csapatok ellen is. Több szempontot figyelembe véve kell levonni a tanulságokat, akár a játékoskerettel, a taktikával, vagy éppen a mentális állapottal kapcsolatban. Sajnos előfordul a fociban, hogy rossz napot fog ki egy csapat, csak az nem jó, ha ez egy ilyen fontos meccsen történik meg, ami után már nincs javítási lehetőség.

Több mint tíz éve indult el a Ferencváros egy úton, amelyen már egész messzire jutott. Hogy látja, milyen messzire jutott a kitűzött célhoz képest, illetve hol lehet a határ egy olyan lehetőségekkel bíró klub, mint a Ferencváros számára?
Először is ki kell emelni Kubatov Gábor személyét, aki tizenhárom éve vette át a Ferencváros irányítását egy olyan időszakban, amikor nagyon nehéz helyzetben volt a klub. Perspektíva nélkül szinte a csőd szélén állt, ez az igazság. Azt az utat, amit a csapat azóta bejárt, szerintem nem lehet elég pozitívan értékelni, mert – én legalábbis úgy látom – minden várakozást felülmúlt, ahova elért a klub. Én picivel több mint öt éve csatlakoztam a vezetőséghez, és büszkévé tesz, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, és minden erőmmel azon vagyunk, hogy tovább tudjunk fejlődni. Ha az elmúlt öt év eredményeit nézzük, öt bajnoki cím, öt csoportkör, két továbbjutás, jelentős nemzetközi transzferek, saját nevelésű játékos beépítése, értékesítése. Ezek mind-mind óriási lépések. A személyes találkozóink során pedig azt tapasztaljuk, hogy a Ferencváros egy komolyan jegyzett klub lett, így viszonyulnak hozzánk az ellenfelek a párharcok során. Nyilvánvalóan szeretnénk továbblépni, de, hogy meddig lehet eljutni, az összetett kérdésre. A fociban is vannak hullámvölgyek, és ha körülnézünk a labdarúgás világában, akkor látni kell, hogy nagyon sok olyan klub, amelyik ugyanazokért a célokért küzd, mint a Ferencváros, és adott esetben jobb feltételekkel bírnak. Természetesen szeretnénk, ha minden évben sikerülne hasonlóan szerepelnünk, illetve szeretnénk ennek a régiónak az egyik legmeghatározóbb klubjává válni.

Épül már a keret a következő idényre?
A keret folyamatosan változik, állandóan munkában vagyunk ezzel kapcsolatban. Optimalizáljuk, tökéletesítjük, ez a folyamat soha nem áll le. Az elmúlt öt évben szerintem nem volt egy olyan pillanatom, amikor ne ez lett volna a fejemben, de ugyanez igaz a háttércsapat minden tagjára is. Igen, dolgozunk a következő idény keretén, de azon a szinten, ahol az elmúlt években rendre megfordultunk, a vetélytársaink zöme jóval kedvezőbb feltételekkel tud versenybe szállni egy-egy olyan játékosért, aki valóban különbséget tud jelenteni. Ettől függetlenül persze az a célunk, hogy a saját eszközeinkkel, szorgalmunkkal, kreativitásunkkal ezt tudjuk kompenzálni.

A Magyar Kupában és a bajnokságban is a végső győzelemért harcol a Ferencváros, aligha tévedünk, hogy a duplázás a cél. De az NB I-ben a Paks személyében a vártnál talán sokkal komolyabb kihívója akadt a csapatnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy nem lesz bajnok idén a Ferencváros?
A fociban minden elképzelhető, bármi megtörténhet, és a Paks eddig látott kiegyensúlyozott teljesítménye valóban tiszteletre méltó. De a sorsunk a mi kezünkben van, és csakis az lehet célunk, hogy sorozatban hatodik alkalommal is bajnokok legyünk. Én másra nem is tudok, és nem is szeretnék gondolni, csak arra, hogy ez így lesz.

A teljes interjú: Origo