Dávidot kérdezték a Fraditól való távozásáról.

Meglepetésként hatott a Ferencvárossal való szerződésbontásod. Mennyire érett ez az azt megelőző hónapokban?
Összességében nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy régóta érett, tehát nem véletlen, hogy sok mindenkit váratlanul ért. De vannak helyzetek az életben, amikor gyorsan kell cselekedni, ez pont ilyen volt. November végén, a szerb Csukaricski elleni visszavágón még a kezdőben kaptam helyet, viszont az azt követő öt mérkőzésen egy percet sem játszottam már az őszi szezon végén. Alapból ezt nehezen éltem meg, azonban a téli pihenő és az otthoni feltöltődés után újra reményekkel vágtam neki a felkészülésnek. A januári két edzőtáborozás alatt világossá vált, hogy milyen szerep juthat nekem a csapat tavaszi menetelésében, amivel eleinte megpróbáltam, de végül nem tudtam azonosulni. A vezetőséghez fordultam, ahol korrektül átbeszéltük és értékeltük a kialakult helyzetet, így a kérésemnek megfelelően engedélyt adtak arra, hogy az ügynökömmel, Dr. Horváth Zsolttal, felvegyük a kapcsolatot néhány klubbal. Mivel már túl voltunk a felkészülési időszakon és azon héten indult a bajnokság, eleinte kevés esélyt láttam arra, hogy sikerrel járunk. Szeretném megköszönni Kubatov Gábornak és Hajnal Tamásnak a nagyvonalú gesztust, hogy zöld utat kaptam, a mai profi világban ez ritka. Örülök, hogy – bár kicsit hamarabb mint azt terveztem, de – jó viszonyban váltunk el, ez fontos számomra. Ezt követően két nap leforgása alatt meglett a megegyezés a Vidivel. Jó lépésnek, olyan helynek éreztem Fehérvárt, ahol találhatok magamnak megvalósítandó feladatokat.

Érzelmileg mennyire volt nehéz az elválás?
Természetesen felkavaró volt. Ugyanaz adta a nehézségét, ami a könnyebb részét is: hogy gyorsan történtek a dolgok. Abban a pár napban sokat gondoltam arra, hogy a karrierem egy meghatározó lépése előtt állok, de mivel közben zajlottak az események, nem igazán volt időm megélni. Amikor kipakoltam a szekrényemből és elköszöntem a korábbi csapattársaktól, az a nap nehéz volt. Abban az egy-két napban, amíg nem csatlakoztam a Fehérvárhoz, sokszor eszembe jutott, hogy épp most zárom le az életemnek egy meghatározó szakaszát. Rengeteg érzelem folyt rajtam keresztül 2-3 nap alatt, na meg a telefonomon is üzenet és hívás. Úgy éreztem, hogy az emberek egyszerre zúdítják rám és fejezik ki a szeretetüket. Egyszerre volt szívszorító és felemelő. Jó szájízzel gondolok vissza a Fradinál töltött évekre, kitörölhetetlen emlékeket őrzök, de most már az új feladatomra koncentrálok. Arra, hogy minél többet tudjak hozzátenni a Fehérvár sikerességéhez.

A teljes interjú: NBI.hu