Emilyvel beszélgettek.
Emily Bölk 2020-ban érkezett Magyarországra, és villámgyorsan beilleszkedett a csapatba köszönhetően annak is, hogy hamar megtanult magyarul beszélni.
– Valójában olyan, mintha hazajönnék, amikor Budapest felé utazom, vagy ha a városban, a Duna parton sétálok, akkor is az az érzésem, miközben mindig megfogalmazóik bennem az is, hogy nahát, ez milyen gyönyörű – mondta a német válogatott átlövő, aki aztán arról beszélt, hogy milyen tényezők játszottak szerepet még abban, hogy szerződést hosszabbított. – A szurkolók fantasztikusak, a mostani szezonban különösen érezhető ez, hiszen akkor is buzdítottak minket hazai pályán és Európa-szerte mindenfelé, amikor nagyon rosszul kezdtük a Bajnokok Ligája-idényt. Tudom, hogy mindig számíthatunk rájuk, de mégsem megszokás – libabőrös leszek mindig, amikor kijövünk a pályára. Kis dolgoknak tűnnek ezek, de ha mindent egy csomagba teszek, együtt a klubbal, a csapattal, akkor már nem is olyan kevés. Szeretem a csapattársaimat, és valójában mindent, ami körülöttünk van.
Mióta Bölk klubunkat erősíti, minden évben nyert valamit a csapat – 2021-ben bajnokságot, 2022-ben és 2023-ban Magyar Kupát, valamint 2023-ban Bajnokok Ligája-döntőt is játszhatott.
– Talán valami ilyesmiről álmodtam, de reálisan nézve, amikor aláírtam, biztosan nem arra gondoltam, nem azt vártam, hogy mindent megnyerek majd. Az elsődleges célom az volt, hogy versenyben legyünk a Győrrel, és ez elég jól működött, hiszen minden évben nyertünk valamilyen trófeát, illetve az ellenük vívott hazai meccseket mind megnyertük. Az is fontos volt, hogy a Bajnokok Ligájában szerepeljek, hiszen, ha már külföldre igazolsz egy nagy klubhoz, akkor a legmagasabb szinten akarsz játszani. Az biztos, hogy a FINAL4 részvétel nagy álmom volt, és fantasztikus, hogy ez tavaly összejött, tökéletessé tette az előző idényt. Az az érzés júniusban… Leírhatatlan.
S hogy mit vár a következő évektől? A leírtak alapján aligha lehet meglepetés, hogy visszavágyik a teltházas MVM Dome-ba.
– Aláírnám-e most, hogy két Bajnokok Ligája-ezüstéremmel gazdagodunk? Ha ott vagy a döntőben, már rossz érzés azt elveszíteni, de ha azt nézem, hogy kétszer eljutunk az utolsó meccsig, akkor igen, ezt elfogadnám. De azt hiszem, erre minden esélyünk meglesz – ha elkerülnek minket a sérülések, hangosan mondhatjuk majd, hogy igen, ott szeretnénk lenni a legjobb négy között, ez nem olyan „meglepetés” lenne, mint tavaly.
Az évek során Emily Bölk a csapat húzóemberévé, az egyik legfontosabb láncszemmé vált, s ezzel együtt a teher is nagy rajta, hiszen teljesítménye egyértelműen meghatározza az együttes sikerességét.
– Úgy nőttem fel, hogy mindig nyomás volt rajtam, megtanultam, hogy profi sportolóként ezzel együtt kell élni. Az a típus vagyok, aki sosem elégedett teljesen a saját teljesítményével, de ha nyerünk, akkor természetesen kevésbé zavar. Ha nem sikerült és még nekem se ment jól, akkor eléggé kritikus vagyok, hiszen ezért dolgozom nap mint nap. A szurkolók joggal várják, hogy mindig a legjobbat nyújtsuk, de azt is tudom, hogy ha az idény végén magasba emelhetjük a trófeát, akkor elfelejtik, hogy volt néhány rosszabb meccsünk. Ezt tavaly is tapasztalhattuk.
