Dávid mutatta be, miket pakolt be a táskáiba.

– Ha csak a focihoz köthető felszereléseket nézzük, mekkora mennyiség, hány táska, amit magaddal hozol?
– Ez változó. Van, aki elhoz egy stoplist és egy futócipőt, és meg is van, de én úgy vagyok vele, hogy futócipőből is kettőt rakok el, hiszen bármi történhet. Papucsból is két darabot hoztam, gumistoplisból kettőt, hármat is, hátha az egyik elszakad, vagy éppen nem szárad ki, emellett egy félélest is mindig elteszek, szóval három-négy focicipővel érkezem. Emellett vannak táplálékkiegészítőim is, amik kimondottan csak a sajátjaim, amiket szeretek magammal hordani. Én általában két nagy bőrönddel érkezem, most az egyik egy könnyebben kezelhető sporttáska volt, emellett volt egy hátizsákom és egy sporttáskám is.

– A kötelező dolgokon kívül mi kerül még a csomagodba? Van bármi olyan, ami a családodra, az otthonra emlékeztet és mindig veled van?
– Könyvet mindenhova viszek magammal, hogy tudjak olvasni, a könyvjelzőm pedig egy kép a kisfiamról, Áronról. Ez számomra nagyon kedves, jó érzés ránézni. Mivel egy nap több alkalommal is lapozom a könyveimet, többször láthatom őt is.

– Mit olvasol éppen?
– Most egy új könyvet kezdtem el, Stephen King egyik regényét. Pár éve kaptam a kezembe az elsőt tőle, ajándékként, az egy nagyon szerencsés választás volt, hiszen, ha valaki meghallja Stephen King nevét, inkább erős sztorik jutnak eszébe, nekem viszont egy könnyedebbe sikerült beleválasztanom. Engem nagyon megragadott, ahogy szőtte a történetet, szinte láttatja az ember előtt a tájat, az embereket, a szituációkat. Azóta már a negyedik-ötödik Stephen King-regény, amit most elkezdek olvasni.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu