Korábbi játékosunk visszavonult, de marad a Haladásnál: Aleksandar Jovic pályaedzőjeként folytatja.
Bosnjak Predrag
Mielőtt 2011 nyarán Veszprémbe szerződtem, a bakonyiak akkori edzője, Vágó Attila mondta, igazoljak hozzájuk és utána segít nekem NBI-es csapatot szerezni. Így is történt. Ugyanis később, 2013 telén az akkor NB II.-es Veszprémmel az Illés Akadémia műfüves pályáján a Haladással játszottunk edzőmeccset. Kikaptunk ugyan, de a játékom elnyerte Artner Tamás, a Hali akkori edzőjének tetszését, hazafelé a buszon a vezetők szóltak, hogy a klub szeretne leigazolni. Veszprémben jó kis gárda jött össze – csapattársam volt az akkor még szárnyait bontogató most már válogatott védő, Lang Ádám, valamint a csatár Novothny Soma is. Gyakorlatilag egy percig sem gondolkodtam, hiszen tudtam, hogy a Haladás egy patinás, tradicionális, nagy múltú klub, komoly múlttal – ráadásul az NBI-ben szerepel. Az átigazolás végül télen még nem, de nyáron már összejött. A 2013/14-es szezonom remekül sikerült. Az első évem jól sikerült, hatodik helyen végeztünk a bajnokságban, júniusban bemutatkoztam a válogatottban – és felfigyelt rám az FTC is: 2014 nyarán a fővárosiakhoz szerződtem. Európa Liga selejtezőkön, Magyar Kupa-meccseken, majd az első bajnokin is játszottam. Később aztán kölcsönadtak Nyíregyházára, majd a bajnokság végén megkeresett a Haladás – így visszatértem Szombathelyre. Voltak jó és kevésbé jó évek, de a legjobb meccseket, legjobb időszakokat a Haladásnak köszönhetem. A Haladás Sportkomplexumban az első bajnokin például 2-1-re vertük az FTC-t, majd utána legyőztük 1-0-ra a Videotont is – felejthetetlen meccsek voltak ezek! De még számtalan ilyen meccs volt. Aztán óriási élmény volt a válogatottság, egy játékosnak ez a csúcs a karrierjében, örülök, hogy nekem mindez megadatott. A legjobban a 2013/14-es és a 2015/16-os Haladásban szerettem futballozni – remek csapatunk volt. Ami a mostani döntésemet illeti, nem mondhatom, hogy hosszú gondolkodás előzte meg. Már ősszel is megfordult a fejemben, hogy váltok, aztán amikor hazamentem a téli szünetre, kikapcsoltam mindent és sokat gondolkodtam – végül eldöntöttem, hogy befejezem pályafutásomat. Az Illés Akadémián már két éve egyéni képzéseket tartok és megvan a B-licencem is, szóval van tapasztalatom edzői téren. A családommal, a szüleimmel is megbeszéltem mindent, nélkülük nem akartam dönteni. Hogy miért határoztam így? Egyelőre jól ment a foci és nem akartam megvárni, amíg ez megváltozik és lefelé kilógok a csapatból. Sok játékos nem érzi, mikor kell visszavonulni. Én most megkaptam ezt a lehetőséget a klubtól, hogy a szakmai stáb tagja lehetek, amiért nagyon hálás vagyok. A játékosok a pályán is hallgattak rám, úgyhogy ez nem változott most, az edzéseken sem. Élvezem a munkát, megpróbálom átadni számukra a rám jellemző pozitív mentalitást, karaktert, zsiványságot és azt, hogy az utolsó pillanatig küzdeni kell és sosem szabad feladni. Otthon vagyok a modern futballban is és sok korábbi játékostársam dolgozik külföldön edzőként, másodedzőként, sportigazgatóként – velük tartom a kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy nagy előny lesz, hogy tudok a játékosok fejével gondolkodni. Ha nagyon nagy baj lenne tavasszal és sorra sérülnének meg a játékosok, csak akkor állnék be ismét… Egy karrier lezárult és egy másik elkezdődött, szóval lezártam magamban a dolgot.
Bővebben: Haladás
