Klári a visszavonulása után ismét visszatért a pályára, egy sérülés miatt, az Érdet próbálja segíteni az NBI/B-ben.
Szekeres Klára
Az aranyérmek mind szép emlékek, de az első Magyar Kupa-győzelmem különösen kedves, az még a ferencvárosi karrierem elején történt. Nagyon tetszett, amikor az Esbjerg ellen idegenben, Dániában nyertünk a koronavírus-járvány alatt a Bajnokok Ligájában, mert megtört csapattal mentünk ki. Már a meccs előtti napok is nagyon nehezek voltak, mindenkinek, az egész világnak új volt a vírus miatt kialakult szituáció, Mi is egyből „benyeltük” a klubnál, a karanténokkal együtt. Az utolsó FTC-s idényemben a rosztovi BL-győzelmünk jelentett maradandó élményt. A bajnoki elsőség és a második kupaarany is emlékezetes, utóbbi azért is, mert győzelemmel búcsúztam a klubtól. A Bajnokok Ligájában egy négyes döntős szereplés szép lett volna, mert éveken keresztül az volt a cél az FTC-nél. Amíg ott játszottam, nem sikerült, végül pont lemaradtam róla. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy egy évvel korábban eljöttem az együttestől. A másik az olimpiai részvétel, ami gyerekkori álmom volt. Több összetevője van, hogy nem kerültem be a keretbe, nyilván nekem is részem van ebben, de ezt már felesleges firtatni. Amikor eljöttem a Fraditól, elgondolkodtam azon, hogy meg kellene próbálni a saját utamon elindulni, és valami civil munkát vállalni. De akkor megkeresett az Érd, nekem pedig az motoszkált a fejemben, hogy jó lenne még „skatulya” nélkül is meghatározó emberként szerepelni egy csapatban. Hozzáteszem, nagyon szerettem a feladatomat a Ferencvárosnál, de minden téren jó lett volna még egy kicsit húzójátékosként kézilabdázni. A Fradinál igazából minden pozícióban nagyon erős karakterek kézilabdáztak, így megosztottuk a terheket egymás között. Én egyéniségnek tartom magam, tudok másokra hatni, márpedig az érdiek ilyen szerepkörrel kerestek meg – és a bizonyítási vágy változatlanul megvolt bennem. Aztán végül sajnos nem sikerült kiharcolni a bentmaradást. A terv ettől függetlenül valóban ez volt, hogy még egy év és abbahagyom, mert elkezdtünk otthon abban gondolkodni, hogy jobban előtérbe helyezzük a családot. Alapvetően nem lett volna szó a visszatérésről, ha Sztankovics Réka nem sérül meg. Azonban most csak úgy vállaltam el a játékot, hogy a család és a civil munka továbbra is előtérben marad. Ez most egy külön kihívás, hiszen sok dolgot csinálok egyszerre és Érden is komoly cél van a bajnokságot illetően. Átgondoltam és van rá reális esély, hogy meg tudom valósítani, úgyhogy nem vaktában ugrottam bele az egészbe. Az élet persze ezt felül tudja bírálni, de bízom benne, hogy ez egy jó döntés volt.
