Molnár Attila görögkatolikus pap barátunk, olvasónk és kommentelőnk gondolatait olvashatjátok. Ezzel kívánunk további igazi karácsonyi ünneplést mindenkinek. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Minden ember számára természetes dolog megünnepelni egy családtag vagy barát születésnapját. De az, hogy Jézus Krisztus születésnapját megünnepeljük, már közel sem ilyen egyértelmű. Mert bár az egész világon ünneplik a karácsonyt, de nagyon sokszor kimarad belőle a valódi Ünnepelt. Helyette van Télapó, karácsonyfa, ünnepi vacsora, dekorációk és sorolhatnánk. Nem mindegy, hogyan ünnepeljük meg a szeretet születésnapját.
Idén egy verses-humoros Betlehemest adtunk elő a hittanos gyerekekkel. A poénok mellett azonban – természetesen – voltak benne elmélkedésre indító gondolatok is. Az egyik ilyen mondat akkor hangzott el, amikor az angyal elmondta a pásztoroknak, hogy megszületett a Megváltó, akit ők maguk is felkereshetnek. A pásztorok nem nagyon bírták felfogni, hogyan lehetséges az, hogy Isten lejött a földre, ezért az angyal végül így szólt hozzájuk: „nem kell érteni mindent”. Jézus születése annyira felfoghatatlan, hogy tulajdonképpen ezt a mondatot mondhatta volna Józsefnek, sőt még Máriának is. Nekünk, XXI. században élő embereknek pedig talán még inkább. Hiszen szeretünk mindenre magyarázatot kapni, utánajárni, megérteni.
Jézus születése viszont egy olyan esemény, amit nem az értelmünkkel kell felfogni és megérteni. Egy-egy edzői húzás vagy a csapat taktikájának megértéséhez, bizonyos történelmi események összefüggéseinek átlátásához és még megannyi dologhoz az elménkre van szükségünk, de karácsonykor a szívünkkel és a lelkünkkel kell megpróbálni befogadni mindazt, ami kétezer évvel ezelőtt Betlehemben történt. Nem fent, a fejünkben, hanem bent, a szívünkben kell forgatni és hagyni, hadd dolgozzon bennünk.
A betlehemes végén mintegy finálé gyanánt mindenki énekel a kis Jézus körül. A dal egyik sora így szól: „… ajándék vagy nékünk”. A fa alatt található ajándékok mellett nagyon fontos arra is odafigyelni, hogy a Jóisten hogyan és mivel, pontosabban kivel ajándékoz meg minket: a Fiát, Jézust és így valójában Önmagát ajándékozza nekünk. Mitől olyan nagy ajándék ez? Attól, hogy ránk bízza magát. Az Isten így mutatja meg, hogy megbízik bennünk, barátjává, bizalmasává fogad bennünket. Így lesz nyilvánvaló, hogy az Isten kész szóba állni velünk akkor, amikor mi nem állunk szóba a szomszéddal, mert más a politikai meggyőződése (vagy mondjuk lila szimpatizáns). Hajlandó meghallgatni bennünket, amikor nekünk nincs két percünk a barátainkra. Őszinte velünk, amikor nem teljesen fedi a valóságot, amit másoknak mondunk. Az Ő jelenléte a földön és az életünkben olyan ajándék, amit nem kér vissza, nem romlik el, nem lesz idejét múlt. De éppen ezért vigyáznunk is kell rá. Az ajándékok bontogatása közben mindenképpen jusson eszünkbe, hogy a legnagyobb ajándék nem színes papírba van csomagolva és szép szalaggal átkötve, hanem pólyába bugyolálva.
A karácsony igazi tartalmát ne emberi ésszel akarjuk megérteni, hanem egyszerűen csak fogadjuk ajándékként az Isten megtestesült Szeretetét. Amen!
Molnár Attila
