Az MLSZ bő egyórás filmet késztett a fantasztikusan sikerült EB-selejtezőkről – a szövetségi kapitány évet is értékelt, amely során támadónkat, Varga Barnabást méltatta.
– A válogatott tíz mérkőzést játszott a kétezerhuszonhármas esztendőben, Észtországgal, Bulgáriával, Montenegróval, Litvániával, Szerbiával és Csehországgal szemben is veretlen maradt. Ha egy meccset kellene kiemelnie, melyik lenne az?
– Képtelenség egyet a többi elé helyezni… Az esztendőben szerencsére több olyan mérkőzés is volt, amely különböző okok miatt maradt emlékezetes. Elsőként a Bulgária ellen hazai meccsünket emelném ki, az Európa-bajnoki selejtezők elején jártunk, az első negyvenöt perc talán az egyik legjobb félidő volt, amióta szövetségi kapitány vagyok. Kényelmes előnyre tettünk szert, meggyőző játékkal rukkoltunk ki. És persze itt van a Szerbia elleni két ütközet is… A szerbek kerete jóval erősebb a miénknél, szinte az összes futballistájuk topbajnokságban játszik, mégis kétszer legyőztük a válogatottjukat. Ez nem a véletlen műve. És idesorolnám az utolsó selejtezőnket is. Bár Montenegró ellen már biztos Eb-résztvevőként léptünk pályára, a hangulat, a meccsre való készülődés egészen elképesztő volt. Sosem felejtem el.– És a szófiai utolsó pillanatok?! Azt hittem, azzal kezdi.
– Na igen. Szófiában olyan nyomás, akkora stressz volt rajtam, hogy azokat a pillanatokat senkinek sem kívánom. Amikor a kilencvenhetedik percben azzal a bizonyos öngóllal egyenlítettünk, olyan érzésem volt, mintha egy film peregne előttem. Felfokozott állapotba kerültem, és ezt képtelenség is szavakba önteni.– Ki volt az év kellemes meglepetése? Egyértelműen Varga Barnabás?
– A csatár olyan szezont produkált, ami előtt meg kell emelni a kalapunkat. Paksról került a Ferencvároshoz, senki sem várhatta tőle, hogy ekkora fejlődést mutasson ilyen rövid idő alatt. Kérdés volt, miként veszi az akadályt ott, ahol sokkal nagyobb a nyomás rajta. Azzal már előtte is tisztában voltam, hogy ha jobb csapatba kerül, sokkal jobb teljesítményre lesz képes. Végül annál is jobb teljesítményt nyújtott, mint amire előzetesen számítani lehetett.– Egy ilyen esztendő végére mennyire fárad el mentálisan?
– Szövetségi kapitányként azért akadnak időszakok, amikor ki tudom fújni magam, rá tudok pihenni a következő kihívásra. Tudom, milyen klubcsapatnál dolgozni, ahol minden héten helyt kell állni, szövetségi kapitányként egészen másfajta mentális kihívásaim vannak. A mérkőzések előtti néhány nap rendkívül stresszes, az összetartások végére bizony lemerül az akkumulátor, ám néhány nap alatt sikerül feltöltődnöm, onnantól újra a régi vagyok.– Magyar állampolgár lett, de… Az ízlése is maradt a régi, vagy a pizza helyett már a gulyásleves a kedvence?
– Fogalmazzunk úgy, mindkettőt imádom. A hétköznapokban talán még mindig több olasz ételt eszem, ám hetente kétszer-háromszor magyar fogás kerül az asztalra. Számomra Magyarországon az egyetlen nehézség – ha mondhatjuk egyáltalán így – a nyelv. Ha most beszélgetni kezdene valakivel telefonon, nem sok mindent értenék belőle. Néhány kifejezést, szót elkapnék, de a magyar nyelvvel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni.(a teljes interjú: nso)
