A téli első paksiakat kérdezték.
„Nem álmodtam a mérkőzésről, szerintem tudatosan tettük, amit tettünk – mondta Bognár György, a korábbi ötvenszeres válogatott labdarúgó. – Az elején előfordult, hogy a Fradi hat-nyolc percig ki sem jött a térfeléről, de sajnos Hahn János megsérült, és így kissé átalakult a játékunk. Összességében ült, amit elterveztünk, bár a Fradi többször szorított be minket hosszabb időszakokra, mint amire számítottam. Végig nyílt volt a mérkőzés, még a meccs vége felé, három kettőnél is, bár nagyobb helyzetet nem dolgozott ki a Ferencváros, nyomás alatt tartott minket.”
A kérdésre, hogy a Paks esetleg a Ferencváros fáradtsága miatt nyerhette meg a meccset, csípőből válaszolt: „Öt-hat meccsen mindig fáradt volt a Ferencváros?! Szerintem semmivel sem fáradtabb a Fradi, mint mi. Nem tudott annyira hatékonyan játszani, mint korábban. Nyilván számít a kettős terhelés, ami a játékosok lábában van, de azt gondolom, bőven fel lehet készülni három, négy, öt nap pihenővel egy mérkőzésre. A motiváció megvan, a Fradi ellen ugyanúgy készültünk és ugyanazt játszottuk, mint az összes többi mérkőzésen. Nem láttam értelmét különösebben kihegyezni a játékunkat a Ferencvárosra. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik megverték őket, ez megérdemelt győzelem volt, nem pedig kicsúszott eredmény. Taktikailag, a teljesítmény szempontjából is jobbak voltunk náluk. Ráadásul a Paks húsz éve magyar játékosokkal eredményes az NB I-ben. Nagyon nehéz tavaszra számítok, mert nyilván mindenki meg akarja verni az elsőt, és bár meglepő, hogy elsőként tudunk fordulni, az nem volt meglepő, hogy ezt a Fradit meg tudtuk verni.”
S itt következhet némi időutazás: a Paks fennállása legnagyobb sikerét a 2010–2011-es idényben érte el, amikor Kis Károly irányításával ezüstérmes lett, arra minden bizonnyal kevesebben emlékeznek, hogy a 16. fordulóban akkor is a Ferencvárost fogadta, és a vasárnapihoz hasonlóan 3–2-re legyőzte. A jelenlegi keretből Böde Dániel akkor kezdett, mi több, gólt szerzett, a védelem vezére, Szabó János pedig csereként beállva volt részese a sikernek.
„Nem tudtam, hogy tizenhárom éve is a Ferencváros ellen játszottunk ilyenkor, de az megvan, hogy megnyertük a párharcot… – mondta a Fradi legyőzésének másnapján Szabó János. – Hihetetlenül jó érzés most ránézni a tabellára, nem gondoltam volna, hogy ilyen remek őszt produkálunk. Kettő nulláig nagyon jól működött minden, bár azzal is tisztában voltunk, hogy nem nyugodhatunk meg. Hahn János sérülése rosszkor jött, a ferencvárosiak az első félidő végén körberugdalták a kapunkat, a szünetben megpróbáltuk rendezni a sorainkat. Ilyenkor a második félidő első negyedórája mindig nagyon fontos, akár növelhettük is volna az előnyünket, de nem tagadom, amikor Marquinhos betalált, átvillant az agyamon, nehogy fordítson az ellenfél. Ráadásul már Varga Barnabás is a pályán volt, számítani lehetett rá, hogy megváltozik a vendégek játéka, sorra jönnek majd a beadások a kapunk elé. Nehéz rangadó van mögöttünk, fontos három pontot szereztünk, de helyén kell kezelnünk, hogy az első helyen állunk! Biztos vagyok benne, hogy tavasszal sokkal nehezebb lesz, extra lenne, ha a dobogón fejeznénk be a bajnokságot. Hogy így legyen, ahhoz sokat kell dolgoznunk, fontos, hogy a sérülések elkerüljenek bennünket, és az sem baj, ha lenne egy kis szerencsénk. Nem szabad elfelejteni, eddig nem kerültünk hullámvölgybe, hazai pályán parádéztunk, és bár megjött az étvágyunk, nagy sikerként élném meg, ha az első három között végeznénk. Előbb újabb rangadó vár ránk, a Fehérvár remek formában van, de mindent megteszünk, hogy jó érzéssel mehessünk pihenőre.”
A vasárnapi siker egyik kulcsszereplője Mezei Szabolcs volt: a huszonhárom esztendős középpályás szöglete után szerzett vezetést Papp Kristóf, majd centiméterekre volt attól, hogy a második játékrészben szabadrúgásból betaláljon Dibusz Dénes kapujába.
„Nagyon nehéz mérkőzés van mögöttünk, igaz, erre is számítottunk – mondta Mezei Szabolcs. – A körülményekhez képest jó pályán futballozhattunk, sokat jelentett, hogy negyedóra után már két góllal vezettünk. Szabadrúgásokban, szögletekben erősek vagyunk, ezt a Ferencváros ellen is bizonyítottuk, és bár ellenfelünk kettő nullánál átvette az irányítást, nem éreztem igazán veszélyesnek. Amikor a második félidő közepén szépített a Fradi, izgalmasabb lett a helyzet, de jól reagáltunk. Aztán jött a kiállítás, majd újra betaláltunk, és talán elhittük, hogy megvan a három pont. Elsőre kissé felfoghatatlan, hogy az első helyen fordulunk a tavaszra, az idény előtt erre senki sem számított, de akkor sem, amikor hat egyre kikaptunk a Groupama Arénában. Kinevettük volna, ha akkor valaki ezzel jön… De sokat dolgoztunk ezért az eredményért, nem csak az ölünkbe hullott. Mindent megteszünk, hogy a folytatás is jól alakuljon, azzal az összeszedett, fegyelmezett játékkal, amely eddig is jellemzett bennünket, Fehérváron is jó eredményt érhetünk el.”
