A Bajnokok Klubja és a Gurulj be lassítva is! aktuális adásában is téma volt a Genk elleni iksz, amelyről elemzést, valamint egy belga sportújságíró véleményét is láthatsz.

A belgiumi találkozón két különböző arcát mutatta a Ferencváros, amely a találkozó elején labda nélkül rendkívül kezdeményező stílusban futballozott, azonban a folytatásban – a nyilatkozatok alapján – tudatosan átállt egy reaktív harcmodorra, amelynek a célja a Genk védelme mögött megnyíló területek kihasználása volt.A találkozó első fél órájában az FTC védekezését az egy az egy elleni letámadás dominálta, ami nagyszerűen működött. A két védekező középpályás, a Csercseszov utáni időszakban új életre kelő Sigér Dávid és az egyértelműen topligás szinten futballozó Mohamed Abu Fani rendszeresen magasan felléptek az ellenfél középpályásaira. Kulcsfontosságú volt az agresszivitásuk és az, hogy a pálya centrumát lezárják, mert ebben a Sztankovics által választott letámadási formában elegendő egyetlen elcsúszás is ahhoz, hogy annak súlyos következményei legyenek. De nem lettek, mert a játékosok nagyszerűen hajtották végre a tervet. A Genknek tulajdonképpen nem volt elképzelése azon túl, hogy a kapust bevonják a játékba. Ez utóbbi pedig előrelépést szinte egyáltalán nem jelentett, mivel a zöld-fehérek nem támadták meg a kapust, így az rendszeresen hosszan előre ívelte a labdát, amelyből veszély szintén nem alakult ki, mivel a fradisták magabiztosan nyerték a fejpárbajaikat (60%). Ezek az előreívelt labdák is azt mutatják, hogy a Genk nem készült a Ferencváros e fajta presszingjére és nem is volt különösebb megoldásuk rá a találkozó alatt sem, amire az a tény is ráerősít, hogy improvizatív megoldásokkal, egy-egy csellel próbáltak meg előnyöket kialakítani.

Az első 30 percben nem csak a Ferencvárosnak működött jól a labda elleni játéka, hanem a Genknek is. Az FTC is nagyon szenvedett azzal, hogy Dibusz Dénestől eljusson a labda a Genk térfelére. Részben talán emiatt is dönthetett amellett a szerb vezetőedző, hogy feladja a proaktivitást és átadja a kezdeményezés lehetőségét a belgáknak, ezáltal kinyitva a mögöttük meghúzódó területeket, amelyekben gyors kontratámadásokat vezethetnek a tanítványai. Azonban ez az ötlet nem hozott átütő változást, mivel a Fradi nem igazán tudott kontrákat vezetni, ráadásul az ellenfélnek több helyzete is adódott, igaz, csak alacsonyabb minőségűek, ám összességében így is 1-es xG fölé jutottak (1,28). Ez amiatt volt, hogy egyre gyakrabban jutottak el a Fradi támadóharmadába, aminek sok esetben nem strukturális okai voltak. Egészen egyszerűen a Ferencváros játékosai messzebb helyezkedtek az ellenfeleiktől, kevésbé voltak agresszívek és több teret engedtek nekik a labdabirtoklásra. Mintha a IX. kerületi gárda nem csak a letámadása intenzitását csavarta volna lejjebb, hanem a komplett védekezési fázisait is. Ebből kifolyólag sokszor tudott a Genk tempóelőnyös helyzeteket kialakítani, beadásokig és lövésekig is többször eljutottak, ám ezekben a szituációkban gyakran rossz megoldást választottak.

A mérkőzés talán legnagyobb tanulsága, ami újra és újra megerősítésre kerül az efféle csapat-teljesítményt látva, hogy a magyar csapatok is futballozhatnak bátran, proaktívan és ezáltal eredményesen. Ugyanis a Genk otthonában egy olyan döntetlen elérni, amely egyetlen percig sem forgott kockán, sőt maguk a belgák nevezték meg mentőangyalukként Maarten Vandevoordt kapust, igenis jó eredmény és bizakodásra ad okot a folytatást illetően.

A teljes elemzés: Büntető

A Csakfoci Bob Faesent, a Het Laatste Nieuws szakújságíróját kérdezte:

– Wouter Vrancken vs. Dejan Stankovic: A két edző hogyan meccselt Ön szerint csütörtökön?
– Szerintem mindketten jókat húztak, amikor kellett. Stankovic kicsit meglepte Vranckent azzal, hogy a szokásosnál kontrolláltabban, visszafogottabban játszatta a csapatát. Taktikailag átgondoltan futballoztak a csapatok, de a Genk nem volt a legjobb formájában.

– Ki volt a mérkőzés embere?
– A Genk oldaláról Vandevoordtot mondanám, akinek volt néhány remek védése, vagy Munozt, aki sokat futott és igen masszívan védekezett. A Ferencvárostól Kristoffer Zachariassen játéka tetszett, többször is fenyegetést jelentett a Genk kapujára, ugyanakkor úgy tűnt, mintha elfáradt volna a meccs második félidejére, ezért is cserélhették le.

– A mostani mérkőzés után mit vár a következő, budapesti csoportmeccstől?
– Nehéz feladat lesz a Genk számára, már csak azért is, mert Budapesten már nem engedhetnek meg maguknak újabb botlást. Azt várom, hogy nagyobb tér jut majd a Genk akcióira, mert a Ferencvárosnak hazai pályán nyernie kellene, így talán a gyors szélsők jobban érvényesülnek majd a belga csapatnál.

– A csoport a félidejéhez érkezett. Az összes csapatot látva, hogyan végezhetnek majd a sorozat végén?
– Szerintem ez egy abszolút háromesélyes csata. A Ferencváros-Genk meccs sorsdöntő lesz, hiszen a Cukaricki aligha lepi majd meg a többi csapatot.