Hetven esztendős lett a Ferencváros királya. Isten éltesse!

– Hetven év, jószerivel három emberöltő. Mire tekint vissza?
– Kimondani is rossz, s nemrég múltam ötven, aztán hatvan, most meg itt van ez a hetven. Elrohantak velem az évek, vittek magukkal.

– A „nyóckerben” nőtt fel, egyértelmű volt, hogy a Ferencvárosban futballozik?
– Más klub fel sem vetődhetett! Már csak apám miatt sem… A kerület sűrűjéből jöttem, a Diószegi Sámuel utcából, nem messze Kocsis Sándorék Kőris utcai kocsmájától. De ott nőtt fel Ladinszky Attila is, aki akkor már a Vasasban bontogatta a szárnyait. Szenzációs futballista volt, jól tette, hogy megpattant.

– Az emigrálásról – vagy ahogyan nálunk hívták, a disszidálásról – majd később… Kinek a játéka hatott önre a leginkább?
– Mindenek felett Albert Flóriáné. Mindenben segített, istápolt, el nem tudom mondani, mennyit köszönhetek neki. Még azt is, hogy NB I-es lettem, mert a sérülése miatt helyette kerültem be a csapatba a Videoton ellen. A nem fradisták közül Kocsis Lajos játékát imádtam. A cselei, az indításai élményszámba mentek.

– Dalnoki Jenő 1974-ben bajnok ificsapatának a tagja volt, de már 1973 februárjában a Dunaújváros elleni MNK-meccsen bemutatkozott a felnőttek között még Csanádi Ferencnél, aztán bajnokin április 21-én a Videoton ellen Albert helyén.
– Csanádi megkérdezte, mit szólnék, ha én játszanék Flóri helyén. Mit szólnék?! Azonnal rávágtam: vállalom, hiszen ezért futballozom, hogy végre első osztályú legyek! Középen kaptam helyet Branikovits László mellett.

– Csanádi helyett 1973. október 31-én Dalnokit nevezték ki a felnőttek edzőjévé, 1976-ban vele lett bajnok. Az 1974-ben a második csapatban még ifiként játszott felfelé, nem is számít hivatalosan ezüstérmesnek. Hogy volt ez akkoriban? Mikor lett állandó kezdő?
– Így volt, a bajnoki aranyérmes idényben lettem sztenderd játékos. Jenő bá tisztában volt a viselt dolgaimmal, ugyanakkor kedvelt is. Az évad előtt azt mondta, ad még egy esélyt, ha nem szedem össze magam, kib… az együttesből.

– Harminc-negyven méteres átadások szálltak a kezdőkörből a szélsők, Pusztai László és Magyar István felé. Hogy a szabadrúgásairól ne is beszéljünk! A rúgótechnika adottság, vagy gyakorlat teszi a futballistát?
– Van egy anatómiai adottság, kicsi a lábfejem – harminckilenc és feles –, viszont magas a rüsztöm, amivel jól meg lehet rúgni a labdát.

– Egy fontos, de kevéssé ismert tény: mielőtt befutott volna a zöld-fehéreknél, 1972-ben 19 évesen disszidálni akart, de feldobták. A kísérlet nyilván árnyékként vetült a pályafutására. Ezek után még örülhet, hogy a válogatottba bekerült.
– Ez hosszú történet: valóban ki akartam menni, már meg volt beszélve, hogy Velencében várnak, de ez is kiszivárgott az öltözőből. Tippem is van az illetőre, de nem ez a lényeg. A felnőttcsapat japán túrára utazott, szóltak, ne menjek sehová, én vagyok a biztonsági tartalék. Mit ad isten, Páncsics Miklós megsérült. Azt mondtam magamban, Japán sem rossz hely – ám nem mehettem a többiek után. Annak ellenére, hogy kiderült, megpattannék, nem verték nagy dobra, akkoriban nem is került nyilvánosságra, csak éppen nem utazhattam. Azóta is bánom, hogy nem maradtam kint.

– Köztudott, hogy Vincze Géza edzősége idején Újpestre igazolt. Ám ezt megelőzően is elege lett a Fradiból.
– Nem a Fradiból, Friedmanszky Zoltán edzőből. Rendes ember volt, de a taktikát speciálisan értelmezte. Mondok egy példát: rendre az alsóbb osztályú Osztapenko SE-vel vívtunk edzőmeccseket, Friedmanszky mindenkinek megadta, hányas számú játékost kell fognia. Mi meg megdumáltuk a katonacsapat tagjaival, hogy a védők megcserélik a számozást a csatárokkal. Frici bácsi – isten nyugosztalja – egy ideig nézte, aztán elkezdett kiabálni, hogy miért nem a helyünkön játszunk… Szóval, megkeresett Várhidi Pál, alá is írtam Újpestre, kérdeztem tőle, mennyit kell kivárnom, ha a Fradi nem ad ki, mondta egy év a maximum, aztán amikor kiderült, mennék a Megyeri útra, azt mondták, hogy Ebedlinek két év…

– Később Vincze Géza miatt igazolt át 1984-ben, még ebben az évben a Népstadionban az Újpesti Dózsa kettő nullára legyőzte a Fradit, az első gólt ön szerezte, aztán – de inkább mondja el ön…
– Dalnoki Jenő hívott Nyíregyházára az NB II-be, de a jó pénz ellenére nem akartam vidéken a másodosztályban futballozni, maradt az Újpest. A Fradi–Dózsa előtt a lilák edzője, Temesvári Miklós megkérdezte, vállalom-e a játékot: „Akarsz játszani?” Nem hitte el, hogy igent mondtam, fogadtunk is egy vacsorában, ha játszom, nyerünk – azóta is várok a meghívására… Én rúgtam az első gólt, elégtételt éreztem Vincze Gézával szemben. Vele kerültem összetűzésbe, nem a Ferencvárossal. Kiszaladtam a zöld-fehér tábor elé, felmutattam az eredményjelzőre, aztán a kispadnál mondtam valamit, az nem bírja a nyomdafestéket…

– Az idény után visszatért a Ferencvároshoz, ismét Dalnoki lett az edzője, az 1985–1986-os évad első meccsén Verebes József Rába ETO-ját verték meg öt négyre Győrben, ön rúgta az első gólt. Csaknem 32 éves volt.
– Jól indult, de aztán borzasztóan sikerült az idényem. Dalnoki fiatalított, akárcsak a hetvenes években, s ennek áldozata lettem és is.

– Mire emlékszik a legszívesebben a karrierjéből?
– A meccsekre. Néhányat említett, amelyeket most is jó érzéssel idéztem fel. És amikor tavaly megkérdeztek, volna-e kedvem a veteránbajnokságban játszani, rögtön igent mondtam, másnap már kész is volt az igazolásom.

– Legendás barátság fűzte Törőcsik Andráshoz. Mitől volt olyan jóban egy újpestivel?
– Én a Fradi-ifiben játszottam, s gyakran megfordultam a BVSC-ben, mert ott focizott az egyik barátom, Mokalisz Karcsi. Ő mutatott be aztán a szintén ott játszó Kesének. Hát, mit mondjak? Már akkor kitűnt a zsenialitásával. Összebarátkoztunk. Hát, volt néhány közös kalandunk, és számomra mind a mai napig felfoghatatlan, hogy szegény Törő már nincs köztünk.

– Úgy tudom, jelenleg fiatalok mellett, a Fradi harmadosztályú csapatánál dolgozik. Hogy látja, jönnek a tehetségek?
– Igen. A Fradiban mindig vannak, voltak tehetségek, s most is tudnék jó néhány nevet, amelynek gazdája hamarosan ott dörömbölhet az első csapat öltözőjének ajtaján… És majd közösen örülhetek velük egy-egy parádés góljuk után.

– Az unokája, Kovácsréti Márk utánpótlás-válogatott…
– Már nem az, Kisvárdán jól ment neki a játék, de van egy makacs bokasérülése, ami hátráltatja. Az Újpest válogatottjával, Csoboth Kevinnel egyidős, 23 éves, talán ő is ott tartana, ha nem bajlódna ezzel a sérüléssel. A Fradiból két labdarúgó, a 21 éves Iyinbor Patrick és a 20 esztendős Nagy Olivér nem ügyetlen. Most Kecskeméten vannak kölcsönben, jó lenne, ha minél több lehetőséghez jutnának.

– Ha már Újpest: ott lesz vasárnap a derbin a Groupama Arenában?
– Ott a helyem, a hazai meccsekre kijárok!

Bővebben: Metropol, NSO – a SportalTV is beszélgetett Ebédlővel.