Így várják az egykori és jelenlegi DVTK-játékosok, szurkolók a mai meccset.
Holdampf Gergő
Újra megadatott, hogy ennyi ember előtt játsszak, biztosan nagy élmény lesz. Elképesztő, hogy már több mint egy hete nem lehet jegyet kapni a meccsre – nem kellett arra külön készülnünk, hogy telt ház lesz, hiszen ha nem is ennyien, de rendre sokan vannak a lelátón Diósgyőrben. Kíváncsian várom, ilyen hangulatban, ilyen erős csapat ellen mire leszünk képesek: jó erőfelmérő ez nekünk! Nem szabad, hogy teher legyen számunkra a sok néző, biztos vagyok benne, hogy ez motivál majd minket. Persze nem szabad túlpörögni, okosan kell futballoznunk, ha szükséges, ott leszek, csapatkapitányként a feladataim közé tartozik, hogy adott esetben nyugtassam a társakat. A Fradi játékosai rendkívül gyorsak, ebben a bajnoki idényben is jól szerepelnek, úgyhogy fel kell kötnünk a gatyánkat. Természetesen videóztunk, láttuk, hogy ha nem is sok, de néhány ponton megfogható a Fradi. Ám ezeket nem szeretném a meccs előtt megosztani… Bízom benne, hogy a találkozó után elmondhatom majd, hogy bejött a taktikánk és legyőztük a Fradit! Pluszmotivációt jelent számunkra, hogy ha nyerünk, pontszámban utolérjük vasárnapi ellenfelünket. Úgyhogy bármilyen szegmensét nézzük a rangadónak, csak arra jutunk, hogy jó mérkőzés kerekedhet ki belőle: sok szurkoló és nagy tét.
A Diósgyőr korábbi játékosa, Salamon József a SportalTV-nek elmondta, az egyik legszebb születésnapi ajándék a Fradi legyőzése lenne, kétgólos győzelmet vár a mai meccsen.
Deák-Bárdos Mihály
Nagyon régóta, úgy negyven éve járok focira. A régi úgynevezett B-középben kezdtem, a néhai Csáki Józseffel és Bálint bácsival. Akkoriban a kapuk mögött szurkoltam, manapság a napos oldal N-szektor 28. sorának 8. helye az enyém. Hiába vagyok oszlopos tagja a klubnak, a bérletet magamnak vettem meg, a nézők között érzem magam jól, szóval nem mutogatom magam a VIP-ben. Az természetes, hogy gyakran kiabálok, sőt üvöltök, fütyülök, ezek nélkül el sem tudom képzelni ezt a műfajt. A birkózók számára remek kiegészítő sportág a labdarúgás. Nagyon jó bemelegítésnek és levezetésnek is. Amikor csak tehetem, a DVTK Medicalban lévő termünkben magam is beállok a fiúk közé torinózni. A nagy rangadóról annyit, hogy ha a mieink százszázalékos teljesítményt nyújtanak, akkor lesz esélyünk a jó eredményre, az egy, de akár a három pontra is. A Fradi állománya nagyon jó, a zöld-fehérek az esélyesek, a mi csapatunk viszont egységes, a srácok hajtanak, szívvel és lékekkel küzdenek, ráadásul nyilván nagyon feldobja majd őket a telt ház, a tizenkétezer néző. A nagy tömeg miatt ezúttal már a kezdés előtt egy órával a stadionba érek, és a produkció közben, meg utána – ha a feleségem személyében lesz sofőröm – pár korsó sört biztosan megiszom, aztán a szokásos harapnivalók, a makuka és a tökmag szintén nélkülözhetetlen kellékei lesznek a derbinek.
dr. Rakaczki Tamás, az MLSZ helyi igazgatósága fegyelmi bizottságának tagja
Futball láz van Magyarországon és itt is. Hosszú idő után először nem jártam a Puskás Arénában, kihagytam a múlt szombati magyar – szerb Európa-bajnoki selejtezőt, már csak ezért is nagyon várom a diósgyőri derbit, amely tényleg a kihagyhatatlan kategóriába tartozik. A barátaimnak úgy fogalmaztam, hogy ez a meccs habot ad a tortára. Remek csapatunk van: a DVTK ugyanúgy összeállt, mint a nemzeti tizenegyünk. Kicsiben azt látom, amit nagyban Marco Rossi szövetségi kapitány válogatottjától látok: összeállt és együtt van az alakulat, a szív hajtja előre a fiúkat. Talán legutoljára a Sivic-érában néztünk ki ilyen jól. Természetesen a realitás talaján állok, tisztában vagyok az erőviszonyokkal, jól tudom, hogy a Fradi az esélyes, de itthon vagyunk és – bár ez elcsépelt közhely – a labda gömbölyű.
