A sportnapilap is beszélgetett játékosunkkal, többek között arról is kérdezték, kik voltak a legjobb csapattársai eddigi pályafutása során.
– A legfontosabb: mi van a sérülésével?
– A Zalaegerszeg ellen a combhajlítóm sérült meg, azzal bajlódtam csaknem egy hónapot, de a válogatott szünet alatt már a csapattal edzettem.– Milyen állapotban van, s mit gondol, hány éve van még profi labdarúgóként?
– Senki se temessen, sok évem van még a pályán. Amikor visszatérünk a nyári szünetről, néhány edzés után rendre úgy érzem, mintha nem is hagytam volna ki tréninget. Jó kondiban vagyok, minden sérülés után erősnek érzem magam.– Noha kerek születésnapja van, a harminc legemlékezetesebb góljáról mégsem kérdezhetem, de a hármas szám jegyében melyik a szívének legkedvesebb három gólja?
– Egyértelműen a Celtic elleni idegenbeli BL-selejtezőn lőtt gól a kedvencem, ez volt ugyanis a legfontosabb, azzal jutottunk túl a skót sztárcsapaton 2020 nyarán – talán a Fradi-szurkolókat is ezzel tettem a legboldogabbá. Rengetegszer visszanéztem a meccset követő napokban, gyönyörű volt. Ha felidézem, nem is feltétlenül a mozdulat, sokkal inkább az ünneplés, a csapattársaim arcán látott öröm ugrik be. A második helyre a Dinamo Kijevnek lőtt gólomat tenném, mert az volt az első, amelyet a BL csoportkörében szereztem. A harmadik nem egy bomba, de annál emlékezetesebb: 2019-ben a Zalaegerszeg otthonában játszottunk, a kilencvenkettedik percben vettem be a hazaiak kapuját. Eldar Civic adott be balról, jobbal átvettem, még egy érintéssel megszelidítettem a labdát, majd ballal, félollózós mozdulattal kilőttem a jobb alsót – nehezen kivitelezhető megoldás volt, amivel nyertünk.– Melyik a legnagyobb nehézségek árán összejött három siker?
– A legnagyobb egyértelműen az, hogy a Bajnokok Ligája selejtezőjének első köréből indulva főtáblára jutottunk, mert szerintem a labdarúgásban ez a legnehezebb feladat. Talán meglepő, de az előző idényben megnyert bajnoki címet is ide sorolnám. Noha tizenhat ponttal előztük a második helyezett Kecskemétet, a bajnokság végére hat pontra apadt az előnyünk. Mindez frusztráló volt, ám összekaptuk magunkat, s megszereztük az egymást követő ötödik bajnoki címünket. A harmadik helyre az Európa Liga-, illetve Konferencia Liga-csoportkörbe vezető utat mondanám, nagyon nehéz négy párharcot megnyerni az európai porondon – még akkor is, ha adott esetben úgy tűnik, esélyesként nem jelenthet gondot a továbbjutás.– Ki a három legjobb labdarúgó, akivel együtt játszott?
– A válogatottban Erling Haaland a csapattársam volt, de nem mindig azokkal élvezem leginkább a játékot, akik a legjobbak. Éppen ezért Aissa Laidounit emelném ki, ahogy a Ferencvároshoz szerződött, elképesztő összhang jellemzett minket a pályán. Imádtam vele játszani, ő az egyik legjobb futballista, akit a csapattársamnak tudhattam. A felsorolásban nyilván olyanra számítanak a legtöbben, aki sok gólt szerez, látványosan cselez vagy nagyszerű indításai vannak, de lehet, most meglepőt mondok: nem tudom kihagyni Dibusz Dénest! Elképesztő figura, a legjobb kapus, akivel játszottam. Rengeteget tett a Fradi sikereiért, számtalanszor kihúzott minket a csávából, s olyan helyzetekben mutatott be bravúrokat, amikor már mindenki azt hitte, a kapunkban köt ki a labda. Meg kell hagyni, a Strömsgodsetben is nagyszerű volt Martin Ödegaarddal futballozni, már tizenéves korában látszott, elképesztő tehetség.– Az is lehet, hogy a Ferencvárosból vonul vissza?
– Ki tudja, akár még ez is elképzelhető. Kétezerhuszonöt nyaráig él a szerződésem, s motivál, hogy ismét bejussunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Úgy érzem, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megugorjuk ezt a szintet.A teljes interjú: NSO









