Labdarúgó csapatunk korábbi játékosát, Pogány Lászlót kérdezték a Fiorentina elleni meccsről.
Pogány László
Nagyon tetszett az első félidő! Ez a Ferencváros szellemisége, mindenki futott, az összes játékos küzdött, és mert a fegyelmezett védekezés mellett pontos volt a passzjáték, az volt az ember érzése a televízió előtt előtt szurkolva: jól játszunk. Helyzetek, akciók, akarat, rendben volt az első játékrész. Majd a második elején jött a második gól, és akkor óhatatlanul elkezdtük hinni, hogy ez meglehet, sikerülhet, győzhetünk. Hogy mi történt? Kézenfekvő a fáradtságra hivatkozni, mert sokat futottak a játékosok, de el kell ismerni, hogy a hazai cserék sokkal többet hozzá tudtak tenni a Fiorentina játékához, mint amennyit a mieink a Fradiéhoz. Az utolsó tizenöt perc már nehéz volt, szerencsére is szükség volt, és nem egyszerű eldönteni ilyenkor: az ellenfél szorít be a kapu elé, vagy mi hátrálunk be túlságosan? Akárhogy is, Firenzében, egy híres olasz csapat otthonában pontot szerzett a csapatunk, és ennek lehet örülni, két meccs, négy pont, messze még a vége, de ez jó kezdés. A visszavágón, mint a legtöbb hazai meccsen, ott leszek a stadionban: Dzurják Józseffel, Kincses Sándorral, Martos Győzővel, a többi régi csapattárssal szurkolunk a csapatunknak – októberben leszek 69 éves, én már nyugdíjasként követem az eseményeket.
