Férfi kéziseink szélsőjével beszélgettek.

– Megszerezted a 600. gólodat a Fradiban. Ez hatalmas szám, mit jelent neked ez a mérföldkő?
– Nagyon boldog vagyok, a nyolcadik szezonomat kezdtem a Fradiban, de nem számítottam erre, nem számoltam a góljaimat az évek során. A világ egyik legszerencsésebb játékosának tartom magamat, mert szerintem nagyon kevés sportolónak adatik meg az a lehetőség, hogy a klubjával együtt fejlődjön, és nőjön fel a feladatokhoz. Először az NB I/B-ből jutottunk fel, aztán előbb bennmaradtunk, majd fokozatosan jobb és jobb eredményeket értünk el az élvonalban, és azt hiszem, az egész csapat nevében mondhatom, hogy most már szeretnénk a bronzérmet, mert a negyedik helyekke,l úgymond, már tele a padlás. Az Európa Kupában pedig jó lenne minél tovább jutni, a nagy cél természetesen a végső győzelem, de a bajnokság élvez prioritást, hiszen onnan tudnánk kiharcolni az újabb Európa Liga-csoportkört, amelyben ismét mindenki megmutathatná magát, és sokaknak mindez útlevelet jelenthetne a válogatotthoz is. Ehhez pedig kellenek a gólok is, örülök, hogy elértem a hatszázat, és nyilván az ezer gól Fradi-mezben lehetne a következő lépcsőfok.

– Milyennek írnád le ezt a fejlődési pályát, amit az évek során bejártál a klubbal együtt?
– Volt az elmúlt szezonokban több megkeresés más kluboktól, de mindig azt éreztem, hogy bennem is van több, és a Fradiban is mindig volt, van és lesz is potenciál. Úgy látom, hogy a klub nagyon tudatosan építkezik, és csak magyarokkal. Ez nagyon fontos, kiváló a hangulat az öltözőben, mindig mindent meg tudunk beszélni. Tökéletesen megvan az egyensúly a szakmai stáb és a csapat között is, ezért azt érzem, hogy ez a szezon lehet a miénk, megugorhatjuk végre a dobogót, és azzal ismét odaérhetünk az Európa Liga főtáblájára.

– Ilyen magasan még nem jegyezték az együttest, amióta a Ferencvárosban játszol, megmutattátok magatokat a nemzetközi porondon és itthon is. Hova helyeznéd el most a csapatot?
– Szerintem óriási csatát vívunk majd a Tatabányával a harmadik helyért, és abban bízom, hogy az a kicsi, ami az előző szezonban még az ő javukra dőlt el, most a miénkre fog, mert sokat fejlődtünk támadásban és védekezésben is. Októberben jönnek majd a rangadók, megyünk Balatonfüredre, jön a Csurgó és utazunk Tatabányára is. Ez a három találkozó sok mindenről dönthet, és ha ezeket sikerrel vesszük, jó pozícióba kerülhetünk. A tavalyi Európa Liga-szereplés szerintem motivál mindenkit a teltházas meccsekkel, a külföldi utazásokkal és a nagyon erős ellenfelekkel. Ez pluszt ad szerintem mindenkinek, nekem legalábbis a szürke hétköznapokon sokat segít, ha erre gondolok. Biztos vagyok benne, hogy még nem értük el a maximumot, és ebben a Fradiban még nagyon sok van!

– A nyolcadik szezonodat kezdted a Fradiban, de még azért semmiképp sem tartozol az idős játékosok közé. Melyek most a legnagyobb céljaid a kézilabdában? Hogyan tervezed a jövődet?
– Szerencsére fizikailag jól bírom, jó állapotban vagyok, és mindent meg is teszek érte, hogy ez minél tovább így legyen. Jól érzem magamat a Ferencvárosban, ha Magyarországon maradok, nem is szeretnék máshol játszani, mert az Európa Liga-csoportkörön kívül is lehetnek még nagy céljaink. A tízéves jubileumot feltétlenül el szeretném érni, meg – ahogy már említettem – szép lenne az ezer gól is, de ennél persze sokkal fontosabb, hogy a csapat sikeres legyen. A Magyar Kupában még adósak vagyunk a jó szerepléssel, a szívfájdalmam, hogy még nem jutottunk el a négyesdöntőbe, eddig mindig a tv-n néztem, ezért a bajnokság és a nemzetközi szereplés mellett ez is lehet egy komoly cél. Hosszú távon jó lenne itthon stabilan a harmadik legerősebb csapat státuszát elérni, emellett pedig természetesen a válogatottban is szeretnék szerepelni. Jelenleg poszttársam, Imre Bence a keret tagja, akinek innen is gratulálok, megérdemli a meghívót. A legjobb az lenne, ha a jövőben mindketten címeres mezben szerepelhetnénk!

A teljes interjú: Fradi.hu