Dibusz Dénessel beszélgettek a szerbek elleni győzelemről.

A mindkét nemzet futballját kiválóan ismerő Tomiszlav Szivics úgy fogalmazott, egy tízes skálán tízest érdemel, ahogy Magyarország az első félidőben játszott. Így érezte ön is?
Tényleg jól futballoztunk abban a negyvenöt percben, amit szerettünk volna megvalósítani, nagyjából sikerült. A szerbek szerettek volna a széleken megbontani bennünket, de ez nem jött össze nekik. Sok helyzetünk nekünk sem volt, mégis az volt a benyomásom, hogy kontrolláljuk a meccset. Két nagy lehetőségünk adódott a gólszerzésre, szerencsére éltünk mindkettővel, minek köszönhetően megfordítottuk az állást. Tehát, igen, az első félidőben egész jól ment a játék, a szünet után viszont beszorított minket az ellenfél, átéltünk nehéz – nem is pillanatokat, hanem perceket. Hosszú volt a második játékrész, sűrűn néztem fel az órára, ám újra és újra arra jutottam: nem igaz, hogy még mindig csak ennyi telt el…! Lassan peregtek a percek, de a lényeg, hogy amikor végre-valahára felharsant a hármas sípszó, még mindig kettő egy volt ide!

Amikor még egy nulla volt oda, nem tartott attól, hogy vereség lesz a vége?
Nem éreztem bizonytalannak magamat és a társaimat sem. A kapott gólig is működött, amit elterveztünk, szerintem jól felkészültünk Szerbiából. Egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, azt sem éreztem, hogy a vezető góljuk után a szerbek minél előbb döntésre akarják vinni a dolgot. Jóformán a semmiből szereztek egy gólt, de volt hátra még nyolcvan perc, márpedig annyi idő alatt sok minden megtörténhet a futballban. Korábban többször bizonyítottuk, hogy van tartásunk, ezt csütörtökön ismét megmutattuk. Jó látni, hogy bármilyen szituációba kerülünk, bárkivel játszunk, nem veszítjük el a hitünket.

A mérkőzést követően megköszönte a többieknek, hogy kijavították a hibáját…
Hibáztam, ez nem is kérdés. Nálam volt a labda, néztem, hova rúgjam ki, de egyik opciót sem éreztem biztosnak. Nem tudtam eldönteni, mi lenne a legjobb – egy pontatlan labda sült ki belőle… Utána próbáltunk javítani, ám hagytunk egy lyukat a védelemben, amit a szerbek meg is találtak. Mindehhez jött még a balszerencsés befejezés, Dusan Vlahovics elrúgta volna keresztbe a labdát, de a menteni igyekvő Szalai Attila már nem tudta korrigálni a mozdulatát, aminek egy sajnálatos öngól lett a vége. Nagyon örültem annak, hogy a szünetre mégis egygólos előnnyel vonulhattunk, ez nyugtatóan hatott rám is. A második félidőre úgy jöttem ki, hogy ha már a többiek jóvátették a tizedik percben történteket, rajtam a sor, ha a helyzet úgy hozza, nekem kell hozzátennem a magamét a remélt sikerhez!

Hozzá is tette két bravúrral! Melyik volt a nagyobb védés, amit Vlahovics lövésénél, vagy amit Milos Veljkovics fejesénél mutatott be?
A fejes talán még meg is pattant, de sejtettem, merre jön a labda, ezért időben tudtam rá reagálni. Vlahovics lövése ugyanakkor extra volt, arra még gyorsabban kellett reagálnom, hála az égnek, sikerült. Egy ilyen védés mindig fordulópontot jelenthet, főleg egy olyan fontos meccsen, mint a belgrádi volt. Mert minél tovább tudja őrizni előnyét egy csapat, annál inkább nő a magabiztossága. Többek között ez egy bravúreredmény alapja. Ki tudja, hogyan alakult volna a folytatás, ha mondjuk, a hatvanadik percben egyenlít Szerbia…

Mit gondol, mennyire vannak közel az Európa-bajnoki részvétel kiharcolásához?
Féltávnál járunk, veretlenül vezetjük a csoportunkat, vagyis kedvező helyzetből várhatjuk a folytatást, és ha ilyen ütemben gyűjtögetjük a pontokat, meglesz az egyenesági kijutás. Mindamellett felesleges ennyire előreszaladni, hogy mást ne mondjak, a következő selejtezőnkön a szerbek mindent megtesznek majd azért, hogy visszavágjanak a csütörtöki vereségért. De még ennyire se tekintsünk előre, egyelőre fókuszáljunk a csehek elleni mérkőzésre, mert hiába felkészülési meccs, abból is a lehető legtöbbet akarjuk kihozni. Szeretnénk szép estét szerezni a szurkolóinknak és magunknak.

Alig kezdődött el az idény, de már tizenkét tétmeccsen jutott szóhoz, és a java még csak most jön: NB I-es, Magyar Kupa- és Európa Konferencia Liga-mérkőzések mellett további Eb-selejtezők várnak önre. Fel sem vetődik, hogy a jelentős terhelésre való tekintettel „szabadnapot” kérjen?
Karrierem során még nem volt példa arra, hogy azzal álltam volna az edzőm elé, hogy ha egy mód van rá, pihennék – és ha már idáig elhúztam így, nem most szeretnék ezen változtatni…

A teljes interjú: Sportal